A The Crazy Ones-nál elég volt megnéznem, ki a készítő és kik szerepelnek benne, s tudtam, ez a sorozat az én ízlésemnek való. David E. Kelley megint hasonló receptet alkalmaz, mint a Boston Legal esetében; vesz egy érdekes ötletet, egy ikonikus színészt (plusz mellé egy fiatalabb társat), ellenpólusként egy határozott nőt, munkahelyi atmoszférát és már-már dramedy-szerű hangulatot teremtve az egészet összekeveri és szitkom formában vitte képernyőre. Az eredmény? Első nézésre közepes, második blikkre viszont zseniális.
Miért néztem meg kétszer? Bizony elsőre – lehet a hangulatom miatt – de abszolút nem fogott meg, és igazán nem is emlékeztem semmire se az első epizódból. Amikor viszont másodjára is bekapcsoltam, akkor esett le, hogy túlságosan nekifeszültem, arra koncentráltam, hogy minél jobban megtetsszen és pont ezért ment el mellettem a The Crazy Ones. Azonban elégedetten konstatáltam, hogy a készítő megint megcsinálta, igaz, hogy rövidebb műsoridővel, de újra olyan légkörben mozgatja a kedvenc figuráit, hogy öröm nézni. A színészválasztás pedig első osztályú lett.
Jó lehet, elfogult vagyok, de mivel ez a sorozat meg-megcsillogtatta azt, amit David E. Kelley a Boston Legal-ben tudott, így nem is csoda, hogy a pilot alapján belezúgtam a szériába. Ehhez persze az is kellett, hogy kedvenc vígjátékszínészem Robin Williams kellően bolond legyen és szinte kisujjból kirázza a megírt szerepet. De bármelyik színészt említhetném, mivel Sarah Michelle Gellar is ugyanolyan jó, mint sorozatbéli apja.
A humor, ami elsőre engem valahogy elkerült, második nézésre jobban tetszett. Olyan poénokat fedeztem fel, amiket valamiért – mondom, talán a túlzott koncentrálás miatt – ignoráltam. Az apró helyzetkomikumok és ötletes betétek miatt pedig szórakoztató a hangulat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a pub-ban a rögtönzött dalolászás alatt végig mosolyogtam. Klasszik.
A vendégszereplőért pedig jár a pacsi, nem lövöm el, ki játszik benne, legyen meglepetés. De az biztos, hogy visszatérő szereplőnek kérném fel, mert brutálisan illett a csapatba, néha kicsit megszeppentnek tűnt, de mikor az étteremben voltak remekül hozta a fellengzős, parancsolgató karaktert. Úgyhogy színészek terén nem tudok hibát találni a The Crazy Ones-ban, s amondó vagyok, hogy a humor is tökéletes. Elsőre erőltetett volt a drámázás, de annyira jól vannak megrajzolva a karakterek, hogy semmi se hat izzadságszagúnak, műnek.
Értékelés: Elnézést, hogy szuperlatívuszokban beszélek egy rész után a sorozatról, de ha megtetszik valami, akkor nem tudom megállni, hogy ne dicsérjem. Annyi negatívumot tudok csak írni, hogy negyven perces formában szeretném látni ezt a remek dinamikát és kár, hogy szokásos szitkomkeretek közé szorították be. Viszont ez nem ront azon, hogy zseniális. A tovább mögött spoileres képet is találtok a vendégszereplőről.
8/10
