A második évad igencsak érdekesre sikeredett. Valahogy nem tudott annyira szórakoztatni, mint az első felvonás. A részek nézése közben úgy éreztem, hogy sokkal inkább a dramedy vonalat követik az írók, sokkal inkább akarnak a filozofikus gondolatokra koncentrálni, mintsem alpári poénokat durrogtatni félpercenként.
Az a kérdés, hogy most ez így jó-e? Mert az első évad nekem kétségkívül azért jött be nagyon, mert egyszerre volt szórakoztató és gondolkodtató. Az ökörségek, szívatások mellett rengeteg alkalommal mutattak, vezettek rá az írók minket nézőket olyan emberi tulajdonságokra, amik mostanra elvesztek belőlünk, vagy teljes máshogy értelmezzük, esetleg kihasználjuk őket. Ez a kettősség, és a nézők ráébresztése tetszett, ez volt az első ilyen szitkom, amit láttam. A kerek évad után, aminek ütős cliffhangere volt, pedig kíváncsi voltam, merre viszik a történetet.
Azzal, hogy a humort – nem is annyira minőségében – mennyiségében csökkentették kétségtelen, hogy leült a sorozat. Vicces szituációkba, poénos jelenetekbe kerültek ugyan a főszereplők, de nagyon kevés olyan helyzet volt, amin annyira tudtam röhögni, mint szinte bármelyik komikus beszóláson, égő helyzeten az első évadban. Azonban maga a sorozat így sem rossz. Van valami a hangulatában, a zenei világában, ami miatt érdekel, és a komolyabb formát is lehet élvezettel nézni.
Az évadzáró váratlan fordulatát nem mondom, hogy jól oldották fel, de a kezdés elfogadható. Robin Williams vendégszereplésével élvezetes utalásokat kaptunk, de ezzel együtt is csak fantáziálásnak tűnt az első két rész. Az írók szerencsére ezt nem nagyon erőltették, és megkaptunk a szokásos, élcelődős, piszkálódós történetirányunkat.
A probléma ezzel csak az, hogy kicsit unalmas. Nem mondom, volt, hogy szórakoztattak az interakciók, és az is bejön, ahogy Wilfred rávezeti, megvezeti, Ryan-t, s segít neki az élete alakulásában. De az első évadban valahogy jobban működött a kémia. Orbitális baromságokat nem követett el Wilfred, és Ryan-t se vette rá semmi olyanra, ami ebben a sorozatban kirívónak számítana. Valahogy az egész megrekedt egy közepes színvonalon.
Az írók átívelő történetszálakat is csináltak, amik hellyel-közzel voltak izgalmasak. A drámai pillanatokat jól oldották meg, az évadzáró pedig megint érdekfeszítő lett, de sok filler jelenetet, epizódot, azon belül sok ökörséget kaptunk. Ezek pedig önmagukban nekem nem viccesek, ahogyan Wilfred kutyasága sem. Az évadban volt pár olyan rész, amiben a tipikus kutyás viselkedés szórakoztató volt.
Értékelés: A Wilfred US első évada nagyon jó, lehet, hogy azért is tetszik ennyire, mert friss és szokatlan szitkom. A második évad pedig alább adta a színvonalat. Nem unatkoztam, habár az események pöröghettek volna jobban is, de annyi filozofikus gondolatmenetet kaptunk, hogy Ryan bajba sodrása is csak tessék-lássék módon történt. Wilfred kiléte persze rejtély, de a sorozat fakóbb lett. (A tovább mögött nézhettek még képeket a sorozatból.)
6/10
