Az első részre elég magas pontszámot adtam, ami talán annak is szólt, hogy ilyen jellegű, ilyen témájú sorozatot nem sokat – jobban mondva egyet sem – látok. A készítő, Aaron Sorkin zsenialitása pedig A közösség hálónál is lenyűgözött, úgyhogy a pontszám talán emiatt is lett – megelőlegezve – annyi, amennyi.
A második résznek viszont nem álltam egyből neki. Nem azért, mert flegmán kiosztottam a magas pontot, majd ezzel a lendülettel tettem a fiókba a sorozatot, hanem mert vannak más sorozatok is, amikbe bele akarok nézni és bizony az is közrejátszott, hogy eltelítődtem. A minőségi – bár ez szubjektív – dolgokból mértékkel fogyasztok, és csak nagyon szélsőséges esetben darálok úgy igazán, mint ahogy a Broadchurch esetében is. Ehhez nem elég egy-két jól elkapott karakter, jó színészek, kell, hogy a sorozat olyan egész legyen, amiben minden klappol. A The Newsroom pedig hiába van azon az úton, ami efelé visz, az amerikai szellemiség miatt kell idő, hogy feldolgozzam, illetve meg kell találni a közös frekvenciát a szériával.
Azonban a második rész könnyebben emészthető, és ezáltal jobban is tetszett. Több dolog mozgatja az eseményeket, ugye közrejátszik maga az alaptéma, a híradó készítés, de belejátszik a politika és a magánélet is. Azonban az utóbbi, a karakterek kidolgozása az, ami kőkeményen történik. Ritka az olyan sorozat, amiben az első résztől kezdve tudjuk, hogy ki kicsoda, mik a jellemzői és be tudjuk azonosítani, netán meg is kedveljük. Ez pedig ilyen, szinte az összes szereplővel lehet azonosulni, nem egysíkúak, még a mellékszereplők is jól árnyaltak, egyszóval a dráma remekül működik.
Ezért is jön be a The Newsroom második része jobban, mint az első. A pilot-ban alapozást kaptunk, beleláttunk a munkába, a pörgő eseményekbe, a szereplők ismerkedésébe és az egész híradás megszervezésbe, a munkahelyi csatákba. A jelenetek jók voltak és a történt is, a csavarral a végén, élvezetesen van felépítve. A második részben pedig nem akarták ezt a hangulatot sem megidézni, sem überelni. Megmutatták a sorozat, és a szereplők másik oldalát, arcunkba kaptunk igazi, jól vezetett karakterdrámát. És én az ilyet piszkosul élvezem.
A Dowton Abbey-ben is igencsak jók a színészek és a szereplők, valamint a hangulat miatt is, de az egészet jó nézni, jók az interakciók. A The Newsroom pedig úgy játszik a szereplőkkel, hogy közben egyensúlyban tartja a sorozat központi elemével, a híradóval. A szereplők élik az életüket, és vetkőzik le azokat a kliséket, maszkokat, amiket az első részben tudatosan vettek magukra. A színészi játék pedig megdobja az egészet és teszi kedvelhetővé a karaktereket.
Értékelés: A történetet remekül irányítják. Az első két részt, ha összehasonlítom, azt mondhatom, hogy nem a hatásvadász elemekre törekszenek, nem akarják azt, hogy a soron következő részek verjék az előzőt. Nem. A két rész kiegészíti egymást, mivel hol ezt az oldalt, hol egy másikat mutat be úgy, hogy a történet közben értékesen halad. A sorozat minden eleme finoman kidolgozott és igazi élvezet nézni, ahogy gesztikulálnak a színészek, ahogy lendületesen, érzelmekkel teli adják át azt, amit kitaláltak a készítők. Hitelesen.
9/10
