Mindig is érdekeltek a posztapokaliptikus történetek, mert izgatja a fantáziám, hogy mi lenne egy adott szituban. Aztán rendre csalódnom kell az ilyen sorozatokban. Már a Jericho sem tudott igazán megfogni az atomrobbantásos sztori ellenére, az Égszakadástól pedig szabályosan szenvedtem - a pilot után fel is hagytam vele. Most pedig itt ez az áramtalanítós történet némi diktatúrával felhúzva. Ettől sem estem hanyatt. Vigyázat, mert egyeseknek spoileres leszek!
Az alapszitu érdekes, mert hirtelen egyszerre megy el az áram az egész világon, amire senki nem volt felkészülve egy valakit kivéve. Természetesen rögtön kitör a pánik és az anarchia elszabadul. Aztán ugrunk tizenöt évet, amikor már egy erősen diktatórikus államvezetés van hatalmon. Két fontos szabály van, ha jó polgár akar lenni valaki és életben szeretne maradni: Ne legyen lőfegyvere és ne legyen nála amcsi zászló. Igazán érdekelne, ha mondjuk görög zászlót találnának valakinél az is főbelövéssel járna? A Monroe-köztársaság vezetője az egykori katona, akinek most államférfiként egyetlen vágya, hogy kiderítse a tartós áramszünet okát illetve a probléma megoldását természetesen saját hasznára.
Ténykedését segíti a saját rendőrhadserege, azaz a Milicia, akiknek legfőbb feladata a Lázadók felszámolása. Mivel az áram tartós szabira ment így körülbelül a középkorba süllyedt vissza a társadalom. Legalábbis ezt akarják sugallni a sorozat készítői, de azért felbukkannak olyan fegyverek, amik ezt rögtön felülírják így a koncepció már meg is bukott. Ráadásul az erőviszonyok is túlzottan eltoltak, hisz lovon közlekedő puskákkal felszerelt hadsereg ellen kardokkal meg íjakkal azért olyan rohadt sok eséllyel nem lehet lázadni.
A sorozat képi világa erősen emlékeztet a Spektrumon futó "Élet az ember után" című ismeretterjesztő szériára, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy Eric Kripke - aki az Odaát sorozatot is jegyzi - is innen kapott ihletet. A szereplők számomra abszolút idegenek, de kóros sorozatfüggők tuti csuklóból nyomnák a neveket, ezért elnézést kérek, de a színészi játékról most nem nyilatkozom. A szinkronnal nincs bajom, nekem a "Google-mackó" hangjaként Elek Feri a kedvencem, de a többiek is jók.
Egy kis bajom hogy időről időre egy-egy karakternek hirtelen flashjei lesznek és visszaemlékeznek az áramkimaradás kezdeti időszakában velük történtekre. Ez az időbeni ugrálás a Gyilkos hajsza című sorozatban még idegesítőbb, bár ott igazoltabbnak látom. Itt néhány plusz sorral kiegészítve a karakterek mondandóját bőven ki lehetett volna váltani a cikázást.
Nem rossz sorozat ez, és a LOST-hoz képest még tudom is követni mégsem vagyok lenyűgözve - három epizódig bírtam is elkapcsolás nélkül. Az alapötlet nagyon üt, mert tényleg az áramtól függünk mi városiak és ha úgy kellene élnünk mint az amishok, biztos megzakkannánk, hisz legtöbbünk már akkor előveszi a négykerekű esernyőt ha csak pár csepp esik. Szóval fogyasztható széria ez a Revolution, de a megvalósítás azért kicsit elcsúszott az utolsó autó hagyta olajfolton.
6/10
