Az egyik kedvenc témám a krimi mellett, amiből bármit, legyen az film, sorozat vagy regény fogyasztok az a kalandoros, misztikus történelem. Ezért is imádom mind az Indiana Jones, mind A nemzet aranya filmeket. A legjobban az étvágyamat viszont nem ezek a filmek csillapították, hanem a humoros és még mai szemmel is teljesen vállalható Relic Hunter.
Elég volt csak a főcímet meghallgatnom és régi emlékek jutottak eszembe, mint az, ahogy vártam hétről hétre az újabb részeket. Bele voltam bolondulva ebbe a sorozatba és most is az egyik kedvenc szériám Az elveszett ereklyék fosztogatói.
A sorozatot Gil Grant találta ki és egyértelműen ez hozta meg neki a sikert. Az ötletet a Tomb Raider nevű játék adta, amiben a főszereplő egy női kalandor, ereklyevadász. A sorozat is egy hasonló, erős női karakter köré épül, akit Tia Carrere alakított szerintem remekül. Csinos, nőies és ha kellett képes volt mindent bevetni. A társa pedig az ellentéte, Christien Anholt egy esetlen férfit alakít, aki pont ezért kedvelhető szerintem. Az ő párosuk jó alapja a sorozat humorának.
Azt kell, mondjam, hogy heti szórakozásnak ez a sorozat bőven megfelel. Tartalmazza mindazokat, amik szerintem vonzhatták a nézőket. Az elején voltak történelmi visszapillantások, izgalmas korszakok, majd az ereklye utáni kutatás nem csak, hogy érdekes, de élvezhető is volt. Se nem elnyújtva, se nem túlcifrázva nem volt. Könnyen fogyasztható kalandfimsorozat.
Ez a téma pedig a sorozat befejezése óta hiány nekem. Nincs egyetlen ilyen jellegű, kalandoros fantasy sem, amit nagyon sajnálok. Persze próbálkozások voltak, mint legutóbb a Zero Hour, ami inkább A nemzet aranyához hasonlít, de se a nézőknek amerikában, se nekem nem jött be annyira. Az a problémám vele, hogy szerializált és a története túl bonyolult, zsúfolt volt eseményekkel.
Ezt a sorozatot sem eredeti nyelven kezdtem el és szerintem nem is tetszene. Tia Carrere és Radó Denise összenőttek és a szinkronhangnak pont sikerült elkapnia azt a pikáns fűszerességet, recésséget, ami illik a szerephez. Lehet ez is hozzájárult ahhoz, hogy megkedveljem a főszereplőnőt.
Sokszor megkapja a krimiknél, nyomozós sorozatoknál a magáét az epizodikusság, de szerintem egy ilyen sorozatnál, mint ez, jót tesz. Nincsenek túltekert, bonyolult történetek, mégis izgalmas és érdekes tudott lenni a sorozat. Az egy rész egy ereklye dolog miatt pedig bármelyik részét simán meg lehet nézni.
