Lehet, hogy a Person of Interest-ből is megárt a sok, de nem tudok szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a sorozat második évada a rideg, feszes tempojú nyomozásokból átváltott remekül kezelt történetszálas feelgood sorozattá. Egyszerűen vannak olyan részek, ahol érzem én, hogy komoly dolgok történnek és át is lehet érezni a szereplő bánatát, viszont olyan szófordulatok és főképp mimikák vannak a részekben, hogy nevetek és ettől az egésztől, a minőségi nyomozós jellegtől és a majdnem szitkom-szerű pillanatoktól valahogy megnézve a részeket jól érzem magam. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem bejött az első évad komorsága és a második évad, eddig, humorossága is. Ja, és ki ne felejtsem Bear-t, akinek a jelenléte egy zseniális lépés volt az írók részéről.
Ebben a részben pedig olyan arcok voltak, hogy nem tudtam nem mosolyogni rajtuk. Annak pedig örülük, hogy a történetben szereplők közül visszatérnek és láthattam újra Zoe-t. Hogy a részről is írja valamit, a története megint remek volt. Csavaros, élvezetes és izgalmas. Sikerült többször másfele terelniük az íróknak és tényleg nem tudtam a rész végére, hogy ki a HR fönőke. Viszont az igazi boss miatt csalódott lettem. A 24-ben csináltak ilyet, hogy mindig előkaptak egy bűnözőt, majd egy főnököt, majd annak a főnökét és annak a főnökét és annak a... De így is kap 8/10-et.
