Crossing Lines – 1x03

2013. július 20. - Jasinka Ádám

 Ennek az írásnak harmadjára állok neki, és eredetileg külön terveztem írni a pilot-ról, de kétszer sem sikerült vállalható írást összehoznom, a toldozgatásnak meg az lett az eredménye, hogy kitöröltem az egészet. Mondom, megnézek még egy részt, hátha lesz valami kivesézni való, amiről értekezhetek bekezdéseken keresztül. Hellyel-közzel, de sikerült pár épkézláb gondolatot megfogalmazni.

vlcsnap-2013-07-20-13h14m22s50.png

 Aki nem ismerné, annak leírom, hogy mi az alapszituáció. Egy sorozatgyilkos különböző országokban öli meg az áldozatokat, de mivel az egyes rendőri szervek nem akarnak egymással dolgozni, ezért szükség lesz egy olyan bűnüldöző csapatra, akik képesek túlmenni minden határon. Így kerül képbe jó pár szakember, akik összefognak, hogy az ámokfutót megállítsák.

 Ez a világot egy nagy helyként kezelő felállás bejön, nem ragadnak le egy országban, hanem színesítik a látványt azzal, hogy Európa különböző országaiban folytatnak nyomozást. Az ügyek megoldása már csak azért is érdekes, mert összeütközésbe kerülnek a helyi erőkkel, akik gőgből sem engedik át - holmi kezdő bandának – a terepet. De ez csak az egyik aspektusa az egyébként korrektül összerakott sorozatnak.

vlcsnap-2013-07-20-12h45m21s15.png

 A figyelmünket több felé osztják a készítők. Először is van maga az ügy, ami epizódról epizódra más – persze, tudom mi a vélemény a procedurális sorozatokról. Az aktuális esetek, látva az első két epizódot (mivel a kezdés dupla részes), nem rosszak annyira. Igaz, az elsőt picit elkapkodták, lett volna még mit kiaknázni a történetből, míg a másodikat nem dolgozták ki rendesen. És itt nem arra gondolok, hogy lógva hagytak jeleneteket, vagy nem mutatták – mondjuk a nyomozást -, egyszerűen a megoldása nem volt annyira hatásos, hogy a krimikhez eléggé hozzászokott néző ebben újat, meghökkentőt lásson.

vlcsnap-2013-07-20-13h09m01s138.png

 A másik dolog, amin elég rendesen dolgoznak az írók, az a szereplők magánélete. A két főszereplőnek vannak bizony rejtélyes magánügyei, amik alkotják a sorozat átívelő történetszálát. Ezek rendben vannak, jól megfér egy epizódon belül az ügy és a karakterek akciói, úgy, hogy nem érződik egyik sem fajsúlyosabbnak a másiknál. Az ilyesfajta történetvezetés – noha nem a legtökéletesebb – jobb annál, mintha lenne egy összedobott eset és emellé betuszkolva valami tessék-lássék átívelés.

 A hangulatra se lehet panasz, nekem bejön, kicsit skandinávos, kicsit európai – és nem csak a helyszínek miatt. Az egésznek nincs meg az az amerikai lendülete, beképzeltsége, vázlatosság, mint a legtöbb ilyen kriminek. Persze vannak, amiket felskiccelve kapunk meg, de összerakható a kép. A színészek is jól működnek annak ellenére, hogy jó nagy a szereplőgárda. Az első részben felrajzolták a tipikus jegyeiket, klisés megoldásokkal, de képet kaptunk róluk. A második részben viszont úgy váltak a mellékszereplők egysíkúvá, hogy csak na. Amiatt, hogy mindenkinek kell játékidőt adni, hol érdekesebb párbeszédeket, hol sablonos szöveget hallunk, ami ront a sorozatélményen.

vlcsnap-2013-07-19-16h35m09s244.png

 De, ami szerintem elrontja a vállalható szériát az a rengeteg furcsa kameramozgás, túl drámai, hatásvadász zene és a klisék. A néha indokolatlanul is kapkodó kamerakép, valamint a zene is szokható, de a sok, már más sorozatokban eljátszott jelenetek tönkrevágják az egészet. A legtöbb, szinte tankönyvből kivett történetelem annyira nem lenne rossz, de valahogy olyan durván hatásvadász módon, vagy olyan érdektelenül csinálják, hogy a jó jeleneteket is elrontják.

vlcsnap-2013-07-19-16h12m08s244.png

 Azzal, hogy országokon keresztül nyomoznak bekerült a csapatba sok külföldi színész, akinek erős az akcentusa. Emiatt mindenképpen érdekes a sorozat, de annyira nem vesz el az élményből. Az én egyik kedvencem a német srác, aki remekül beszél úgy angolul, hogy belekeveri a német kiejtést, és ez baromira bejön (amúgy utánanéztem, mert jó hangszíne van, és kiderült, szinkronizálni szokott). Na, egyszóval a színészekkel nincs probléma, inkább a sok klisé és súlytalan jelenet az, ami miatt kínos.

Értékelés: Összességében nézve a Crossing Lines teljesen vállalható, a sablonos megoldásokat betudom annak, hogy ezekhez az eszközökhöz, amivel drámát lehet csinálni, előszeretettel nyúlnak a sorozatosok, és nem azért unalmas, mert rossz, csak annyiszor mutatták nekünk ezeket a motívumokat, hogy nem értékesek. De valami miatt tetszik, lehet a hangulat miatt, vagy a színészek fogtak meg, de a nyomozós sorozatok között a közepes kategóriába tartozik, úgyhogy nem mondanám nézhetetlennek.

6/10

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása