Nézőként elcsodálkozom azon, hogy egy olyan író, vagy sorozatkészítő, aki nem egy sikeres sorozatot készített már, hogyan tud belefutni egy tökéletesen klisés, unalmas műsor készítésébe. Látni viszont jó, hogy az éremnek két oldala van, és vannak olyan készítők, producerek, akik többször is meg tudják mutatni tehetségüket. Ők azok, akiknek a neve egyenlő a garanciával. Egy-egy sorozatnál pedig lényeges a színészek nevén kívül az, hogy ki a készítő, netán a producer. A House of Cards pedig két dologgal vett meg elsőre, az pedig Kevin Spacey és David Fincher.
Egy olyan rendező a sorozat egyik producere és első két epizódjának rendezője, aki a filmes szakma egyik legjobb rendezője, és ő az egyik olyan ember, aki bármilyen filmet készít, az jó. Emellé társul az egyik kedvenc amerikai színészem, Kevin Spacey. Az pedig csak hab a tortán, hogy a House of Cards egy angol sorozat feldolgozása, ami Michael Dobbs könyve alapján készült.
Milyenek a néző elvárásai, látva azt, hogy mind a sorozat leírása, mind azok, akik dolgoznak rajta, mind pedig az ajánlókat megnézve csak hüledezik? Minőségi, kimért, pontos, egyszóval megkomponált sorozatot szeretnék látni, és azt kell, mondjam, ez a tökéletes sorozatélmény egyik fajtája. A dicsérés közben, mert nem kritika lesz, nem, megpróbálom a lényeges dolgokat elmondani és bemutatni azt, hogy mitől különleges és jó a sorozat első része.
Az ajánlóban is megmutatták, hogy narráció lesz a sorozatban, de még milyen... Nem az egyszerű narrálás, amikor a szereplő elmondja a véleményét a jelenetről, közben őt magát nem látjuk, vagy éppen tesz-vesz, és csak a hangját halljuk. A sorozatban a főszereplő, Kevin Spacey a jelenet közben a kamerába néz és így kapjuk tőle a narrációt. Egyszerűen zseniális a megoldás, mert az ötlet maga nem egyedi, sok ilyen sorozat van, ahol a doku jellegre építenek, azonban itt egyedien és remekül vannak megírva a jelenetek narrálós részei.
A főszereplő, Francis Underwood egy politikus, a tipikus fajta. Aki miután segített megnyerni az elnökjelöltnek a választást látja, hogy azok, akik neki köszönhetik a munkájukat szemétkednek vele, és azt a pozíciót, amit neki ígértek másnak adják. Francis azonban nem az a fajta, aki könnyen elfelejti, hogy az új elnök a megválasztását neki köszönheti, ezért úgy dönt, hogy a maga ravasz módján keresztbe tesz az új kormánynak úgy, hogy abból ő jöjjön ki jól.
A történet is izgalmas, a karakterek is jól vannak megírva és a színészek is jól játszanak. A nézőknek megmutatják a politika igazi oldalát, azt, hogy kik állnak a háttérben, kik azok akik igazán dolgoznak, kik a szimplán csak arcemberek, és milyen eszközöket vetnek be a sikerért, vagy épp egymás ellen. A sorozatok között mindig csemege a thriller, az összeesküvés ha az politikával van fűszerezve. A House of Cards pedig jól illeszti egymásba a történet elemeit, látjuk, ahogy Francis irányítja az embereket és azt is, hogy őt is megpróbálják terelgetni.
A rendezés is érdemli a dicséretet. Hiszen a festői beállítások, jó operatőri munka, és az igényes díszletek mind hozzá tesznek a sorozat első részéhez. A sorozatot jól megtervezett forgatókönyv, hiteles dialógusok, és első osztályú színészek jellemzik.
Értékelés: Országos csatornán adott sorozatok között az Amerikai Egyesült Államokban ritkán vannak igényes, és tényleg jól megírt forgatókönyvű sorozatok, persze vannak ilyenek, mint a Person of Interest, de többnyire a kábeles csatornák azok, amik valami újdonságot tudnak adni. Viszont a House of Cards nem televízióra készült. A Netflix nevű online videotéka készített egy saját sorozatot. A minősége pedig egyértelmű, kifogástalan.
8/10
