A külföldi tévécsatornák kínálatával régebben már ismerkedtem, de többnyire a tőlem túlságosan is távol álló szláv nyelvek miatt nem kacérkodtam a műsorrendek megfejtésével. A múltkor viszont Desmond Wallace blogján belefutottam egy magyaroknak szánt, vagy legalábbis magyarul tudó embereknek szóló tévéújság részletébe, amiben a szlovák adók is szerepeltek. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy körülnézzek a szomszédban, elsősorban a német nyelvterületű országokban, hogy mégis mit néznek külföldön az emberek.
Azonban ehhez nem ártott kicsit utánajárni néhány dolognak, hogy ne csak a tévéműsorról szóljon ez a bejegyzés. Ez a kis szörfözés, amit az ausztriai tévétársaságok és műsorrendek igényeltek, bizony nem volt unalmas. Hogy miért? Az első amit ki tudnék emelni az az, hogy egy országról bizony elég sokat elárul, mit is lehet nézni a tévében és ez ebben az esetben roppant tanulságos volt. Miért? Kérdezhetnétek megint. Azért, mert ugye a tévéadók a legtöbb esetben azt kínálják, amire a nézőknek igénye van, azaz, amit a legtöbben néznek. Persze messzemenő következtetéseket nem lehet levonni abból, hogy mi az, ami a tévét nézőket a legnagyobb számban érdekli, mert ugye az is előfordulhat, hogy azok, akik értelmesebb tartalomra vágynak többen vannak, csak épp nem a tévé elégíti ki az ő igényeiket. A társadalom egyik szeletéről azonban képet kaphatunk.
A magyar és ausztriai viszonylat egyik legszembetűnöbb különbségét talán az Éjjel-nappal Budapest és az ausztriai Wien - Tag & Nacht között találtam. Nem szeretnék a bevezetőben mindenről szót ejteni, de azért bizony sok mindent elmond az, hogy míg Magyarországon a főműsoridő legelőkelőbb idősávjában (20:10-21:30), majdnem másfél órás játékidővel, napi vetítésben kerül adásba ez a dokureality, addig az ATV-n, az egyik vezető kereskedelmi csatornán heti egyszer, este kilenc és tíz között adják.
A sógorok tévéadóinak bemutatását szerintem a közszolgálati csatornákkal kezdjük, mivel mégiscsak ezek a legnézettebbek. Ez ugye máris mennyire eltér a magyar nézői szokásoktól, de nem is ugyanazt kínálja a két ország köztévéje. Az ORF-nek, azaz az Österreichischer Rundfunk-nak három fő (ORF eins, ORF2, ORFIII) és két kiegészítő (ORF Sport+, ORF2 Europe), valamint egy olyan (3sat) tévécsatornája van, amit három másik német ajkú adóval az ARD-vel, a ZDF-fel és az SF-fel közösen üzemeltetnek. A magyar köztévére nem nagyon tudnánk leképzeni ezeket az adókat, de például az ORF2 Europa egy olyan kezdeményezés, mint például nálunk a Duna World.
Az ORF adói még véletlenül sem tükörképei a magyar köztévés adóknak. Persze, miért is kellene hasonlítaniuk, de akkor is érdekes, hogy két szomszédos ország, akiknek nem egyszer volt szoros kapcsolata a történelem során, mégis ennyire eltérő hozzáállással rendelkeznek. A két ország közti szemléletbeli különbség egyik ékes példája lehet ez, ha nem akarunk társadalmi vagy épp más tudományos témákat érinteni. Ugyanis az ORF nem véletlenül a legnézettebb Ausztriában, mivel inkább hasonlít egy kereskedelmi adóra, jobban mondva egy kábelcsatornára, mintsem egy közszolgálati tévére. Szó se róla, vannak olyan műsorok, amik idegenek a kereskedelmi adóktól, de ha az összképet nézzük, akkor a magyar, reklámbevételekből fenntartott csatornákra is bizony köröket tudnának verni.
A bejegyzést a tovább mögött folytatom.
A meglepetés talán csak az, hogy nem a populárisabb ORF eins, hanem az M1-re jobban hajazó ORF2 az, ami a nézettebb. A két ausztriai közmédiás tévécsatorna nem csak saját gyártású vagy német sorozatokat, magazinműsorokat és egyéb, tipikus közszolgálati tartalmat ad, hanem vetít amerikai drámákat, nyomozós és jogi sorozatokat és szitkomokat is. Ezen felül ők csinálják a Dancing Stars című showműsort is, amit a magyar nézők Szombat esti lázként ismerhetnek.
De például az ORF adta a Starmania-t, az énekes tehetségkutatót, aminek az egyik nyertese az a Nadine Beiler, aki 2011-ben képviselte az országot az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az érdekes viszont az, hogy Ausztriában nincs akkora vonzereje az ilyen énekes műsoroknak, s a nézőket hamarabb a képernyők elé lehet ültetni a táncoló celebekkel, mint a fahangú vagy épp ellenkezőleg, a tökéletesen éneklő eladókkal. Emiatt nem is meglepő, hogy a Dancing Stars-nak a múlt héten véget érő kilencedik évada bő egymilliós nézettséget hozott a közmédia portájára. A magyarok ezt a műsort szombat esténként szokták meg, de a sógoroknál a legutóbbi szezont nem hétvégén, hanem péntek este adták. A Dancing Stars-hoz annyit érdekességként, hogy a hatodik évad győztes párosának profi táncosa egy győri, magyar férfi, Ekker Balázs volt, aki az első szezon óta a műsor egyik hivatásos versenyzője.
Annak ellenére, hogy sok mindenben eltér Magyarország és Ausztria tévézési szokása, azért egy valamiban mégis csak meg lehet találni a közös nevezőt. Ez pedig a nyomozós sorozatok és dokurealityk iránti olthatatlan szomjúság. Az ORF-nél vannak például a vetítési jogai Az utolsó zsarunak (Viasat3), a Dunai zsaruknak (SuperTV2), a Feketelistának (Viasat3), a Devious Maids-nek, a Totál szívásnak (RTL Klub), a CSI: New York-i helyszínelőknek (RTL Klub, AXN), a CSI: A helyszínelőknek (RTL Klub, Viasat3), a Hawaii Five-0-nak (Fem3, Universal Channel), a Jackie nővérnek (Viasat3) és a Kékpróbának (Universal Channel) is. De ők adnak több német gyártású krimit vagy jogi drámát, heti rendszerben a Legyen Ön is Milliomos!-t vetítik, illetve népszerű még az Univerzum című természetfilm-sorozatuk is.
Ami mégis a legmeglepőbb volt, ha nem számítjuk azt, hogy a sógoroknál a köztévé a krimiket és a komoly drámákat is bevállalja, az volt, hogy az ORF eins-on a délutánt jószerével szituációs komédiák töltik ki. A reggel úgy hat és nyolc óra között a gyermekeké, majd pár szappanosabb sorozat után jönnek a komédiák ismétlései és a premier részek olyanokból mint az Így jártam anyátokkal, a Két pasi meg egy kicsi, az Agymenők, A Simpson család, A semmi közepén, a Dokik vagy éppen a a Már megint Malcolm. Ezeket a szitkomokat a magyar piacon a Viasat3 és a Comedy Central képernyőjén találjuk meg, de a szomszéd országban ezeket az egyes számú közcsatorna vetíti. Persze, tudom, hogy ez a kínálat attól is függ, kinek melyik gyártó céggel van szerződése, de akkor is, szerintem a magyar köztévétől nagyon stílusidegen az ilyen lazaság.
(A köztévé legnézettebb műsora az ORF2-on adott hírműsor, a Bundesland Heute, ami kevesebb, mint fél órás hírműsor és átlagban egymillió nézőt érdekel.)
A közmédia mellett, ahogyan Magyarországon is, vannak kereskedelmi tévéadók, bár Ausztriában ezeknek alacsonyabb a nézettsége, s a legtöbb csak kábelcsatornaként fogható. Az egyik legrégibb és a digitális átállás óta szinte országos lefedettségű ATV nagyon hasonlít a magyar RTL Klub-hoz. Sőt, ha a magyar RTL nem tologatta volna ennyire késő estére a külföldi sorozatokat, akkor szinte rokontévéknek is lehetne tekinteni a két kereskedelmit. A műsorrendjük viszont nagyon is eltérő és szerintem sokkal szimpatikusabb az ausztriai adó kínálata és hozzáállása is.
A főműsoridőt náluk is egy szitkomblokk (Két pasi meg egy kicsi, A férjek gyöngye, Egy rém rendes család, Házi barkács), valamint két rövidebb hírműsor vezeti fel. Az egyik, a részletesebb Híradó, amiben beszélnek az időjárásról és a sportról is, durván negyed órás, míg a rövidebb csak tíz perces. Vicc, hogy Ausztriában ilyen rövid idő alatt lehet tájékozódni a legfontosabb hírekről. A tényleges főműsoridő az ATV-n tehát ezzel a tíz perces hírműsorral, nyolc órakor kezdődik, s így a heti műsorok már negyed kilenckor adásba kerülnek.
Ők adják a Gyilkos elméket, a Dr. Csontot, A főnököt, a Született detektíveket, a Nyugi, Charlie!-t, A célszemélyt, a Döglött aktákat, a Da Vinci démonait és a Downton Abbey-t is. Ezen sorozatok zöme pedig nyolc órakor már képernyőn van. Na, a magyar adókhoz képest ez bizony kánaán, főleg, hogy mindezt pedig úgy csinálják, hogy gyártanak saját maguk is tartalmakat. A hétfői főműsoridőben például két olyan dokurealityt adnak, amik kicsit hasonlítanak a magyar társaikra, de csak hetente egyszer vannak képernyőn. Az egyik, a Pfusch am Bau egy olyan házátalakítós sorozat, amiben a felújítással/építkezéssel megbízott kivitelező nem teljesíti azt, amit vállal és ezzel nem kis gondot okoz a megrendelőnek. A műsor pedig a munkálatok befejezésében nyújt segítséget. A másik, a Mein Recht, ich geb nicht auf! pedig egy kicsit olyan, mint a Segítség, bajban vagyok! és a Katalin bírónő, mivel egy ügyvédet követ nyomon a sorozat és ezáltal a heti ügyekkel kapcsolatban emberi sorsokat is bemutatnak.
(A nézettségről csak zárójelben, de a múlt héten az ATV legnézettebb sorozata a teljes lakosságban a Downton Abbey volt, ami a tizenkét vagy annál idősebb nézők körében (ott ez a teljes lakosság) 168 ezer embert érdekelt. A Pfusch am Bau 179 ezeres, míg az ügyvédes dokureality 140 ezres nézettséget hozott.)
A kedd is saját gyártásos nap az ATV-n, hiszen a főműsoridőt egy zálogházas sorozattal kezdik, amit az Éjjel-nappal Budapest bécsi változata követ. Szerdánként pedig ők adják az ausztriai Házosodna a Gazdát, amit a magyar RTL Klub is szintúgy szerda este tűzött képernyőre nem kis sikerrel. A magyar második évad le nem gyártása rejtély a számomra. A szerelmes gazdákat pedig egy nem ritkán politikai tematikájú vitaműsor követ.
A negyedik országos lefedettségű adó Ausztriában a német ProSiebenSat.1 tulajdonában levő Puls4. A csatornát habár sok eseteben negyedikként aposztrofálják nézettebb, mint az ATV, ami a kínálatot nézve picit meglepő, hiszen nagyjából hasonló célközönséget szólít meg a két tévétársaság. A Puls4 viszont sokkal inkább csajosabb adó, amit legfőképp az Austria's Next Top Modell és a leadott öt szezon bizonyít. A modellkeresős realityhez is van magyar érdekeltség, hiszen a legutóbbi évadot pont egy magyar lány, Uszaki Gréta nyerte meg.
A sorozatkínálatukban szerepel a Gyilkos elmék, a Monk, a Castle, Az indíték, az NCIS és a CSI: A helyszínelők is. Azaz nem sok különbség van az ATV és a Puls4 tartalma között. A vetítési módszerben viszont annál inkább, mivel ez utóbbin előszeretettel adnak dupla epizódokat, de a tripla részes vetítések sem ritkák. A magyar adók közül talán a Viasat3-hoz tudnám ezt is hasonlítani, mivel többnyire hasonló sorozatokat vetítenek és a csajos vonal is mindkét adó esetében az egyik fő csapásirány, csak Magyarországon nem volt keletje a modellek vetélkedésének.
(A múlt hét legnézettebb sorozata a Puls4-en a Gyilkos elmék volt, amely két résszel is az első ötben tudott végezni egyszer 127 ezer, másodízben 112 ezres nézettséggel. De az adón jól hoz a pénteki Monk (92-97 ezer), a szombati Castle (67-78 ezer) és a vasárnapi, saját gyártású szállás és utazástesztelő realitysorozat, a Die Urlaubstester (74 ezer) is.)
Persze Ausztriában ezeken kívül is vannak még tévécsatornák, de azok, ahogyan Magyarországon is tematikusak vagy kis lefedettségű, ám általános, szórakoztató kábelcsatornák. A nagyobb halmazt viszont az olyan adók teszik ki, amiket a sógorok is tudnak fogni, de alapjában véve németországi tévék, vagy a központ Németországban van, de a szomszéd országnak is van egy saját, márkán belüli adója. Ez utóbbira példa a sixx vagy éppen a Servus TV is.
A német nyelvterületű szomszédunk tévécsatornái tehát hasonlítanak is, meg nem is a magyar adókra. Vannak közös pontok és főként olyan műfajok, amelyek mind a két országban népszerűek, de valahogy mégis más, amit odakint látunk. Máshogyan viszonyulnak egyes sorozatokhoz, egyes műsortípusokhoz és mernek sokkal rendhagyóbbak és átlagtól eltérőek lenni. Nem a magyar fölé akarom helyezni ezt a televíziós rendszert és ezeket a műsorrendeket, de jobban megismerve azt, mit láthatnak az emberek Ausztriában, más megítélés alá esik, mit láthatnak a magyar tévézők a képernyőn.
A nézettségi adatok forrása: http://www.agtt.at/show_content.php?sid=19&language=en
