Amikor elindult a TV2-n az Édes élet már féltem, hogy a civileskedni akaró celebek magukkal hozzák ennek az inverzét, a celebesedni vágyó civileket, s lám nem alaptalanul rettegtem. Bárki egy percig is elhitte, hogy egyszeri emberek a kamera láttán minden pózolás nélkül pusztán magukat adják? Gondolom, a show alapkoncepciója az akart lenni, hogy bemutassa nem csak a sztárok magánélete érdekes, és vannak a civilek közt is fura figurák. Viszont szerintem ezt még a producerek se vették komolyan.
A legéletszagúbb a mulatós masszírozó, aki vállalja, hogy sztár akar(na) lenni. Soha nem lesz egy Lagzi Lajcsi, megmarad borsodi Jacko-nak. Viszont feljebb lépett egy fokot Szintiboyhoz képest. Elfogadom, hogy önálló életet akar élni, csak ugye üres medencébe nem ugrunk fejest, mert a beton nagyon kemény. Magyarul akkor kezdjünk leszakadni az anyai csecsbimbóról, ha van hova menni! Viszont ezt a szerencsétlenkedést hetekig közvetíteni majdnem nagyobb büntetés, mint egy heti Éjjel-Nappal Budapestet együltében végignézetni egy 150-s IQ-val megáldott emberrel.
A másik véglet "Spori nénje" akinek annyi köze van a focihoz, mint etióp kisgyereknek a snowboardhoz, de azért edzéseket tart. Neki mindegy, hogy nem ért hozzá, önmegvalósít. Tipikus "nagyobb a szája, mint az esze", aki nem tudja megállni, hogy ne a kamerának játsszon. A többiek e két pólus közt mozognak, nem találtam bennük se kivetni, se követni valót.
Az arculat valahol az iszonyat és a rettenet közt van féltávon. Mintha a grafikusok lusták lettek volna kicsit kotorni After Effects template könyvtárában és ami szembejött azt felhasználták. A szignál abszolút jellegtelen még Takács Nikolas éneke sem segít rajta.
Az élet show-ja egy könnyed kis esti beállás. Nem más csak egy Tesco-gazdaságos valóság, amit szeretnek látni a többiek, akiknek nem süt szemükbe a jupiterlámpa.
3/10
