Amikor megtudtam, hogy egy újabb reality sorozat indul a TV2-n hirtelen a sikítófrász kerülgetett. Annyira elegem van az amatőrszínészkedéses szériákból, hogy a körmeimmel csinálok tetkót az arcomra, ha egy epizódot is meg kell néznem. Ilyen előítéletesen futottam neki a Magánnyomozóknak, és ha a legelején elhiszem, amit látni akartam, most nem lenne miről írjak.
Ez az első olyan dokureality ahol kivételesen van egy állandó szereplő; a magánnyomozó iroda és a főnöke. A főnökről nem tudunk semmit előéletileg, de nagy valószínűséggel ex-zsaru, aki nem csak az asztal mögül parancsolgat, hanem terepre is kimegy. Minden ügy más és más, bár csak a tipikus magánnyomozós témák közt mozgunk (megcsalás, rossz útra tévedt gyerek, ipari kémkedés, stb...) amin azért a végtelenségig nem lehet variálni szerintem, de gondolom ezzel a forgatókönyvírók is számoltak. Az iroda többi nyomozója nem volt zsaru, viszont saját területük tapasztalatait sikeresen hasznosítják.
A színészi játékra nem lehet sok panaszom. Valamennyi lehet, de sok nem mivel profi színészeket is alkalmaznak és így sokkal élvezhetőbbek az epizódok. Még a történetek vezetése is egy jobb amatőr krimit idéz, még akkor is tetszik, ha nem is rágom tövig a lábujjkörmeimet izgalmamban.
A Magánnyomozók elsőre nem volt több mint egy epizód mondjuk a Veled is megtörténhet című sorozatból, de valahogy mégis megfogott és azon kapom magam, hogy a kutyasétáltatást is ehhez igazítom. A Bűnök és szerelmek csúnya buktája után én bizalmat szavazok ennek a feljavított Családi titkoknak.
7/10
