„Ki az, aki áthány az asztalon!?” – beszámoló a Hatalmas kis hazugságok szinkronfelvételéről

2017. április 09. - Jasinka Ádám

Míg régen egy hét, vagy annál is több időbe telt a sorozatrészek és filmek szinkronfelvétele, addig ma a folyamatosan fejlődő programoknak, készülékeknek és úgy általában, a felgyorsult élet- és munkatempónak is köszönhetően két nap elég arra, hogy két, közel 50 perces sorozatepizód összes szereplőjéhez rögzítsék a magyar hangot.

hkh1.jpg

Nem először ültem bent Aprics László, szinkronrendező és Policza Imre, hangmérnök mögött a stúdióban, de most először voltam ott végig a forgatási napok alatt. Láthattam és hallhattam, hogyan dolgoznak a színészek, hogyan instruálja őket a szinkronrendező, és hogyan menedzseli a stáb a munka közben adódó kisebb-nagyobb problémákat, csúszásokat. Valamint beszéltem a négy főszereplőnőt megszólaltató csodálatos színésznőkkel is.

Az HBO-s Hatalmas kis hazugságok ötödik és hatodik részének szinkronfelvételére pár hete kedden és szerdán került sor, és bár az első nap picit döcögősen, késésekkel fűszerezve indult, ezt leszámítva végig zökkenőmentesen folyt a munka. És nem csak a munka, hanem a könnyem is folyt, annyit nevettem a színészek és a stáb poénjain. A címbe kiemelt mondatot például egy nem éppen gusztusos jelenet „váltotta ki” az egyik színészből. A beszámoló a TOVÁBB-ra kattintva folytatódik.

Igazán lenyűgöző volt figyelemmel kísérni a munkát a háttérből. A szinkronrendező és a hangmérnök ugyanis már megkezdett mondatokból, gesztusokból, néha pedig egy-egy pillantásból is megérti egymást. Olyan összeszokott párost alkotnak, akiket látszólag semmilyen külső inger nem zavar a munkájukban.

hkh5.jpg

A Hatalmas kis hazugságok szinkronforgatására többek között azért is szerettem volna bejutni, mert bámulatosnak tartom azt az igényességet és figyelmet, amivel Aprics László összeállította és kiválasztotta a karaktereket megszólaltató magyar színészeket. Ez a szereposztás pedig magában hordozta annak lehetőségét, hogy valami átlagon felülit kapjunk. Muszáj voltam tehát közelebbről is megnézni és élőben meghallgatni azt, ami ámulatba ejtett akkor, amikor hallgattam ezt a szinkront.

A két forgatási nap alatt magamba szívtam mindent, apró pillanatokat, érzéseket és megannyi sztorit a közelmúltból és a régi szinkronkorból. Sajnos lehetetlen itt, ebben a cikkben visszaadni mindazt, amit Aprics László elmesélt a pályafutásából. Akárhányszor beszéltem eddig vele, és akármiről kérdeztem, szinte sosem fordult még elő, hogy kétszer is elmesélje ugyanazt a történetet. Mindig tud újat mondani, és olyan elképesztő, élményekben gazdag pályát tudhat magáénak, amely kiált azért, hogy könyvet írjanak róla.

hkh8.jpg

A Reese Witherspoon által játszott Madeline a sorozat fő machinátora. Az ő figurája az, aki mindenki életébe beleavatkozik, minden kis harcba beleszáll, tipikus rendőr-anyuka, akinek a jelenléte nem felpörgeti, hanem tönkrevágja a bulikat. Persze a hét rész alatt, mint mindenki más a sorozatban, hatalmas ívet jár be ő is. Witherspoon dedikált magyar hangja Kökényessy Ági, aki ebben a sorozatban is kimondottan élvezi a „közös” munkát a színésznővel.

Örülök, hogy újfent én lehetek Reese Witherspoon magyar hangja, szeretem őt szinkronizálni. Kicsit olyan most, mintha újra Doktor Szöszi lenne. Az ő figurája itt is az, aki mindent el akar intézni, csak nem vicces stílusban. De most is olyan csicsergős, most is olyan gyors beszédű, mint a legtöbb filmjében.

Ez a munkája abból a szempontból szokatlan, hogy minden szereplő egyszerre beszél benne. Az ilyen filmeket azért is nehéz szinkronizálni, mivel nagyon figyelni kell arra, hogy mikor szólal meg a szereplő, aki lehet, hogy háttal áll a kamerának. Néha nehéz kiszűrni, hogy a sok megszólalás közül melyik is az, amit nekem kell követnem. Az olaszok szoktak hasonló mozikat forgatni.

Előfordul, hogy néha csak a színésznő hangjára hagyatkozhatunk, és olyankor nagy segítség, hogy hallom az eredeti hangot a fülesben. Emiatt lehet, hogy a magyar hangsúlyok picit máshova kerülnek, de ez szerintem attól is függ, hogy ki milyen jól beszél magyarul. Ha valaki erősen, jól beszéli a magyart, akkor nem hiszem, hogy a helyes hangsúlyozás problémát jelent.

hkh10.jpg

Nicole Kidman karakterének élete tűnik talán a legidillibbnek. Jóképű, gazdag férj, aki szereti őt és két gyermekét. A fiaik imádni valók, a házukról pedig talán nem túlzok, ha azt írom, hogy mindenki álma egy ilyen villa. A szép külső azonban nagyon sok csúnyaságot, omladozó vakolatot, átázott falakat és korhadt fapadlót takar. Az ausztrál színésznő magyar hangja ebben a sorozatban is, csak úgy mint sok filmjében, Pápai Erika. A művésznő hangjának köszönhetően az amúgy is elképesztően csinos Kidman még szebb, mondhatni gyönyörű lett.

Nagyon örültem annak, hogy rám gondoltak. Már rögtön az elején lehetett érezni, hogy ez a sorozat remek lesz, hiszen egészen kiváló a szereposztása is. Nagyon jók ezek a minisorozatok, mert ennyi az, amit egy színész, még szinkron tekintetében is, kényelmesen el tud vállalni. Rengeteget fejlődött a televíziózás, nagyon komoly filmes eszközökkel dolgoznak, és látszik, hogy már nem szégyen sorozatban szerepelni.

Nicole Kidmant pedig mindig örömmel szinkronizálom. Jó érzés, ha hívnak hozzá. Legutóbb a Lion című filmjében láttam, és ott is azt vettem észre, amit itt: olyan, mintha visszatért volna a fiatalkori önmagához, a régi énjéhez. Ugyanazt a frizurát csinálták neki, mint pályája elején, és nagyon jól néz ki. A szerepe izgalmas, a sorozat pedig komoly témákat feszeget.

hkh11.jpg

Tarr Judit hangjának köszönhetően még mélyebb tónusokat, még emberibb vonásokat kap az amúgy is remekül játszó Shailene Woodley. A hatalmas traumát átélt Jane egy időzített bomba, akinek az idegei pattanásig feszültek, ezen pedig a békésnek tűnő város, Monterey lakói sem segítenek. Akik "kedvességükkel agyonnyomják a másikat".

Elég izgalmas a figurám. Kevés eszközzel, de finoman dolgozik. Nagyon szépen meg tudja teremteni azt a pillanatot, amire szüksége van. Látszik az arcán, a tekintetében, hogy nagyon pontosan gondolkodik. Egy jó színészt pedig mindig élvezet szinkronizálni.

Nyilván kell egy kis idő, míg valamennyire megismerem azt, hogyan is gondolkozik. Ha ez megvan, akkor le tudom fordítani magam számára a játékát. Ebből a kettőből áll össze szerintem a szinkron. Egy jó színésznél, akinél látom a szándékot, hamar ráérzek a ritmusra. Ez a szinkronszerep egyébként hasonlít picit a Prédára, amit tavaly csináltunk. Ott is egy keveset beszélő, finomabb játékú színésznő magyar hangja voltam. Azt is nagyon szerettem.

hkh9.jpg

Götz Anna figurája, a Laura Dern játszotta Renata egy igazi számító kígyó, aki kvázi ősellensége a Whiterspoon által megformált Madeline-nek. Persze mind a ketten nagyon is adnak a látszatra, elképesztően fontos számukra az, hogy mit gondolnak róluk az emberek, ezért ha találkoznak, mosolyogva szúrnak oda a másiknak. Úgy tesznek, mintha barátnők lennének. Az első részben történtek azonban máris felkavarják az állóvizet, és egymásnak feszül a két hölgy és tábora.

Sajnos csalódást kell okoznom azoknak, akik azt gondolják, hogy pontosan látjuk és tudjuk, miről szól egy sorozat. Ha mellékszereplőnek vagyok a magyar hangja, akkor a fő történetet nem is ismerem meg teljesen. Az kicsit kiábrándító, hogy mikor nézem a tévét, és ismerősnek tűnik egy film, előfordul, hogy csak akkor jövök rá, hogy szinkronizáltam benne, amikor meghallom a hangom.

Nagyon felgyorsult a világ. Van, hogy a színész csak bezuhan a felvételre, és jó esetben, mint például Aprics Lacinál, kapunk olyan háttérinfókat, amiknek segítségével pillanatok alatt bele tudunk helyezkedni a történetbe, a figurába, a stílusába. Arra nagyon ügyelünk, hogy a végeredmény jó legyen és mindig a legjobbat nyújtsuk.

Manapság nem sokszor fordul elő, hogy egy sorozatban, ha a karakterek dalra fakadnak, akkor ehhez is készítsenek magyar hangsávot. Hogy ennek technikai vagy anyagi oka van, vagy egyszerűen az idő nem engedi, azt nem tudom, de rengeteget emel a magyar változaton és még értékesebbé teszi, ha nem vált a hang, akár csak pár taktus erejéig se a magyar és az eredeti sáv között.

A Hatalmas kis hazugságokban Rajkai Zoltán, Bede-Fazekas Szabolcs és az egyik kislány megszólaltatója, Gyarmati Laura is énekel – igaz csak pár jelenetben. Az általuk szinkronizált karakterek ugyanis énekversenyre készülnek és a gyakorlásokat, próbákat, a pár másodperces dalrészleteket a magyar színészek is elénekelték.

hkh6.jpg

A komplett dalok, amik a fináléban szólnak, viszont már eredetiben maradnak. Ez azonban semmit nem von le a szinkron értékéből, főleg azért sem, mert Rajkai Zoltánnak nem csak a szinkron-, de az énekhangja is zseniális. Először fel sem fogtam, hogy ő énekel és nem az eredetit hagyták meg.

A Hatalmas kis hazugságok március 5. óta látható és hallható magyar hanggal vasárnap esténként az HBO3 műsorán, azonban már nem sokáig, ugyanis az alapot jelentő könyv története lezárt és a készítők hét részben mesélik el azt, amit Liane Moriarty 480 oldalon keresztül tár az olvasói elé. A Reese Witherspoon, Nicole Kidman és Shailene Woodley főszereplésével készült drámasorozat sokak számára nem lesz könnyű falat, de akit beszippant Monterey gazdag világa, az garantáltan kitart a katartikus fináléig.

Fotó: HBO

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.04.11. 08:27:40

Szinkoronszínész = a világ legfeleslegesebb szakmája.