A köztévén idén már képernyőre került több magyar tévéfilm és két, új saját gyártású sorozat is és úgy tűnik nem fogytak ki a készülő vagy tervezett produkciókból, mivel az őszi szezonban sem maradnak a tévézők újdonság nélkül. Az egyik premier a szeptember 19-én adásba kerülő A fekete múmia átka lesz, amely egy Rejtő Jenő történetet dolgoz fel, a másik pedig a decemberben bemutatkozó Csak színház és más semmi című hat részes széria lesz, melyet jelenleg is forgatnak a Thália Színházban.
A sorozat egy kitalált színházban játszódik és egy fiktív előadás elkészültét követhetjük majd figyelemmel az olvasópróbától a bemutatóig. A hat rész alatt bepillantást nyerhetünk abba, hogyan dolgoznak a színészek, a háttéremberek, milyen drámákat, milyen vidám pillanatok élnek át és mennyi munka is van egy előadásban.
A forgatásra múlt hét pénteken volt szerencsém kilátogatni és mivel nem nagyon voltam még ehhez hasonlón, ezért különösen jó élmény volt megnézni a felvételeket, azt hogy hogyan készülnek a jelenetek. A sorozatot habár a Thália Színházban veszik fel, a történet a Komédiás Színházban, egy kitalált helyszínen játszódik és nagyon érdekes volt felfedezni azt, hogy a legapróbb részletig díszletté alakították az épület elejét és környezetét.
Miközben a színészek a színház előtt forgattak, a sajtósok az egyik emeleten felhúzott, a sorozatban díszletként használt büfében beszélgethettek és interjúzhattak a készítőkkel és az éppen szünetet tartó színészekkel is. A sorozat stábjából három emberrel volt szerencsém egy rövid interjút készíteni, ezek közül olvashatjátok most az elsőt.
Divinyi Réka rutinos forgatókönyvíró és dramaturg, dolgozott több filmen (Csak szex és más semmi, Kaméleon, Szabadság, szerelem), színdarabon (A Játékkészítő, Ketten egyedül) és számos sorozaton (Barátok közt, Egy rém rendes család Budapesten, Társas játék) is. Az egyik legújabb munkájánál, a Csak színház és más semmi című sorozatnál egy jól bevált csapat állt újra össze, akikkel nem csak filmeket, de már egy színdarabot is készítettek. Az írónővel a sorozatról, a karakterekről és a forgatókönyvírásról beszélgettem.
Ha jól olvastam Goda Krisztina is dolgozik ezen a sorozaton. Vele nem ez lesz az első közös munkád.
Igen, viszont Kriszta most nem rendező, hanem kreatív producer, valamint ő írt két forgatókönyvet is.
Hány részes lesz a sorozat?
Hat részes. Ez az úgynevezett miniszéria, egy nemzetközi formátum, amikor 50-52 percesek az epizódok és tulajdonképpen hat rész alatt elmesélünk az elejétől a végéig egy történetet. Van egy íve és egy lezárása, a folytatás lehetőségével természetesen, de alapvetően kerek egészről van szó.
Lesz köze a sorozatnak a Csak szex és más semmihez, a folytatásaként képzeljük el?
Nem, a címmel inkább csak arra akartunk utalni, hogy a film alkotóstábjából és szereplői közül többen, ugye Kriszta, Schell Juci, Csányi Sanyi és én is, benne vagyunk ebben is. Illetve talán még annyi a közös pont, hogy mind a kettő színházban játszódik, de sem Juci, sem Sanyi nem ugyanazokat alakítják, akiket a filmben. Tehát ez semmiképp sem tekinthető folytatásnak.
Picit talán hangvételében vagy stílusában fog hasonlítani rá, a mi humorunk, gondolkodásmódunk jelenik meg mindkettőben. Maga a történet és a karakterek viszont teljesen mások lesznek.
Hogyan jött az ötlet? Dolgoztál esetleg ezen a terven és megkerested a produkciós céget, vagy ők kértek fel, hogy írd meg?
Ez valójában most tőlünk, alkotóktól jött. Kriszta rendezett egy darabot itt a színházban (a Thália Színház – a szerk.), aminek én voltam a dramaturgja, Juci és Sanyi pedig szerepelt benne, és igazából munka közben jött a vágy, hogy milyen jó lenne újra együtt dolgozni. Ekkor találtuk ki, hogy csináljunk egy olyan sorozatot, ami az olvasópróbától a premierig végigkísér egy alkotói folyamatot, természetesen emberi történeteken keresztül. A színház egy nagyon izgalmas közeg és aki nem ebben dolgozik, annak valóban érdekes lehet látni, hogy mi zajlik a színfalak mögött.
Nem dokumentumfilm lesz, hiszen egy fiktív történetről van szó, de mégiscsak bemutatjuk azt a folyamatot, hogy hogyan készül egy színdarab és hogy milyen emberek azok, akik a színházi háttérmunkát végzik és milyen problémákkal találkozhatnak.
A legelső rész tehát az olvasópróbától indul és a fináléra érünk el a bemutatóhoz?
Igen, nagyjából így építkezik a sorozat. Körülbelül egy hetes ugrások vannak az egyes részek között, mivel egy színházi előadás próbaidőszaka általában hat hét. Az első rész az olvasópróba, utána lesz az úgynevezett rendelkező, majd a jelmezes próba, amikor már díszlet is van, illetve lesz egy főpróba is még a premier előtt.
Egy konkrét előadás köré épül a sorozat vagy ez is fikció lesz?
Fikció, végülis így döntöttünk. Az előadás sok ponton kapcsolódik a szereplők történetéhez és bár az eredeti tervünk az volt, hogy egy létező darabot használunk, annyiféle dolgot kellett tudnia ennek a darabnak, hogy egyszerűbb volt, ha mi magunk találtunk ki egyet és ezt nagy vonalakban meg is írtuk.
A sorozat stílusa milyen lesz, vicces vagy drámai, esetleg a kettő keveréke, dramedy?
Ez határozottan dramedy. Szándékaink szerint sok humor, sok romantika és sok érzelem lesz benne. Nagy, súlyos emberi drámákkal most nem foglalkozunk, kifejezetten könnyed, szerethető és érzelmekkel teli történetnek szánjuk.
Mennyiben kell egy sorozat forgatókönyvéhez máshogy hozzáállnod, mint mondjuk egy filmnél vagy egy színházi darabnál?
Mivel egy sorozatnál a játékidő sokkal hosszabb, ezért sokkal több idő van belemenni az egyes részletekbe, az egyes karakterek háttértörténetét sokkal jobban ki lehet dolgozni. Több idő van foglalkozni mindenkivel és nem feltétlen csak a főszállal. Ennél a sorozatnál három fő szálunk is van, mivel három női karakter sorsát követjük nyomon ezen a hat részen keresztül, de persze ezek a szálak kapcsolódnak is egymáshoz.
Kik játsszák a női főszerepeket?
Schell Judit a színház vezető színésznőjét alakítja, Szávai Viktória az írót, a dramaturgot játssza, természetesen ezt a karaktert nem magamról mintáztam (nevet), Lovas Rozi pedig az öltöztetőnőt formálja meg, az övé a harmadik történetszál.
Hozzájuk kapcsolódnak a férfi szereplők, a magánéleti események?
Igen, tulajdonképpen a három történetet a hölgyek szemszögéből kísérjük végig, de természetesen a férfiak, pl. Csányi Sándor, Szervét Tibor, ugyanolyan súlyú és ívű szerepeket kaptak, mint a nők.
Ez a történet azért elég különös, színházban játszanak színházat és a színészek színészeket alakítanak.
Vagy színészt, vagy rendezőt. Az egyik barátom egyszer bejött a forgatásra, éppen bekukkantott, amikor felvétel volt és utána felhívott, hogy „a Csányi már rendez is?”. Ugyanis a Sanyi alakítja a sorozatban az előadás rendezőjét és annyira jól csinálta, hogy a barátom számára teljesen meggyőző volt.
A duplafenekűség valóban érdekes lehet a színészek számára. A saját élethelyzetüket meg tudják nézni egy másik ember, egy öltöztetőnő vagy egy rendező szemszögéből. Úgy látom, hogy élvezik, láthatóan lubickolnak a szerepekben, mert mégiscsak egy olyan közegben mozoghatnak, ami számukra is nagyon ismerős és nagyon sokat tudnak róla. A forgatás során szerintem abból a tudásanyagból, amit a színészek hoznak, nagyon sok apró részlet belekerül a sorozatba.
Írás közben egyes karaktereket már egy adott színésszel képzeltél el vagy utána választottátok ki a színészeket?
Azt tudtuk, hogy Jucival, Sanyival, meg Szervét Tibivel nagyon szeretnénk együtt dolgozni. Voltak olyan szereplők, akikre volt elképzelésünk, de egyeztetési okok miatt nem jött össze, ilyenkor a végül kiválasztott színészre ráigazítottuk a karaktert, ebben mindig van azért egy oda-vissza játék. Nagyon elégedett vagyok a szereposztással, szerintem tényleg minden karakterre sikerült megtalálni a tökéletes színészt.
Mennyire kapnak a színészek szabad kezet, improvizálhatnak vagy beemelhetnek valami pluszt esetleg a szerepükbe?
Határozott elképzelésünk volt Krisztával arról, hogy milyenek a karakterek és elég sokat dolgoztunk a dialógokon. Viszonylag korán odaadtuk a színészeknek, hogy olvassák el és át is beszéltük velük. Mindenki elmondhatta az ötleteit, a meglátásait, amiket aztán igyekeztünk beleépíteni a kész anyagba, de a forgatásnál annyira feszített tempóban dolgoznak ők is, hogy egyszerűen nem nagyon van tere az ötletelgetésnek.
Nagyon nehéz egy adott pillanatban átlátnia valakinek azt, hogy ha valamit másképp mond, akkor annak mondjuk két epizóddal később milyen hatása lesz. A színészek arra az anyagmennyiségre tudnak fókuszálni, amit éppen akkor, aznap kell felvenniük, viszont mi nagyon pontosan kisakkoztuk, hogy minden stimmeljen időben, logikailag és dramaturgiailag. Elég komoly következménye lehet annak, hogy ha akár egy kis változás is történik.
Jelenleg hányadik részt forgatjátok?
Össze-vissza forgatják, nem epizódok szerint. Hamarosan befejeződnek a munkálatok itt a színházban, és - ahogy egy valódi próbafolyamat alatt a színészek sem - a sorozat sem nagyon lép ki a színházból. Amikor a színészek próbálnak és előadások vannak, akkor alapvetően rájuk is jellemző, hogy szinte a színházban laknak, de természetesen azért, hogy legyen egy kis levegő, meg mégiscsak realisztikusabb legyen, kellenek külső helyszínek is. Most befejeződnek itt a helyszíni forgatások és utána kezdődnek a külsők a maradék három vagy négy hétben.
Ezek is Budapesten lesznek?
Mind Budapesten, semmi extra nem lesz benne. Utca-, park- és néhány lakáshelyszín, kávézók, ilyesmik.
Írsz filmet, legutóbb például a Veszetteket, sorozatot is mint ezt, valamint A Játékkészítőt, szóval színpadra is. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Mindig egy adott feladat van, ami érdekel és akkor éppen azt szeretem a legjobban, amíg nem jön egy újabb kihívás. Nyilván egy nagyjátékfilmet nagyságrendileg több ideig tart megírni és mire eljut az ötlettől a forgatásig, a költségvetés, meg egyáltalán a fajsúlyossága miatt is, az egy sokkal nagyobb és több évig elhúzódó munka. A sorozatokban meg pont azt szeretem, hogy könnyen lehet őket írni. A Csak színház és más semmi forgatókönyveit gyakorlatilag két-három hónap alatt megírtuk és aztán már hirtelen forgott is, olyan gyorsan megvalósul az egész. Még mindenki ennek a kezdeti mámorában van, míg egy nagyjátékfilm mire forgatásra kerül, addigra általában én már rég túlvagyok az anyagon amit megírtam és már máson dolgozom. Ez is nagyon jó a sorozatokban, hogy az ötlettől a megvalósításig belátható idő telik el.
Fotó: Penziás Nikolett
