Munkaügyek - IrReality Show - a negyedik évad

2015. június 06. - Jasinka Ádám

 A köztévé már-már veteránnak számító vígjátéksorozatának most befejeződött évadáról meglepően sokszor írtam, de sajnos ezt nem azért tettem, mert hihetetlenül magasan röpültek a poénok, vagy mert olyan viccesre sikeredett, hogy muszáj volt beszámolnom róla. Sajnos éppen az ellenkezője történt. Azt nem mondom, hogy történelmi mélységekbe zuhant a sorozat, de szerintem még soha nem fordult elő, hogy az írók az évad közepén elkövetett brutális iránytévesztés után még mélyebbre sétáljanak az erdőben. Ugyanis ez történt. A készítők a sorozatot a szereplőkkel és az őket nézőkkel együtt beterelték egy sötét, nyirkos és zavaros közegbe, ahonnan láthatóan nem találják a kiutat és ami talán még rosszabb, szerintem nem is keresik igazán.

mirs3.png

 A negyedik évad tényleg egy túra volt, egy kaland, amire érdemes lesz visszaemlékezni és később visszautalni, hogy látjátok? Na, ezt soha többé ne! Az első résztől kezdve érezhető volt, hogy a bejáratott út helyett egy másik felé kacsingatnak a sorozat írói és nem a biztonságos, kicsit kiszámítható, de humoros ösvényt szeretnék követni. Az évad eleje még szórakoztató volt, láttunk vicces helyzeteket és hallottunk komikus beszólásokat, de ahogy lépdeltünk tovább ezen a rögös, kövekkel és földből kiálló gyökérzettel nehezített úton, úgy lett egyre erőltetettebb, egyre unalmasabb az, amit Munkaügyekként adtak el nekünk.

mirs1.png

 Az egyik legnagyobb hiba, amit az idei évadnak fel kell, hogy rójak az az, hogy csúnyán, de nagyon csúnyán elbántak a szereplőkkel. A cselekedeteikre idén két dolog volt jellemző; az egyik, hogy olyan mondatokat kaptak, olyan párbeszédeket folytattak, amikben nem jelent meg az egyéniségük, azaz bármelyik szót bármelyikük mondhatta volna, egyszerűen annyira sematikus, lecsupaszított lett minden és mindenki. A másik ennek pont az ellenkezője, azaz hogy voltak olyan jelenetek, részek, amikor egyes szereplők teljesen kifordultak önmagukból és a legrosszabb, legidegesítőbb tulajdonságaikat még jobban felnagyították, ezzel pedig a korábban szerethető alakokat sikerült ellenszenvessé tenni.

mirs2.png

 A legjobb példa erre az utolsó rész, amikor az amúgy szórakoztató Timi olyan éktelen, egyáltalán nem vicces sírásban-zokogásban-rinyálásban tört ki, hogy legszívesebben pofán csaptam volna. A készítők azonban ezt a szerintem kínos szituációt valamiért poénosnak találták, mert az epizód elejének nagy részét ez tette ki. Borzalom volt. Nem a színésznő játéka, hanem az, hogy ezt valaki humorosnak gondolta. Most is beleborzongok, annyira rossz volt. A finálé egyébként az átszervezés, az esetleges megszűnés köré épült, de sehol sem voltak ezek a jelenetek az elképesztően zseniális második szezonos dupla finálénak is tekinthető zárás mögött, amiben szintén ezzel a témával foglalkoztak.

mirs4.png

 A pazar első és második évad után azt hittem már nem fognak a karakterekhez hozzányúlni és a színészek is ismerik a szerepüket annyira, hogy elég csak egy-két instrukció és tudják, mit kell csinálniuk. A készítők azonban takarékra vettek mindenkit és nem azért, mert kellett a játékidő a történetnek. A harmadik évad ugyan nem volt tökéletes, de a negyedikhez képest annak tűnik. Az idei etapról egyszerűen alig tudok valami jót mondani, pedig voltak vicces jelenetek, de ezek szinte eltörpülnek a hibák és unalmas, kínos pillanatok özöne mellett.

 Nem szaporítanám nagyon tovább a szót, nem érdemli meg a sorozat ez az évad után, hogy egyáltalán bármi jót is mondjak róla, de a tisztesség úgy kívánja meg, hogy ha valami tetszett, akkor arról is írjak. Az egyik pozitívum és talán az egyetlen, hogy az Elvirát alakító Molnár Piroska még ebből a kritikán aluli színvonalból is képes volt értékelhető produkciót csinálni. Azonban ha ő nem lett volna, nem hiszem, hogy végignéztem volna ezt az etapot. Az idei legjobb rész az volt, amikor megpróbálták Elvirát leszoktatni a dohányzásról és ha ilyen minőségű lett volna végig a szezon és nem süllyed le a második felére, akkor elégedetten bólogatnék, hogy igen, ez az, amit vártam.

 Az unalmas, kínos részeket még inkább elkeserítő nézni akkor, amikor kiderül, hogy az írók a negyedik évad vége felé is képesek azért szórakoztató eseményeket kitalálni. Felmerül bennem így ugyanis a kérdés, hogy ha még mindig tudnak vicceset írni, akkor a többi részt miért nem sikerült gatyába rázni? A legtöbb epizód története érdektelen volt, sok üresjárattal és nagyon kevés karakterábrázolással. A szereplőket fokozatosan a háttérbe küldték, ahol már egyikük sem volt több saját maga kliséjénél és bejáratott gesztusainál. Ilyen tehetséges színészeket pedig vétek elpazarolni kétdimenziós karakterekhez.

 Ez az évad ráébresztett arra, hogy nem szabad annyira kötődni a kedvenc sorozataimhoz, főleg akkor nem, amikor úgy tűnik, hogy maguk az írók sem nagyon szeretnének vele foglalkozni. Lehet, hogy ez nem igaz és ők nagyon is megdolgoztak a sorozatért, de én nézőként azt szűrtem le abból, amit évad közben csináltak, hogy bizony ez már csak rutinmunka, amit a fő állás mellett végeznek. Kár érte, tényleg.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.