Az ilyen országjáró, különböző világnézeteket és tájegységeket bemutató műsorokat nagyon szeretem, s ha esznek is bennük, akkor kész is a tökéletes szórakozás a számomra. Az ilyen műsorok iránti vágyamat eddig maximálisan kielégítette a Gasztroangyal, aminek érdemeit napestig tudnám sorolni, de akit érdekel, hogy miért is jó ennyire a köztévé sorozata, az ezen a linken böngészhet.

- Biztos találkozunk még, mert én itt maradok.
- Ajaj.

 Azonban egy valamit nem tud mindig a Gasztroangyal és ha jobban belegondolok, nem is baj, hogy ezt a témát, a humort nem erőltetik, mert minél görcsösebben próbálnának a legtöbb helyzetből poént kicsikarni, annyira lenne unalmas és kínos az egész. Az M1-s műsorban ráéreztek arra, hogy az aktuális tájegység autentikus helyi lakosai és a vendégműsorvezető pont elegendő szórakoztató faktort ad ahhoz, hogy mosolyt csaljanak a nézők arcára. De ne erről beszéljek már, ha egy másik műsor van a bejegyzés címében. Szóval, a csípőből tüzelő poénok, beszólások és komikus jelenetek kedvelője vagyok, amit ha ötvöznek a nem kimondottan dokumentarista, de mégis okosító és más vallásokat, világnézeteket és életsílusokat bemutató műfajjal, akkor megvettek kilóra.

 A Hajós a dobozban pedig pont egy olyan műsor, ami kellett már a magyar tévés piacra. Persze, tudom, hogy licenc, de akkor is, nem elég a nemzetközi formátum ahhoz, hogy valami sikeres, szórakoztató és minőségi legyen. Kell az egészhez egy szakértő stáb, jól megválasztott helyszínek, családok és persze a legfontosabb, az egészre vevő és a váratlan szituációkat jól kezelő műsorvezető. A TV2-nek, vagyis a SuperTV2-nek pedig sikerült ezt tökéletesen megoldania, s a Pimaszúr ottalszik után egy másik olyan műsort letenniük az asztalra, ami miatt bizony nem hogy, nem kell szégyenkezniük, de be is zsebelhetik a dicsérő szavakat.

- A tehenek jobb körülmények között éltek, mint én, amikor a takarítónő szabadságon volt.

 A TV2-nél jól döntöttek, amikor Hajós Andrásnak adták ezt a műsort, hiszen nagyon is kijárt már neki egy saját gyártás, ami nem talk show és nem celebekkel kell magasb egyenletekről vitázni. A Hajós a dobozban lényege az, hogy a műsorvezetőt bezárják egy fa ládába, amit aztán valahol az országban letesznek, s neki alkalmazkodnia kell a váratlan helyzetekhez és kvázi együtt kell laknia az aktuális családdal, akinek a személyes életterét, az úgynevezett dobozát megismeri. Nem egy nagy was ist das, de mégis van annyira nagyszerű, hogy egy ilyen jó dolgot ki tudjanak belőle hozni.

 Az első adásban egy budapesti kínai család szokásaival, hagyományaival és hétköznapjaival ismerkedtünk meg, aztán a második epizódban egy pannonhalmi bencés gimnazista mindennapjait követtük végig. A harmadik részben a Krisna völgybe látogattunk el Hajós András műsorvezetésével, majd aztán egy budapesti zsidó család életébe nyertünk bepillantást, s a legutóbbi adásban pedig a roma kultúrával ismertettek meg minket, nézőket. A műsor palettája rendkívül színes, és a Hajós a dobozban segítségével belátunk a sztereotípiák építette falak mögé és bizony megértünk egy-két dolgot abból az életszemléletből, amivel például egy zsidó vagy egy kínai ember rendelkezik.

 Persze, nem kapunk teljes képet egyikőjük életéről sem, de meglepően okosan és szórakoztatóan építik fel az egész műsort ahhoz, hogy ne legyen unalmas, de mégis tanítson valamit és ami a lényeges, kitágítsa az emberek látóterét. Aki megnéz egy epizódot ebből a műsorból, az biztos, hogy teljesen máshogy fog viselkedni abban a helyzetben, amikor találkozik az utcán krisnás emberekkel, vagy netán Budapest egy olyan részén sétál, aminek bizony nem egy zsidó motívuma, jelentése van.

 Az egész műsor nagyon bejött, s Hajós Andráson is látszik, hogy élvezi ezt a feladatot és egyre felszabadultabban mozog ebben a szerepkörben. A humora viszont semmit sem változott és zseniális, mint mindig. A SuperTV2 tehát megint megcsinálta, a kérdés pedig az, hogy akkor a TV2 saját gyártásai miért nem ilyen minőségűek?