Az Archer második évadának szinkronforgatásán jártunk

2013. október 10. - Flankerr

Aprics László, a hivatalos sorozatjunkie

 2013 augusztusában, egy napfényes szombaton, pár napon belül már másodszor nyitok be a Balog Mix budai szinkronstúdiójának az ajtaján; a lehetőségért köszönetet mondok Komáromi Bencének, a Comedy Central szinkronkoordinátorának. Az apropó ismét az egyik legzseniálisabb futó animációs sorozat, az Archer, aminek a hazai humorcsatorna jóvoltából immáron a második évadát is élvezhetik a csatorna nézői: a 2x01-t ma 23:00-tól. A potméterek mögött Gyapjas Károly hangmérnök már ismerősként fogad, a felvételvezetői székben pedig a magyar szinkron egyik élő legendája, a végtelenül barátságos és közvetlen Aprics László köszönt.

Archer_206Group2_kicsi.jpg

 A stúdió másik oldalán, a felvételi részen pedig a mikrofon mögött már ott áll Rosta Sándor, akinek a hangját mindenki ismeri, aki tíz percnél többet nézett szinkronnal bármit az utóbbi évtizedekben. Bevallom, elsőre kicsit idősnek éreztem a hangját Kriegerhez, az őrült tudóshoz, de ahogy sorra mondja fel a tekercseket, félreteszem ezt a hamvában holt prekoncepciómat, mert az eredmény meggyőző. De hát hogyan is tudnék egy olyan produkcióba belekötni, ahol még egy pár soros szerepet is olyan színész mond fel, mint Vida Péter, vagy ahol egy két részes szerepre is Korcsmáros György érkezik? Aki persze tökéletes átéléssel hozta le Trexler-t. Na ez a minőség kérem.

Archer_206Krieger3_kicsi.jpg

 Erről, és még sok mindenről esik szó a következő 40 percben, amikor kettesben beszélgetek az Archer szinkronrendezőjével, Aprics Lászlóval, aki, amikor felkérték, még tartott a „rajzfilmtől”, de azóta, a színészekkel együtt, élvezi a munka minden percét. Több mint 30 év szinkronrendezés után nagyon jó jelnek tartja, ha ő is várja, mi lesz a következő részekben. A sorozattal kapcsolatban kiemeli a „hiperrealista” animációs stílust.

2013-08-17_12-10-45_327_1.jpg

 Magánéletében tévében nem néz filmet - a reklámok miatt-, ám moziba még jár. Rendezéseinek 80%-át sorozatok teszik ki, amiket a feladatai - pl. a szinkronhangok kiosztása - miatt mindenkinél előbb végig is néz. Mostanság nagyon jók kerültek a keze alá: Borgias, Spartacus, Éghasadás, Bűnös Miami, Mad Men, Bates Motel és a Hannibál, utóbbi kettő kiemelten tetszett neki. Elmondása szerint a munka során tökéletességre kell törekedni, „mindennek benne kell lennie”, még a „zs” színvonalú produktumoknál is, mert másképp nincs értelme az egésznek.

 Rákérdezek a dramaturgokra, fordításra is, s megtudom, hogy a sorozatok fordítóit és a szinkronrendezőt a stúdió, vagy a szinkront megrendelő cég/tévéadó jelöli ki. A sokakat zavaró félrefordításokat akkor tudja ő kiszúrni felvétel közben, ha „nem érti” mi van leírva. Az mindig gyanús. Egyszer rákérdezett egy dramaturgnál, hogy egy filmnek miért volt olyan rossz a szövegkönyve. A válasz: „Ne haragudj, olyan ausztrál szlengben beszéltek, hogy a felét csak kitaláltuk”. Persze van, amit ő is már automatikusan javít: ilyen az „elutazott Jay Leno-ba”... Viszont a mai felfokozott munkatempó nem kedvez ezeknek, szűkek a határidők. Ami nekünk, sorozatnézőknek jó (mivel villámgyorsan jön a szinkronos verzió), az neki gyakran extra nehézséget okoz. Ilyenkor történhet az, hogy borzalmas minőségű, eltorzított képsorokra kell szöveget gyártani és felmondani, miközben semmit se látni, vagy tudni a cselekményről. Példaként az HBO néhány, itthon rendkívül hamar bemutatott sorozatát hozza: a The Pacific-et és az általa kedvelt Girls-t.

2013-08-17_12-16-49_514_1.jpg

 Komoly dramaturgiai kihívás volt a 60-as évek elejének USA-jában játszódó Reklámarcok, a Mad Men is. Ebben valóban extrém sok az ottani nézőknek sokat mondó, de itthon szinte ismeretlen személy, cég vagy együttes név. Mivel a szinkron magyar nézőknek szól, ezért a nagyközönségre gondolni kell, meg kell nekik magyarázni, mert ha a nézők 90%-a nem tudja mi az, akkor azt szerinte át kell írni. Ilyenkor „közvéleményt kutatást” szokott tartani a felvételen ott lévők (színész, hangmérnök, stb.) között: ismerik-e azt, akiről/amiről szó van. Véleménye szerint mindig széles nézőközönségnek szól a szinkron, s az jusson el „Gizi nénihez Galgamácsára” is.

2013-08-12_13-12-14_598_1.jpg

 Miközben megköszönöm a rám fordított időt, már a stúdióban várakozik a következő színész, Harsányi Gábor. Aki fél másodperc alatt belebújik a folyamatosan megalázott inas, Woodhouse szerepébe, és valami olyan átélés van a hangjában, hogy beleborzongok. A szünetben vele is tudok váltani pár szót, s kiderül, meglepő módon neki is tetszik az Archer..:) Számára a szinkron egy „rendkívül izgalmas kiegészítő sportág”. 6000 előadáson, 100 tévéfilmen túl a kihívás már nem nagy, de vigyázni kell, hogy a rutin ne menjen a minőség rovására. A szinkront magát azért is kedveli, mert munkát, lehetőséget ad a fiatal kollégáinak, és számukra szakmailag is sokat jelent, már csak az épp látott színész „megfigyelése”. Ő is elmondja azt, amire már Hujber Ferenc is utalt nekem: egy rossz alakítást is fel lehet húzni a jó szinkronnal.

 Még figyelem pár percig munka közben a művész urat, majd indulnom kell. Nekem, a megrögzött eredeti hang/felirat mániásnak is izgalmas és tartalmas, érdekességekben gazdag élmény volt a szinkronlátogatás, ezúton is köszönöm a részt vevőknek és a szervezőknek a szívélyes vendéglátást és a lehetőséget. Talán kicsit fel tudtam lebbenteni a függönyt, és felfedezni a titkot: mitől sikerült ennyire jól az Archer szinkronja. Mindenkinek meleg szívvel tudom ajánlani, mert egy rendkívül vicces, egyedi, őrült sorozat kapott csúcsminőségű magyar változatot. Sokat veszít, aki kihagyja.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.