SzinkronVízió - Spartacus: Az aréna istenei

2013. szeptember 01. - Jasinka Ádám

 A Spartacus esetében sok véleményt olvastam azzal kapcsolatban, hogy a magyar változat szörnyű az eredeti hangokhoz képest. Gondolom azok írták ezt, akik eredeti nyelven szerették meg a szériát, és azt akarták, hogy a szinkronizáló színészek orgánuma megegyezzen az eredeti szereplőkkel. De szerintem nem ez alapján választják ki a hangokat, hanem azt nézik, hogy kinek a hangja illik legjobban az adott szereplőhöz. Ami nem baj, mivel sok esetben a magyar változat jobban elkapja a figurát, mint az azt alakító színész. A Spartacus első és előzmény évadát megnézve azt kell, mondjam, hogy Aprics László megint remek munkát végzett, ahogyan a fordító Dudik Annamária Éva is.

 A magyar szövegben olyan változatos és remek szitkokat hallhatunk, amik úgy káromkodások, hogy nem alpárian vulgárisak, csak megadják a kor szabadabb szellemiségét. A régies nyelvezet, szóhasználat is mind csak előnyére válik a sorozatnak. A magyar hangok pedig tökéletesen lettek kiválasztva. A Batiatus-t hangoló Cseke Péter például kiemelkedő munkát végez, ahogyan a feleségét alakító Orosz Anna is. De ebből az évadból megemlíthetném László Zsoltot (Gannicus) vagy Peller Annát (Gaia) is, akik szintén felhúzták az eredeti karaktert. Az én egyik kedvenc hangom a sorozatból még Kolovratnik Krisztián, aki remekül hozza a szemét Ashur-t.

 Szerintem a Spartacus szinkronjával semmi gond nincs, a karakterekre remekül illenek a hangok, az átlag magyar néző pedig nem fog azzal foglalkozni, hogy az eredeti színésztől mennyire üt el a magyar szinkronhang.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.