Elő(Dal)játék - Kritika A Dal 2017 elődöntőiről

2017. február 13. - wolfclaw

Kedves Nézőink! Immár ötödik éve futtatjuk ezt a nemzeti dalválasztó mizériát annak érdekében, hogy Önöknek meglegyen az az illúziója miszerint megmondhatják, ki képviselje hazánkat az Europerverziós Dalfesztiválon. Vagyis azt, ki legyen az áldozati bárány, illetve idén a kijevi csirke (pulyka). Hiszen köztudott, ez a verseny nem arról szól kinek a zenéje jobb, vagy ki tud több embert megmozgatni a hangjegyeivel. Itt pusztán az adott ország iránti szimpátia a mérvadó és lássuk be, ezen a ranglistán mi valahol nagyon hátul kullogunk.

adal2017_7.jpg

Ennek ellenére mi minden évben megjátsszuk, és a legtöbbször olyat kapunk, hogy a fal adja a másikat. Idén is választott a zsűri harminc dalt, amit élő adásba engedett, aztán abból kirostálta a két elődöntőnyi mezőnyt a kedves tévébámulók segítségével. Előre bocsátom, mivel láttam mindhárom selejtezőt, így ehhez fogok viszonyítani. Ezért akinek a kontextus nem világos az legyen kedves a Médiaklikken visszakeresni az adott produkciókat. Továbbá összetolom a szekrényeket meg a két elődöntőt, szóval akinek sok, az tekerje át bátran. Bár jobban örülnénk mindannyian a blognál, ha nem.

Tovább

Végre újra lesz vicces magyar sorozat a tévében

Kritika A mi kis falunk első részéről

Ki gondolta volna pár évvel ezelőtt, hogy egyszer majd havi váltásban érkeznek a saját gyártású, heti magyar sorozatok és az újabbnál újabb tévéfilmek? Persze, a régi időkben folyamatosan készültek a kortárs műveket feldolgozó tévéjátékok és miniszériák, de az amerikai piac dominanciája némileg a háttérbe szorította a hazai gyártásokat. Többek között azért is, mert olcsóbb volt megvenni és szinkront készíttetni, mint sajátot forgatni.

amikisfalunkkritika6.jpg

Az elmúlt egy-másfél évben viszont teljesen megváltozott a helyzet és már nem csak a köztévé és az HBO, hanem az RTL Klub is rendelkezik saját gyártású, heti fikciós sorozattal. A piacvezető kereskedelmi adónál pedig megígérték, hogy ha a közönség vevő lesz az új sorozatukra, akkor nem állnak meg egynél. Betartották a szavukat, és a Válótársak váltásaként, február 2-ai kezdettel megérkezik A mi kis falunk, az új magyar vígjátéksorozat.

amikisfalunkkritika1.jpg

A Válótársakhoz hasonlóan ez is feldolgozás, csak nem egy holland, hanem egy szlovák széria remake-je lesz, amelynek első két epizódját premier előtt nézhettünk meg az alkotók és a főszereplők társaságában. A mi kis falunk Pajkaszegen, egy kitalált kis zsákfaluban játszódik, és a hetente érkező epizódokban bepillantást nyerhetünk abba, hogyan is alakul a község lakóinak élete. A nyolc részes első évadot a Beugrót és a Mindenből egy vant is jegyző Kapitány Iván rendezi és írja Kormos Anettel együtt.

Tovább

Minden érzékedre hat majd a legújabb X-Men sorozat

Kritika a Légió első részéről

Tinédzser koromban imádtam a képregényeket és a belőlük készült animációs vagy élőszereplős alkotásokat. Bár már régen is hatalmas üzlet volt a különféle maszkos-köpenyes világmegmentők történetét vászonra vinni, csak az utóbbi 3-5 évben lett ez a meghatározó és legtöbb pénzt termelő vonal a tengerentúlon. Sorban készültek az egymásba egyre bonyolultabb módon kapcsolódó filmek, sorozatok és animációk, az én lelkesedésem pedig velük együtt csökkent.

legio2.jpg

Régen odavoltam Pókember történetéért, és faltam az X-Men rajzfilmsorozat epizódjait, de az újgenerációs bombasikerek közül egyedül csak Amerika Kapitány az, akinek úgy ahogy, de követem a megjelenéseit. Ezért is lepett most meg az, hogy a Fargot is jegyző Noah Hawley által készített Légió című képregény-adaptáció ennyire megtetszett. Nem mondom, meg kellett emészteni mindazt, amit az egy órásra nyúló első részben láthattunk, de szerintem rengetegen lesznek, akiknek ez csont nélkül bejön - és ők ki is tartanak majd a fináléig.

A Légió ugyanis baromi szép, a képi és hangzásvilág mozifilmes minőségű. Engem mindig könnyű levenni a lábamról, ha a rendezés tele van ötletes átkötésekkel, ha a díszleteket minden jelenetben muszáj fürkészni az elrejtett jelek után kutatva, vagy ha olyan zenék szólnak az egyes momentumok alatt, amelyeket a rész vége után is dúdolok. A Légió első része igazi vizuális csemege, remek, kissé pasztelles színekkel és olyan sokkot okoznak az egyre-másra érkező ingerek, hogy garantáltan a néző agyába égnek a jelenetek. A TOVÁBB-ra kattintva folytatom a kritikát spoilerek nélkül.

Tovább

Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? - a harmadik évad első fele

2016. december 25. - Jasinka Ádám

A sorozatokról írt kritikákat az utóbbi időben visszafogtam, és azokról, amiket néztem, mind a Naplóban olvashattatok rövid(nek szánt) véleményeket. A Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? értékelését is oda szántam, el is kezdtem megírni, de amikor a harmadik bekezdést is megtöltöttem, akkor úgy döntöttem, hogy muszáj leszek kivételt tenni. Az írók ugyanis meglépték azt, amire nem számítottam, tényleg megölték az egyik alap szereplőt, és nem csak becsaptak minket.

vlcsnap-2016-12-25-18h17m31s118.png

A sorozat első évada zseniális volt, mind zeneiségét, mind a történetét tekintve lenyűgözött, és a remek színészi játékhoz fantasztikus szinkron párosult. Bognár Gyöngyvér olyan jól dolgozott ezzel a szereppel, hogy kívánok neki még több hasonló kaliberű karaktert, hiszen amit itt mutatott, az tényleg a legjobbak közé emeli. Viola Davis rengeteget sírt az első évadban, de most úgy ordított, kiabált és remegett a zokogástól, hogy az szerintem minden korábbinál nagyobb feladat elé állította a szinkronizáló színésznőt. Bognár Gyöngyvér azonban rátett egy lapáttal az első két évadban nyújtott játékára, és úgy bánt a hangjával, hogy komolyan mondom, nem találom a szavakat.

vlcsnap-2016-12-25-18h14m04s209.png

A neki köszönhetően átélt érzelmi sokk pedig igazán termékeny táptalajt jelentett a félévadot lezáró epizódban meglépett csavarhoz. Ha valamit több részen keresztül építenek, akkor két végkimenetel létezik; vagy megráz, vagy csalódást kelt a csattanó. Nincs köztes út. Emlékezzünk csak vissza A mentalista azon epizódjaira, amik eljuttattak minket Red John leleplezéséhez és Jane tettéhez. Az az egymást követő hat-nyolc rész olyan szinten volt tökéletes és élvezetes, hogy a sorozatgyilkos kiléte jószerével már nem is volt érdekes, lehetett volna akárki. De példaként hozhatnám a The Walking Deadet is, melyben részeken át építették Negan karakterét, morzsánként adagolva a személyét és a csapatának szokásait. Spoilerek nélkül folytatom, ha a TOVÁBB-ra kattintotok.

Tovább

Nyerő Páros - Elképesztő fölénnyel nyert a győztes

2016. szeptember 24. - Jasinka Ádám

 A Nyerő Páros kapcsán - nem tagadom - voltak fenntartásaim. A kacifántosnak tűnő leírás, a kevés promóciós anyag és a beválogatott, számomra kevésbé ismert emberek nem igazán csigáztak fel a műsor indulása előtt, és így nem is vártam azt, hogy végig fogom majd követni ezt az elsőre igazán megfoghatatlannak tűnő celebes kalandot. Miután viszont megnéztem az első részt gyökeresen megváltozott a véleményem, és majdnem hogy egyből beleszerettem A rettegés fokával vegyített Celeb vagyok, ments ki innen! "olcsóbb" változatába.

vlcsnap-2016-09-24-13h14m19s458.png

 A vetélkedő lényege így utólag már roppant egyszerűnek tűnik; összezárnak nyolc párt egy olyan villába, ahol nincs két egyforma szoba, és a legjobbtól a legpuritánabbig, a saját fürdőszobás királyi lakosztálytól a régi idők nyári táborait idéző csak egy kerti tussal rendelkező (cirkuszi) faházig minden "komfort" megtalálható, majd hol a párok hölgy, hol a férfi tagjait küldik szórakoztató, gusztustalan, sokszor a kapcsolatukat igencsak próbára tevő feladatokra, hogy minél több pénzt gyűjtsenek össze. A műsor általában három körös fordulókból állt, melyeket mindig egy közös feladat zárt le, a két veszélyzónába került pár közül pedig a többiek választották ki, melyikük is maradjon a villában.

vlcsnap-2016-09-24-13h15m16s774.png

 Az első rész már megadta az alapkonfliktust, ugyanis a bemutatkozó feladatban elért helyezés szerint választhattak a párok maguknak szobát, így akinek az sem esett túl jól, hogy vesztett, még azt is le kellett nyelnie, hogy esetleg kint, egy minden mozdulatra megremegő és jobbra-balra dülöngélő lakókocsiban kellett aludnia. A feszültségeket azonban nem csak a szobák különbözősége élezte részről részre, hanem az az egyszerű tény is, hogy ha idegen embereket összezárnak, akkor ott bizony még inkább előjönnek, felnagyítódnak az apró problémák, kellemetlenségek, szokások, és az egyébként vicces gesztusok egy idő után irritálóvá válhatnak. Ilyen összezördülésből, vitából pedig kaptunk eleget.

A kritika folytatását a TOVÁBB-ra kattintva tudjátok elolvasni.

Tovább

BrainDead - Véget ért a nyár talán legszórakoztatóbb sorozata

2016. szeptember 15. - Jasinka Ádám

 Amikor olvastam arról, hogy A férjem védelmébent, a valaha készült talán legjobb jogi (és családi) drámát megalkotó King-házaspár új sorozata, a BrainDead politikai szatíra lesz, akkor már tudtam, hogy lesz mi kitöltse az Alicia Florrick története után maradt hatalmas űrt. Arra viszont nem számítottam, hogy az első részletek és előzetesek alapján nem lehet majd elhelyezni a szériát a komédiától drámáig terjedő skálán, arra pedig végképp nem voltam felkészülve, hogy az első epizódok alatt látott őrületet ilyen szintre tudják majd emelni a végjátékban.

vlcsnap-2016-09-15-09h02m03s317.png

 A BrainDead röviden arról szól, hogy a Földre idegen életforma érkezik, ami jelen esetben nem kicsi, zöld űrlényeket, hanem apró bogarakat jelent, amik bemásznak az ember fülébe, átrágják magukat minden akadályon és felfalják az áldozat agyának felét, ezzel pedig átveszik fölötte az irányítást, felerősítve bizonyos érzéseket. A megfertőzött egyén legfőbb jellemzője, hogy félig megsüketül, egyensúlyzavarai lesznek, ezen felül agyának megmaradt része szépen lassan elkezd kifolyni a fülén keresztül, illetve állandóan a You Might Think című dalt hallgatja.

 Az első évad tizenhárom részből áll, és nagyon úgy fest, hogy ezt a szezont kezelhetjük majd a komplett sorozatként is, hiszen a nézettsége alapján nem igazán lenne értelme berendelni a folytatást, legyenek bármennyire is zseniálisak a színészek és legyen bármennyire is ötletes és élvezetes a történet. Ugyan láttunk már példát arra, hogy a kritikai elismerés több évadon keresztül is képernyőn tartott alig nézett produkciókat (lásd Hannibal), de a BrainDead kapcsán nem érzem ehhez a kellő erőt az újságírók, bloggerek részéről. Szerencsénkre azonban a King-házaspár ebben a tizenhárom epizódban elmesélte mindazt, amit szeretett volna, a finálé lezárta az események láncolatát és az utolsó pár percben választ kaptunk arra, mi fog történni a szereplőkkel.

vlcsnap-2016-09-15-09h01m33s771.png

 Nem is olyan rég, a Gracelandet darálva láttam nagyon is ékes példáját annak, amikor a készítők a sorozat első része után képesek többször is 90 fokos fordulatot tenni, és úgy megváltoztatni a történet irányát és az egész hangulatát, hogy rá se ismerjük a szériára, a szereplőire. Míg a Graceland két évad között váltott stílust, addig a BrainDead részről részre képes volt megújulni, jó ütemben váltani és hol a komédia, hol a dráma kancsójából öntött a nézők poharába. Nem lehet azt mondani, hogy egyensúlyban lettek volna a vicces és a komolyabb, komorabb jelenetek, hiszen kaptunk olyan részeket, ahol abszolút beszűkült térben, igazán az ember velejéig hatoló drámai történet nézhettünk, máskor pedig olyan elborult jelenetsort, hogy felfogni sem volt egyszerű.

A kritika folytatását a TOVÁBB-ra kattintva tudjátok elolvasni.

Tovább

Nyerő Páros - A legőszintébb sztárvetélkedő

2016. augusztus 30. - Jasinka Ádám

 Ilyen az, amikor egy a leírások, különféle sajtóközlemények és még az előzetesek alapján sem túl érdekesnek tűnő műsor okozza az év eddigi legnagyobb meglepetését. A Nyerő Párostól nem vártam semmit, nem is tudtam sem térben, sem időben elhelyezni ezt a formátumot, és csak annyit sikerült előzetesen felépítenem magamban, hogy ez egyfajta "kis költségvetésű", dzsungel nélküli Celeb vagyok, ments ki innen! lesz - és látva az első részt, nem tévedtem akkorát.

nyeroparosprem5.png

 A Nyerő Párosban ugyanis a fentebb említett műsorhoz hasonlóan ismert emberek (és párjaik) játszanak, teszik saját idegeiket, képességeiket és persze párkapcsolatukat próbára, valamint igyekeznek szembenézni fóbiáikkal, különféle félelmeikkel. Az első rész meglepően hosszú, reklámok nélkül 1 óra és tíz perc volt, ami alapján sok jóra nem számíthattunk, hiszen az a napi műsor, aminek egy összefoglalója sokkalta hosszabb, mint egy átlagos sorozatepizód, hosszabb távon - pláne három héten keresztül - inkább lesz fárasztó, mint szórakoztató.

nyeroparosprem1.png

 Az első részt nézve viszont meg sem fordult a fejemben az, hogy mikor lesz már vége és csak párszor, kíváncsiságból néztem rá az órára, hogy hol is tartunk. A bemutatkozó epizódban felvezették a játékosokat, mindenki megkapta a maga pár perces kisfilmjét - amiben azon felül, hogy megnézhettük, ki milyen lakásban/házban, milyen környéken és milyen "luxusban" él - megtudhattunk pár személyesebb, mondhatni bulvárosabb érdekességet az ismert sztárokról és kedveseikről. Ezzel el is ment fél óra, de meglepő módon a beköltözést egy percig nem éreztem unalmasnak, vagy vontatottnak és nem is szerettem volna gyorsan túlesni rajta. Az pedig külön pozitívum, hogy nem a sokat használt arcokat tolta bele az RTL a műsorba. A TOVÁBB mögött folytatom.

Tovább

Ott folytatják, ahol abbahagyták - Így kezdődik a Titkok és hazugságok második évada

2016. augusztus 26. - Jasinka Ádám

 Az Amerikai Egyesült Államokban elég ritkán fordul elő az, hogy egy onnan nézve külföldinek mondott sorozat adásba kerüljön valamelyik kereskedelmi tévécsatornán. Erre egyfelől nincsenek rászorulva, hiszen évente annyi saját gyártású szériát tűznek képernyőre, hogy hely és pénz se nagyon lenne talán külföldi produkciókra, arról pedig nem is beszélve, hogy a nem amerikai sorozatok nem az amerikai nézők szokásainak (elvárásainak?) megfelelően épülnek fel. Emiatt láthatjuk elég gyakran azt, hogy ha egy német, egy latin-amerikai, vagy egy skandináv széria hatalmas sikert fut be, akkor abból elkészül az amerikai - nézőkre szabott - helyi verzió is.

teh3.jpg

 Így járt például a Forbrydelsen (The Killing), a Broadchurch (Gracepoint), a Bron/Broen (The Bridge) és az ominózus, címben is szereplő Titkok és hazugságok is. Ahogy pedig az egy remake-nél lenni szokott, nem csak a történet változhat meg egy kicsit, hanem a karakterek egymáshoz fűződő viszonya is alakulhat, nem ritkán nemet is válthat egy-egy figura, vagy pusztán eltűnhet, és a helyét új szereplő veheti át. Aki látta az eredetit, az ritkán szokott elismerően nyilatkozni a feldolgozásról, aki pedig az újjal ismerkedett meg először, nem gyakran fanyalodik rá a többségében európai alapokra. Persze a remake-ek gyártása nem csak a tengerentúlon, hanem hazánkban is divat, elég csak példaként felhozni az HBO sorozatfelhozatalát, vagy az RTL Klub-os Válótársakat.

 A Titkok és hazugságok első szezonja kerek, lezárt történetet mutat be, amelynek végén az írók ugyan résnyire nyitva hagynak pár ajtót, mégsem éreztem feltétlenül azt a finálé után, hogy be kellene nyitnom rajtuk, hiszen megkaptam szinte minden kérdésemre a választ és olyan komplex élményként hatott, hogy nem szerettem volna semmivel sem elrontani. A sorozat azonban talán nem várt sikert hozott az azt vetítő amerikai tévéadónak, és mint tudjuk, az aranytojást tojó tyúkot nem szabad és nem is szokták levágni, így kis gondolkodási idő után bejelentették, hogy folytatják a szériát, méghozzá egy új családdal, egy új gyilkossági üggyel, de most már Cornell (Juliette Lewis) nyomozó figurájára építkezve. A készítők ezzel a lépéssel ingoványos talajra léptek, hiszen eddig ott volt a kezükben az ausztrál fonál, amit mivel teljesen föl is gombolyítottak, segédvezető nélkül kellett ismét tíz résznyi történetet összehozniuk.

 A kedvcsinálót a TOVÁBB mögött folytatom minimális spoilerekkel.

Tovább

A férjem védelmében - Itt a vége

 Vége.

 A férjem védelmében utolsó részének címe nem nagyon hagy minket kétségek között, egyből leszögezi azt, amit a készítők és a tévécsatorna nyilatkozatai alapján már egy ideje tudtunk; a hetedik évaddal elköszön a jelenkor legjobb jogi drámája és bármiben is reménykednék, ez már eldöntetett. Őszintén nem hittem volna pár évvel ezelőtt azt, hogy sorozatnéző életemet két jogi széria fogja meghatározni, mégis így lett, ugyanis a Boston Legal - Jogi játszmák után tavaly nyáron A férjem védelmében bekopogtatott az ajtónkon, leült a nappaliban és pillanatok alatt a család részévé vált. Együtt sírtunk és nevettünk, ha kellett virrasztottunk egy-egy keményebb heti eset miatt, ha pedig arra volt szükség, csak bekapcsoltuk a tévét és hagytuk, hadd ragadjon ki minket a mindennapok mókuskerekéből. Most viszont ilyen formában nincs többé, én pedig egyelőre nem találom a szavakat.

vlcsnap-2016-06-23-09h04m03s893.png

 A zárás ugyanis nem tetszett. Nem. Túl óvatos és múltba révedő volt. Az utolsó évad második felét uraló téma, azaz Peter ügye ebben a részben csúcsosodott ki és meg is kaptuk rá a konklúziót, de míg ezen a téren nem hagyták a nézőket függőben, addig háromnegyed óra alatt Alicia lába alól sikerült kihúzni a talajt, és úgy felforgatták az életét, ahogyan arra szerintem kevesen számítottak. Vártam valamiféle katartikus finálét, ahol hatalmas csörtére kerül sor, ahol valaki olyat tesz, ami az egész sorozatot megrázza, vagy csak egyszerűen, akár hatásvadász eszközökkel is, de hassanak, érjék el hogy bőgjek, hogy a könnyeimtől ne lássam az utolsó képsorokat. A King-házaspár viszont nem ilyen finálét képzelt el a sorozatának. A TOVÁBB mögött folytatom spoileres gondolatokkal.

Tovább

BrainDead - A férjem védelmében után is van élet

 Amikor az egyik, ha nem a legjobb jogi drámát jegyző és az epizódjait néha rendező King-házaspár bejelentette, hogy a hetedik szezonnal kiszállnak A férjem védelmében-ből, akkor őszintén elkeseredtem, hiszen a látásmódjuk, a társadalomkritikájuk, a véleményük egyes témákról szerves és nagyon fontos részét alkották a sorozatnak. Ahogyan Aaron Sorkin a The West Winget, vagy ahogyan David E. Kelley a Boston Legal-t, Michelle és Robert King úgy határozta meg a The Good Wife-ot, a heti ügyeket, a karakterek viszonyát egymáshoz és a valóságban is megtörtént esetekhez. Nem csoda, hogy az író házaspár nélkül már a CBS sem szerette volna feltétlenül folytatni a díjnyertes és tényleg maradandót alkotó jogi drámáját.

vlcsnap-2016-06-14-12h03m55s510.png

 Mivel magyar szinkronnal nézem a sorozatot, ezért nem is értem még a végére, ami abból a szempontból mindenképpen pozitívum, hogy az űr, amelyet A férjem védelmében biztosan hagy maga után, még nem alakult ki nálunk idehaza. A King-házaspár szerencsére azonban nem hagy fel az írással, hiszen egy három éves szerződést írtak alá tavaly a CBS Television Studios-zal, amelynek első eredménye a június 13-án debütált BrainDead című politikai thriller, amely szinte ugyanazt a szintet tudja már az első rész alapján, amit a Julianna Margulies főszereplésével készült jogi széria, csak sokkal több humorral és misztikus elemmel, és kevesebb ügyvédeskedéssel.

vlcsnap-2016-06-14-12h02m58s953.png

 A BrainDead ugyanis egy olyan politikai dráma, melyben az emberek, főként a Fehér Házban dolgozók agyát idegen életforma falja fel, és veszi át a megfertőzöttek felett az irányítást. A sorozat úgy indul, hogy egy meteor becsapódik valahol Oroszországban, majd az űrből érkezett elemet az Amerikai Egyesült Államokba szállítják, ahol épp pénzügyi válsággal küzd az államapparátus, és aminek eredményeként százezer embert kellene elbocsájtani egyik napról a másikra. A demokraták és a republikánusok vitájának azonban nem csak az a következménye, hogy szinte kiürül a Fehér Ház, hanem hogy nem jut pénz a frissen az államokba szállított meteor részletes kivizsgálására sem. A TOVÁBB mögött folytatom a kedvcsinálót.

Tovább

Law & Order: SVU - Ilyen volt a 17. évad

 A Law & Order: Special Victims Unit volt már nagyon régóta az a sorozat, amelyet messziről figyeltem, olvasgattam róla, ha úgy tetszik tisztes távolságból, egy jó hosszú faággal néha meg is böködtem, de valamiért nem mentem hozzá közelebb, és nem is ismerkedtem meg vele, pedig minden adott volt hozzá. Nem igazán tudnám megmondani, hogy miért pont mostanában vettem erőt magamon, és néztem bele az egyik epizódjába, de ahogy már azt jó sokszor, korábbi kritikáknál is leírtam, sorozatnézés szempontjából talán én vagyok a legkiszámíthatatlanabb, leginkább csapongó ember.

vlcsnap-2016-06-07-10h44m07s516.png

 A magyar származású Mariska Hargitay főszereplésével készülő sorozatból pár évadot, négyet vagy ötöt magyar szinkronnal is láthattak a tévézők, de azt hiszem, egyhamar nem fogja egyik tévécsatorna sem behozni ezt a több mint 200 részes lemaradást. Így a szinkron hiányában, és felületes előismeretek birtokában úgy döntöttem, hogy nem vacakolok a régi részekkel, és egyből a legfrissebb, futó szezonba kapcsolódok be, mert ismerem magam eléggé ahhoz, hogy tudjam, ha az elejétől kezdem, öt rész után kukázom a szériát. Mivel egy epizodikus sorozatról van szó, minimális átíveléssel, így azt kell mondanom, hogy a legjobb részeknél vettem fel a fonalat az SVU munkájából.

vlcsnap-2016-06-07-10h44m59s172.png

 A tizenhetedik szezon ugyanis a Chicago-franchise-ból megismert egyik zseniális, pszichopata karakterrel, a Dallas Roberts által játszott Greg Yates-szel nyitott, akivel mind Bensonéknak (Mariska Hargitay), mind Voightéknak (Jason Beghe) meggyűlt már a baja. Az Esküdt ellenségek ezen szériája kimondottan a szexuális erőszaktevőkkel, azok áldozataival foglalkozik, így nagy ritkán kerülnek csak elő olyan ügyek, melyekben hullákat kell vizsgálni, azaz nem annyira a tipikus, krimis vonalat viszi, bár a nyomozások, a kihallgatások szerves részét képezik a történetnek - a nem egyszer az idegeimet tépázó jogi procedúrák mellett. A TOVÁBB mögött folytatom a kedvcsinálót.

Tovább

X-faktor: Nesze semmi, fogd meg jól

2013. november 24. - Jasinka Ádám

 A tegnapi X-faktor két részre bontható; az első és a második körös éneklésekre. Ezzel meg is húztuk az élő adás színvonalának elég markáns határát. A versenyzők két dalt hoztak, amik valahogyan, de kapcsolódnak az X-faktor mentoraihoz. De mielőtt valaki azt keresné, hogy melyik zenét szerezte vagy melyikben énekelt Alföldi Róbert, elárulom, hogy a mentorok éjszakája nem korlátozódott csak a magyar reality-re.

 Nem is tudom, mikor dicsértem ennyire a műsort, mint az első körös dalok alatt. Nem csak, hogy tetszettek a zenék, de briliáns megoldásokat is láttam, hallottam. Bejött Péterfy Lili pazarul megkoreografált produkciója és elájultam Krasznai Tünde Ricsés előadásától is. Jó, könnyen meg lehet engem nyerni, ha tetszenek a dalok. A zsűri is elemében volt, Szikora fellapozta magában a Rocklexikont és egy szemelvényét meg is osztotta a közönséggel. A műsorvezetők pedig nem erőltették a jópofiskodós, izzadtságszagú és kínos viccelődést. De ez a minőség, ami verte az eddigi adásokat csak a második körig tartott, amikor a jó nótákat is képesek voltak elrontani.

XF1.JPG

 Az idei szezonban az SMS tarhálás miatt sokszor tolják a nézők arcába, hogy milyen szoros a verseny, nincs kimondottan olyan, aki elhúzna a többiek elől, mint a tavalyi évadban Oláh Gergő. Ez azért lehet, mert nincs kimondottan olyan jó énekes/előadó, aki eme etap iszapos színvonalából kiemelkedne. Persze mondhatjátok, hogy ott van Danics Dóra vagy Csordás Ákos, akik messze leéneklik a többieket és vannak olyan zseniálisak, hogy nyerjenek. Az én véleményem az, hogy Danics Dóra a tavalyi évadban és idén az élő adásokig volt nagyon szuper. Az élő adásokban pedig lehet a sok smink, giccses színpadkép és az eladhatóság miatt olyan maníros, művi és megcsinált az egész, amúgy bitang jó hangú lány, hogy nem tudom kedvelni, és a mentorok által emlegetett megható pillanatokat se tudom értékelni tőle. Tóth Gabi amúgy a tegnapi adásban mondta, hogy Dórának van egy olyan hangfekvése, ami vág. Ezzel egyetértek, mivel a recsegtetéses, reszelős hangja tényleg fülbántó.

XF4.JPG

 Csordás Ákos pedig erős és jól énekel. A hangja odabasz (a’la Péterfy Lili), de a válogatón tetszett utoljára. Nincs meg benne az a plusz, amivel engem meg tudna nyerni, és itt nem az érzelmességre gondolok, egyszerűen ő is túl steril, beledobták ebbe a keménykedős, mackós figurába, s nem én vagyok a célközönség. Szabó Ádám a múltkor, mikor Batánovics Lilivel duettezett, már Vastag Csabás volt, de a tegnapi dalait úgy adta elő, olyan mozgásvilággal fűszerezve olyan nedves szemekkel a kamerába nézve, hogy a bugyik biztos leolvadtak a női nézőkről. Na én ebből a Vastag Csaba utánzatból, akinek ráadásul nincs is olyan jó hangja nem kérek. Hangszerrel okés, de csak énekkel középszer.

XF3.JPG

 Krasznai Tünde hangját bírom, és tudom, sokan leszólják, mert hogyan néz már ki, meg pornózott, de engem az ilyenek nem érdekelnek, ha tetszik a hangszíne, az énekstílusa vagy az előadásmódja. A tegnapi Beatrice dalt pedig olyan pofátlanul jól megcsinálta, hogy messze a legjobb produkció volt ebben az évadban. Azt nem mondom, hogy ő nyeri, de nekem ő a kedvencem. Péterfy Lili tegnap picit unalmas volt, pedig amikor a swingesebb, jazz-esebb vonalat csinálja, akkor tetszeni szokott. A ByTheWay-jel úgy vagyok, hogy ha jó a dalválasztás, akkor ők is jók, de az asztalnál dobolás óta nem fogtak meg. Nem tipikus fiúbanda, de nem is újak vagy eredetiek annyira, hogy megjegyezze őket az ember.

 A műsorvezetőkről annyit, hogy az előre megszerkesztett, feszes adásmenet miatt ruhába öltöztetett mezei pockok is levezetnék. Annyira meg van írva minden mozdulatuk, mondatuk, hogy ketten feleslegesek is. Semmi pluszt nem adnak a műsorhoz, csak annyit, hogy Lilu rendkívül csinos, Istenes Bence pedig ordibál és sebestyénbalázsos. Mondhatjátok, hogy segget csinálok a számból, mert Friderikusz extrovertált, zsűritagszerű műsorvezetését is leszóltam, de meglepő és mulatságos, hogy Friderikusz belejött a szerepébe és habár monoton picit, jobban tetszik, ahogy vezeti a Sztárban Sztárt, mint ahogy Liluék az X-faktort.

 A nézettség csökkenése miatt nem tudom, mit fog csinálni az RTL Klub, de mivel nyeri a főműsoridőt simán berendelik a következő évadot, de vagy megint csinálnak egy bulváros-botrányos szezont, vagy dobbantanak Tabáni István-szerű tehetségekkel. De utóbbit pont a Csillag Születikkel lövik el, mivel két műsort kedvelhető talentumokkal megtölteni nem könnyű főleg úgy, hogy lesz Az Ének Iskolája is, illetve a Rising Star, szóval négy tehetségkutató egy évben picit túlzás. Nem állok be a reality-t fikázók sorába, de két brutálisan jó CsiSz és X évad után, ha csak ilyen énekes-felhozatalra futja, akkor nem kellene minden évben tehetségeket keresni.

The Mindy Project - új Fox szitkom

2012. október 26. - Jasinka Ádám

 A The Mindy Project az a szitkom, ami megosztja a nézőket. Hasonlít a Veep-re olyan értelemben, hogy vannak, akiknek az epizódok végére fáj az arca a nevetéstől, de vannak olyanok is, akiknek el sem mosolyodtak. A kettő közötti néző nincs a Veep-nél, vagy ráhangolódsz, vagy nem tudod nézni. A The Mindy Project is ilyen, mondjuk nem ennyire megosztó, a humora viszont nem általános.

themindyproject2.png

 A sorozat egy fiatal orvosnőről szól, aki gyermekkorában a romantikus filmeket tartotta etalonnak és minden kapcsolatában megpróbált úgy viselkedni, mint a filmekben a főszereplők. Az igazi szerelmet nem találta meg. Egyszer azonban meglátott valakit, az igazit. Viszont ez a kapcsolat Mindy részéről volt igazi szerelem, a férfi hamarosan egy másik nővel házasodott össze, Mindy pedig részt vett az esküvőn. Történtek ott érdekes dolgok és másnap a rendőrségen ébredt fel a főszereplő, Mindy.

themindyproject3.png

 Ismerős színészek játszanak benne; a főszereplő Mindy Kaling, aki az amerikai egyesült államokbeli The Office egyik színésze és írója is volt, Chris Messina, akit sorozatokban (A hatalom hálójában) és filmekben (Julie & Julia - Két nő egy recept) szerepelt, ismerős lehet még Stephen Tobolowsky is, aki sorozatokban és filmekben szerepel. A színészek jók, a karakterek még jobbak, a főszereplő, a bohém, bolondos, érzelmileg furcsa, de ha kell komoly, összpontosított nő és az ellentéte a stabil, érzelmeit magában tartó, fellengzős és beképzelt férfi. Mindy Kaling és Chris Messina párbeszédei jók, adják egymásnak a fricskákat, beszólásokat.

themindyproject.png

 A sorozat inkább romantikus, drámás, mintsem szitkom. Poénok vannak, de nem mindegyik tetszik. A legjobb része az epizódnak az volt, mikot Mindy parodizálta Danny-t (Chris Messina). De a poénok is szórakoztatóak.

Értékelés: Valamiért tetszik a sorozat. Így voltam a Veep-nél is. Az első részben talán egyszer nevettem, de inkább csak mosolyogtam, de volt valami a sorozatban, a színészek, vagy csak a hangulat, ami miatt néztem. Nem a legjobb, nem a legviccesebb és nem a legszerethetőbb szitkom, viszont friss. Az egyik elvárásom a szitkomok felé az, hogy hozzanak valami újat és ez hoz, nem biztos, hogy nézett lesz, de poénos és a karakterek is szerethetőek, nem az a sorozat, amibe beleszeret az ember, lehet, hogy majd beleszeretek, de a New Girl, a Sherlock és az Egyszer volt, hol nem volt azok, amikbe beleszerettem. Bár az Egyszer volt, hol nem volt sem az első részével szerettette meg magát. Az ötlet jó, és a poénok sem sablonosak.

8/10

Hitchcock-i sorozat, avagy a modern Faust

2012. október 20. - Jasinka Ádám

 Az ABC csatorna egy új sorozatáról van szó, amely mind a színészi gárda és mind az alapötlet miatt képernyőre kerülése előtt sok rajongót szerzett. A nézettség viszont nem volt olyan, mint amilyent a csatorna szeretett volna. A 666 Park Avenue egy nagyon jó sorozat, remek színészekkel, és már már Hitchcock-i jelentekkel.

parkavenue2.png

 Az alaptörténet az, hogy van egy épület, a Drake, ami egy olyan szálloda, vagy nevezzem inkább épületnek, ahova beköltözhetnek az emberek, szóval egyfajta társasház, de több annál, hiszen kicsit szállodás is, hiszen van recepciósa, igazgatója, gondnoka és egy nagy közös mosoda, ahol a lakók maguk intézik a szennyes tisztítását. Igaz ez inkább társasházassá teszi. Ebbe az épületbe keresnek gondnokot, és erre az állásra jelentkezik egy fiatal szerelmespár Jane Van Been (Rachael Taylor) és Henry Martin (Dave Annable), akik az állásinterjú miatt érkeztek a Drake-hez. Az igazgató Gavin Doran (Terry O'Quinn) fogadja őket és felveszi őket, mint gondnokok. Az igazgató felesége Olivia Doran (Vanessa Williams) pedig meghívja az új gondnokokat, vagyis Jane lett a gondnok, azaz az új gondnokot és a barátját, hogy jöjjenek el velük egy koncetre, majd utána a party-ra.

parkavenue4.png

 A sorozat nagyon jó. Nem ismertem az alaptörténetet akkor, amikor belekezdtem, de jó, hogy megnéztem az első két részt. Nem epizódikus, tele van rejtélyes dolgokkal, talányokkal és érdekességekkel. Az epizódikusság, ahogy belegondolok megtalálható, hiszen minden részben egy személy kerül a középpontba, aki a Drake-ben lakik. Persze az első részben nem csak egy lakóval ismerkedhettünk meg, párukról folyamatosan, a két részben egyaránt kapunk információt.

parkavenue3.png

 Jó nézni ezt a sorozatot. A misztikussága a Lost-éra emlékeztet, az érzés, amit a sorozat létrehoz Hichcock filmjeit juttatja eszembe, és az épület egyfajta viselkedése pedig Stephen King Ragyogását emeli ki. Jó alapanyagból ugye könnyű jót és élvezhetőt készíteni, és ez e sorozat esetében sikerült. A fausti vonást azért írtam, mivel az első részben a hegedűs, aki nem tudott szabadulni az épülettől azzal, hogy beköltözött és megkapta azt, amire vágyott, itt hogy nagyon jól játszon és elismert helyen. Ez azonban azzal jár, hogy cserébe adnia kell valamit.

parkavenue5.png

 A szereplők között igazi sorozatosak kaptak szerepet. A Lost-ban szereplő Terry O'Quinn vagy a Született feleségekben is játszó Vanessa Williams is szerepel az ABC egyik új sorozatában. A szereplők jók, a kameramozgás és az effektek sincsenek túlzásba véve, ötletes megoldások és jó számítógépes grafika.

Értékelés: Párszor ijesztő jelenetek vannak a részekben, de pont emiatt Hichcock-i. Az elgondolkodtatás miatt pedig Faust-i. A nézők nem találják a sorozatot a nézettségből ítélve, viszont az ABC bekért még két script-et a sorozathoz, azaz mi lenne a folytatása a sorozatnak, a berendelt részek után. Nekem tetszik az első két rész, a színvonal egyenletes.

7/10

Botrány - első rész

2012. október 12. - Jasinka Ádám

 Tavalyi ugyan, de írok a Botrányról is. Az eredeti címén Scandal, egy elsőre nem sok érdekességgel kecsegtető sorozatnak tűnt, és ezért sem kezdtem bele a tavalyi szezonban. Most viszont megnéztem az első évad első részét és azt kell mondjam, tetszik.

scandal.png

 A sorozatot az a Shonda Rimes gondolta ki, aki a Grace klinikát és a Doktor Addison-t is elkészítette. Mivel két sorozata az ABC csatornán van képernyőn, így új ötletét, a Scandal, ami nem orvosi sorozat, az ABC valósította meg.

 A sorozat alapja az, hogy a főszereplőnő, Olivia Pope (Kerry Washington) egykor a Fehér Házban dolgozott és befolyása ennek is köszönhető, viszont már nem dolgozik az elnökségnél. Saját irodát vezet, ügyvédekkel dolgozik együtt, azonban nem szimpla ügyvédi irodát igazgat, hanem egyfajta problémamegoldó ügynökséget. Olivia Pope és csapatának a dolga nem feltétlenül a bűnös megtalálása, hanem inkább a segítséget kérő ügyfél segítése, és tisztázása, ha valóban ártatlan.

 A sorozat első része úgy kezdődött, hogy egy hölgy sietett egy vakrandevúra, amiről kiderült, hogy állásinterjú. Majd mikor a hölgy meghallotta az Olivia Pope nevet jött a szokásos klisé; "Olivia Pope? Az az Olivia Pope?". Csak, hogy az arcunkba nyomják, Olivia Pope milyen befolyásos ember és milyen híre van. Ezt eltekintve a kezdés nem volt rossz, viszont a Columbus Short alakította karakter eddig az, mi nem tetszik, erőltetett, és nagyon nem volt több mondata, mint a "gladiátorok, öltönyben". A többiek jók és kellemes a sorozat.

 Epizódikus lesz, de nem baj. Viszont nem az a szokásos technikai vívmányokat és kütyüket alkalmazó nyomozás, inkább kutakodnak és gondolkodnak. Maga a nyomozás nem kap akkora szerepet, inkább az emberi érzések és magam Olivia Pope van középpontban. Olivia Pope karaktere olyan, mint Sherlock Holmes. Gyors és pergőek a gondolatai, gyakran a többiek előtt jár és eléri, amit szeretne. Viszont Sherlock Holmes-szal ellentétben előkerül a magánélete, és az ismerőseihez fűzödő viszonya, valamint nem annyira antiszociális.

scandal3.png

 Kerry Washington jó választás volt a főszereplőre, rendkívül nőies, karakteres és remek színész. Kedvelem az olyan hölgyeket, mint ő, és előnyösen öltöztetik fel. A többi színész is jó, nem láttam azt, hogy erőlködnek, természetesen játszottak. Valamint elmondható, hogy jól mutatnak a képernyőn.

 Az első részben egy volt katona lett az ügyfelük, aki vállata volna a börtönt, mintsem beismerje, hogy meleg. Ugyanis az alibit biztosító férfi, a katona barátja. Ez volt az egyik történet, a másik Olivia Pope és az Amerikai Egyesült Államok elnökének kapcsoltata. Oliviát ugyanis megkéri az elnök, hogy segítsen neki, mivel egyik alkalmazottja képes lehet kiteregetni olyasmit, hogy köztük szexuális kapcsolat volt, persze az elnök ezt tagadja, miközben nem alaptalan a vád.

scandal2.png

 A rész végén kiderül, hogy Oliviának és az elnöknek is volt viszonya, és mikor Olivia az ösztönei hallgat, nem pedig az elnökre, kiderül, hogy a lány, aki ki szerette volna teregetni a szennyest igazat mondott. Olivia egyik képessége az, hogy az ösztönei nagyon jól működnek, észreveszi, ha valaki hazudik, és csak annak az ügyét vállalja el, akiben megbízik és látja rajta, igazat mond.

Értékelés: A Scandal nagyon jó. Nem a tipikus nyomozós sorozat, epizódikus, de van egy átívelő történet és a szereplők magánéletéről is értesülünk. Vannak jól elhelyezett pillantások, amik segítenek abban, hogy megértsük a csapat tagjai közötti kémiát. Az első rész alapján tetszik a sorozat. A rész közepe felé, már nem erőltették annyira az Olivia Pope-jelenséget, maga Olivia Pope megmutatta, hogy milyen jó is a maga szakmájában.

7/10