Zseniálisan reklámozzák Amerikában az ismétléseket

2015. június 30. - Jasinka Ádám

 A WGN America egy olyan kábelcsatorna, ami amellett, hogy saját gyártású sorozatokat is ad, ismétli az országosan elérhető tévéadók műsorait. Ez azonban nem egyedi eset, nagyon sok amerikai kábeladó vetíti a nagy tévécsatornák már képernyőre került sorozatait, mivel szinte lehetetlen minden műsorsávba saját gyártást készíteni. A sorozatok utósugárzása persze nem olcsó, főleg azon szériák esetében, amiket sokan néznek és sok rész készült belőlük, de jól lehet ezeket ismételni és jó nézettséget is hoznak. Nem beszélve arról, hogy olcsóbbak, mint a saját műsorok.

wgnamericaajanlo2.jpg

 A szitkomok mellett az epizodikus krimik a kelendőek, mivel ezeknek a történetében sok olyan pont van, ahol az új nézők beszállhatnak. A Sherlock és Watson (Elementary), valamint A célszemély (Person of Interest) című sorozatok utósugárzási jogát vásárolta meg a WGN America és az őszi csatornapremier alkalmából készítettek egy külön ajánlót, amiben a két sorozat két-két főszereplője is szerepel. Az eredmény pedig elképesztően ötletes és vicces lett. A találatért köszönet a Sorozatjunkie-nak.

A kép forrása: wgnamerica.com

Person of Interest - a második évad

2014. március 29. - Jasinka Ádám

 A Person of Interest című sorozatot bármennyire is szeretem, valahogy elúsztam a második évadával és a javában zajló harmadik szezonos események árnyékában hoztam fel magam az elmaradt epizódokkal, de ugye nem kell mondanom, mennyire megérte. Az egyik legjobb országos dráma sorozat ez szerintem, s mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a tucatkrimiknek otthont adó amerikai csatornán, a CBS-en tud olyan minőséget, ami után mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk.

vlcsnap-2014-03-27-17h54m40s125.png

 Az első évadot is sokan dicsérték és én se nagyon tudtam egy rossz szót se szólni róla, mert tényleg roppant izgalmas és feszültséggel teli részeket készítettek. Az évadzáró és a cliffhanger viszont nem ütött akkorát és nem is hozott annyira lázba, mint más, a sorozatért rajongó nézőket. A második évad eleje persze szépen megválaszolt pár kérdést és minőségben ott folytatták, ahol abbahagyták az első etap végén, csak valahogy a hatodik rész környékén belefutottam egy-két érdektelen epizódba, ami miatt parkolópályára került a sorozat.

vlcsnap-2014-03-29-10h23m27s139.png

 De újra elővettem és mennyire nem bántam meg, ugyanis olyan úton vezettek végig minket az írók ebben az évadban, amire érdemes volt benevezni. Persze nem csak az átívelő történetszál volt a középpontban, és ezért kaptunk heti ügyeket is, ami miatt külön dicséretet érdemelnek. A legtöbb sorozat beleesik abba a csapdába, hogy a filler, azaz történeti lyukakat kitöltő epizódoknak olyanokat választanak, amik se nem izgalmasak, se nem érdekesek. Ezeknél a részeknél azt érzem, hogy az írók csak szerették volna letudni ezeket és ez meg is látszik a történetükön és az ötletességükön. A Person of Interest ellenben mindig olyat hozott a második évadban, amivel meglepett, mert hiába volt banális egy számhoz tartozó filler epizód, ha olyan lezárást és körítést adtak mellé, ami kirángatta a sablonos formák közül a nézőt.

vlcsnap-2014-03-29-10h23m13s252.png

 Az évad második felében okosan és szépen rajzolták egyre részletesebben fel nekünk Harold karakterét, akiről érdekes dolgok derültek ki. Az első évaddal ellentétben viszont John-t nem nagyon piszkálták, ő maradt az a szereplő, aki Jack Bauer-esen megoldja a helyzeteket és a sorozat humorát is az ő megnyilvánulásai adták. Gondolok itt például a férj-feleség bérgyilkosos részre, amikor a nyílt utcán tette a nőt a csomagtartóba, vagy mikor lehúzta a fejükről a zsákot és rakta is vissza a sok duma miatt. Ezek a jelenetek, apró mozzanatok teszik igazán pikánssá a sorozatot, mert egyrészt nem zökkentenek ki a drámaiságból, a feszült történetvezetésből, de mégis viccesek annyira, hogy szórakoztassák a nézőt.

 Az új szereplők közül Shaw-nak nem igazán örültem, de az évadzáróra valahogy mégis megkedveltem, mert jó párost alkotnak John-nal. Összességében jobban tetszett, mint az előző évad, de a katarzist a második etap fináléja sem hozta, amit picit sajnálok. Annak viszont örülök, hogy az írók nagyon is tudják, hogy mi merre hány méter, és nem vaktában dobálóznak a visszatekintésekkel, részletekkel. Minden történeti elemnek jelentősége van és ebben az évadban sok kérdésre választ is kaptunk. A Person of Interest az egyik legjobb epizodikus dráma, nézze mindenki.

8/10

VideóVízió 1. - Person of Interest

 Az egyik legjobb mostani krimis akciósorozat a Person of Interest. Az első évad eléggé lenyűgözött, remek történeti csavarok és látványos jelenetek voltak benne. A másodikról nem tudok nyilatkozni, elúsztam vele, pedig a két főszereplőért, az interakciókért magában megérni nézni, főleg a kutyával kiegészülve. Na minegy, csak kerítek időt rá. A Comic Con-ra ők is csináltak egy ajánlót, amibe nem néztem bele, nehogy spoilerekbe fussak. A videót a tovább mögött találjátok.

Tovább

2013 fináléi: Person of Interest 2. évad

2013. május 12. - Flankerr

 Kezdetnek annyi: aki csak kicsit is szereti az akciót, a részeken át húzódó, több szálon futó „high concept” sorozatokat, és még nem nézi a Person of Interestet, sürgősen kezdje el, vagy hozza be a lemaradását. Nem fog csalódni. A részletekkel máris folytatom, spoiler-mentesen.

PoI3.jpg

 Az alaptörténet minden rész elején elhangzik: Harold Finch (Michael Emerson) megépített egy számítógépet, ami mindent megfigyel és lehallgat, és az alapján előrejelzi, kik jelentenek terroristaveszélyt az USA-nak. Talál még „érdektelen” embereket is, akik vagy tettesek, vagy áldozatok. Ezek nyomába ered a szemüveges, sántikáló szobatudós Fincha kiugrott titkos ügynök és katona, keveset mosolygó John Reese (Jim Caviezel) segítségével.

PoI4.jpg

 Ez alapból egy lenne a CBS által futószalagon termelt nyomozós sorozatokból, de hála égnek John Nolan showrunner és írógárdája gondoskodik a minőségi szórakoztatásunkról. A „napi” ügy mellett folyamatosan több szálon fut a történet. New York bűnszervezetei harcolnak a korrupt rendőrökkel, több titkos és még titkosabb szervezet védi a gépet, vagy épp próbál rátörni, miközben visszaemlékezések formájában megtudhatjuk a főbb karakterek múltját: mi miért lett úgy, kit mi motivált, vagy motivál.

PoI7.jpg

 Főhőseinket két rendőr is segíti, ezért, vagy azért. Tegyük hozzá, nekik se napsütéses tengerparti nyaralás az életük. A széria egyik erénye a komor, életszagú hangulat, amit nagyon jól old a szereplők egymás közötti élcelődése, és egy kis cinikus, olykor abszurd, de minőségi humor: nem véletlen, hogy sűrűn szokott egy-egy beszólás a sorozatjunkie hét idézete listájára feljutni. Vagy ott vannak a kikacsintásokpéldául egy nukleáris energiához köthető mellékszereplő neve Szilárd Leo előtt tisztelegve Lawrence Szilard.

 A kemény férfi karaktereket az első évadban még csak 1 női ellensúlyozta, a másodikban három gyönyörű nő került még többször a képernyőre: Paige Turco, Amy Acker és Sarah Shani. Mindhárman szépek, érdekesek, veszélyesek, és nem csak eyecandyként voltak jelen. Megemlíteném még a nagyzenekari zenét, ami a filmzene minőségben kíséri a cselekményeket, pont ott és annyira szólal meg, ahol a hatásos.

 Az évad történéseiről nem szeretnék hosszan értekezni, mindenki fedezze fel magának, és higgye el nekem a két szép szememért: méltó a lécet magasra rakó elsőhöz. Az utolsó két rész olyan fordulatokat hozott, hogy letettem hajam, vetekszik a legjobb Lost évadzárókkal. De a többivel se volt gond, többször kilépett a megszokott menetrendből a cselekmény, és a múlttal való foglalkozás is jól ki van egyensúlyozva. Apró negatívum, hogy túl sokszor derül ki a célszemélyről, hogy áldozat, és csak kevésszer, hogy elkövető. De ez már csak szőrözés részemről. Tényleg. Nézze. Mindenki.

9/10

Person of Faces - 2x05

2013. április 18. - Jasinka Ádám

 Lehet, hogy a Person of Interest-ből is megárt a sok, de nem tudok szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a sorozat második évada a rideg, feszes tempojú nyomozásokból átváltott remekül kezelt történetszálas feelgood sorozattá. Egyszerűen vannak olyan részek, ahol érzem én, hogy komoly dolgok történnek és át is lehet érezni a szereplő bánatát, viszont olyan szófordulatok és főképp mimikák vannak a részekben, hogy nevetek és ettől az egésztől, a minőségi nyomozós jellegtől és a majdnem szitkom-szerű pillanatoktól valahogy megnézve a részeket jól érzem magam. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem bejött az első évad komorsága és a második évad, eddig, humorossága is. Ja, és ki ne felejtsem Bear-t, akinek a jelenléte egy zseniális lépés volt az írók részéről.

 Ebben a részben pedig olyan arcok voltak, hogy nem tudtam nem mosolyogni rajtuk. Annak pedig örülük, hogy a történetben szereplők közül visszatérnek és láthattam újra Zoe-t. Hogy a részről is írja valamit, a története megint remek volt. Csavaros, élvezetes és izgalmas. Sikerült többször másfele terelniük az íróknak és tényleg nem tudtam a rész végére, hogy ki a HR fönőke. Viszont az igazi boss miatt csalódott lettem. A 24-ben csináltak ilyet, hogy mindig előkaptak egy bűnözőt, majd egy főnököt, majd annak a főnökét és annak a főnökét és annak a... De így is kap 8/10-et.

vlcsnap-2013-04-18-16h32m29s68.png

vlcsnap-2013-04-18-16h35m27s69.png

vlcsnap-2013-04-18-16h33m32s193.png

vlcsnap-2013-04-18-16h34m12s63.png

Person of Interest – 2x02

2013. április 17. - Jasinka Ádám

 Az első részről terveztem, hogy külön írok, de valahogy nem jöttek a billentyűzetemre a szavak és a bevezetőt sem tudtam rendesen megfogalmazni, úgyhogy megnéztem még egy részt a második évadból, hogy ráhangolódjak újra a sorozatra, mert kicsit, bevallom, kiestem John Reese és Harold Finch kalandjainak hangulatából.

vlcsnap-2013-04-17-14h57m36s201.png

 Most mondjam, hogy jól tettem? Igen. A második részt érdemes volt megnéznem mielőtt írók az új évadról. Egyszerűen csak dicsérni tudom az írókat, amiért ennyire jól manipulálják a nézőt és remek történetvezetést képesek összehozni. Az az érzésem, hogy ez nem is egy új évad, szó szerint ott folytatták a történetet ahol abbahagyták és a fordulatszám is felpörgött.

vlcsnap-2013-04-17-14h57m54s116.png

 Az első szezon évadzárójában, itt is színt kell vallanom, nem tetszett az, hogy elrabolták Finch-et. Nem tudom, mi az amit még vártam, akkor amikor láttam a részt. Egyszerűen hiányzott valami a történetből, valami, amit azóta sem tudok megmagyarázni. Viszont látva a második etap első két részét azt kell, mondjam, hogy az évadzáró izgalmasra és jóra sikeredett, a hangulatom nem volt ezek szerint jó annyira.

vlcsnap-2013-04-17-14h59m15s111.png

 A hölgy, aki elrabolta Finch-et ritka ellenszenves egy szereplő. De pont ezért volt szüksége a történetnek egy ilyen karakterre, aki nem csak egy-két részen keresztül ténykedik a duó ellen és hatásosabb ellen, mint a HR.

 Az első részben különösen tetszett, hogy John kommunikált a géppel. Nem csak ő, de a nézők is képet kaptak, hogyan szerzi meg a TB számokat Finch. Mondjuk a könyvtáras kódrendszer baromira tetszik. Érdekes volt látni John-t, ahogy láthatóan megtörve, de próbál segíteni a kidobott számon úgy, hogy barátját szeretné megmenteni.

 A második rész pedig jobb volt, mint az évadkezdő epizód. A csavarra pedig számíthattam volna, nem először játsszák ki ezt a kártyát, de olyan jól csinálják, hogy nem gondoltam arra, hogy nem azt a lányt keresik, aki Root, amíg szóba nem került egy gyanús másik lány. Azt pedig megint csak élmény volt látni, ahogy minden szálat előkészítettek az írók, gondolok itt Hannah bankszámlájára, a pénzügyi tanácsadóra, a könyvekre, mindenre. Annyira jól manipulálják a történetet, hogy a néző észre se veszi ezeket a dolgokat, csak a rész végén értjük meg, hogy az orrunk előtt zajlott minden, csak eltereltek minket az írók.

 A színészek pedig továbbra is zseniálisak. A John Reese-t alakító színész remekül hozza az egyszemélyes rohamosztagot és a megtört embert egyszerre, s emiatt szimpatikus a főszereplő, főleg nekem. A Finch-et alakító színész pedig számomra meglepetés. A Lost-ban nem tűnt fel, hogy mennyire jó. Egyszerűen tökéletes választás volt a szerepre. Carter és Fusco pedig üde színfoltjai a sorozatnak.

 Érdességképp megjegyezném, hogy nem fukarkodik a humorral a sorozat. Az első évad komoly és rideg volt, persze voltak vicces jelenetek, de a második évad első két részének poénjai nagyon jók. Gondolok itt a kutyára, Johnra és az íjpuskára. Ezek viszont nem úgy viccesek, hogy kizökkentsenek a drámából, hanem kis lazaságot adnak a történetnek.

Értékelés: A második rész baromi jó volt. Ezek a csavarok a történetvezetésben meglepőek és hatásosak, a Person of Interest pedig élvezhető. Viszont megköveteli az odafigyelést, ez az a sorozat, ahol nem lehet kimenni a szobából vagy lehajolni valamiért a földre, mert lemaradunk a fontos dolgokról, amiket az írók nem magyaráznak el kétszer. Emiatt, hogy gondolkodtatják a nézőt külön dicséret. Aki teheti az nézze ezt a sorozatot, mert minket már néznek...

9/10

Person of Interest – az 1. évad

2013. április 10. - Jasinka Ádám

 Az első részre még hét pontot adtam, mondván, ennél csak többet fog kapni a potenciál miatt is. Ezt pedig a tizedik részben kiosztott kilenc ponttal fejeltem meg, viszont a helyzet most nem annyira rózsás, mint akkor. Nem, a félreértések elkerülése végett, gyorsan leírom, hogy egy cseppet sem lett rosszabb, sőt, hoho, a sorozat, csak tíz részre és egy katartikus epizódra könnyebben vág az ember kilenc pontot, mint egy teljes évadra.

vlcsnap-2013-04-10-14h08m17s192.png

"Azt mondja, paranoiás vagyok?"

 Elnézést a kissé hektikus évad kritikáért, de nem részletezném az évadban történteket és nem is elemezném őket. Inkább a fontosabb, emlékezetesebb részeket emelném ki. Elsőre, ami így eszembe jutott azon felül, hogy az írók remek munkát végeznek, az az, hogy John Reese mennyire hasonlít Jack Bauer-re. Az egyszemélyes rohamosztagot múltkor említettem, és nem is mennék bele ilyen szintű összehasonlításba, de egy-két tipikus dolgot azért felfedeztem. Egyikük sem öli meg az embereket, ha teheti. Jack Bauer általában „elaltatta” az embereket, míg John Reese térden lövi őket. A másik pedig az, amikor dühösek. Jack Bauer (harmadszor) lányát mikor elrabolták és azt mondták neki megölték emlékszünk milyen vérfürdőt rendezett? A hideg kirázott azoktól a jelenetektől, olyan hatásosak voltak. Na, valami ilyenre képes John Reese is, ha ismerőse, vagy szerette kerül bajba. Most pedig az évadról is valamit.

vlcsnap-2013-04-10-16h47m33s41.png

 Figyelnem kellett, mert annyiszor keverték a szálakat, hogy néha azt sem tudtam, hol tartanak, annyi fele kellett megosztanom a figyelmem. Egy kérdés viszont itt van, hogy a Harold-ot a könyvtárban „megszólító” és a laptoppal ügyesen bánó hölgy az most azonos-e azzal, aki a végén a képbe került, vagy ezt a történetszálat még nem zárták le? Úgy érzem vannak még itt nekem is helyretenni való dolgok.

vlcsnap-2013-04-02-11h06m23s53.png

 Az epizodikus ügyek pedig nem voltak rosszak. Élveztem nézni, ahogy próbálták az emberek életét rendbe hozni, még ha néha belefutottak rossz emberekbe is. Egy-két ilyen nyomozásnál viszont ki lehetett találni, hogy az aktuálisan követett ember nem áldozat, ahogyan azt John és Finch hiszi, de ezt elnézem az íróknak, mert tényleg gondolkodtatják a nézőt.

 Az utolsó pár rész az első évadból különösen tetszett. Szinte mosolyogtam, mikor Carter és Fusco egyszerre volt a képen és mind a ketten a párossal beszélgettek és jelentették, milyen gyanús a másik. Ezt nagyon szeretem, humorosak és szintén jók annyira, mint a főszereplők együtt. Ott is vannak az apró fricskák, pillantások, amik nem zökkentenek ki a feszült részekből, de mégis viccesek és kedvelhetőbbé teszik a szereplőket.

 Az évad végi cliffhanger nem lepett meg, mármint az, hogy volt. Majdnem minden részben volt valami apró dolog, amit később, nem feltétlenül a következő epizódban, de feloldottak, szóval hatásos jelenetekre, fordulatokra számítottam. Egy picit csalódás volt, hogy az érzelmi vonalat is felfedték és került a képbe ilyen is, de kívánta a történet. És nekem is az ínyemre volt az, hogy a gép korábbi eseményeket is megmutatott és több szálon futottak az események.

Értékelés: Tetszik-e? Igen. Jó volt az évad? Igen. Akkor mégis mi ez a keserű szájíz, mit vártam még? Őszintén? Olyan katarzist, mint a tizedik részben. Nem volt rossz, mondom, imádtam a részeket és az évadzáró se volt kutya, de az írók már megmutatták, hogy miket tudnak és olyan szintű élményre vágytam. Az évad korrekt volt remek pillanatokkal és messze az egyik legjobb akció sorozat a mostani szériák közül a Person of Interest, úgyhogy lehet bennem van a hiba, hogy még keresek valamit, pedig nem kéne, mert így jó?

8/10

A célszemély 2. évad és Magyarország, szeretlek! 3. évad

2013. március 24. - Jasinka Ádám

 A nézők és szerintem is az egyik legjobb akciósorozat a 24 óta a Person of Interest. Magyarországon pedig a Viasat3 adja ezt a sorozatot. A csatorna a második évadot kezdi és nem sok résszel van lemaradva ezzel a sorozattal sem az Amerikai Egyesült Államokhoz képest.

Person of Interest - 1x01 és 1x10
Viasat3: A célszemély - 2x01 20:00

 Az m1 nem csak a Hacktion Újratöltve és a Maradj talpon! új részeit, hanem az egyik, hanem legsikeresebb saját gyártású műsorának, a Magyarország, szeretlek! új részeit is képernyőre teszi. A szórakoztató műsor második évadában is voltak új játékok és a készítők a harmadik évadra is terveznek újításokat. A műsorvezető és a csapatkapitányok nem változnak.

M1: Magyarország, szeretlek! - 3. évad 20:15

Person of Interest – 1x10

2013. március 06. - Jasinka Ádám

 A Person of Interest is elérte nálam azt, hogy szeressem, rajongjak érte is innen már nem tudok nem elfogulatlanul írni róla. Ez a sorozat is azon kedvenceim közé tartozik, amiknél minden klappol. Egyszerűen a történet, a szereplők, a rendezés és a színészek, minden tökéletes. Az első kilenc rész se volt kutya, és voltak olyan jelenetek, amiken csak csodálkozni tudtam, hogy miért nem vettem észre, hogy az írók játszanak velem, mint nézővel? Az első évad tizedik részének története pedig olyan érzelmeket adott, libabőrös lettem tőle.

vlcsnap-2013-03-06-13h32m53s206.png

 Az első rész alatt is nagyon sokat tett hozzá az egyik főszereplő, Jim Caviezel hangja a sorozathoz, és az első tíz rész alapján mondom, hogy ezt magyar szinkronnal nem lehet visszaadni, bármennyire tisztelem, Széles Tamást és szeretem a hangját, egyszerűen ezeket a plusz dolgokat nem lehet szinkronnal érzékeltetni. Nem hiába mondják, hogy a színészeknek, akik televíziós sorozatokban, vagy filmekben szerepelnek kevesebb eszközük van a nézőkre hatni, mint mondjuk a színházi színészeknek, és ezért fontos a hangjáték, vagy éppen a megjelenés. A tizedik részben pedig jó volt látni, hogy zavarba lehet hozni John Reese-t.

vlcsnap-2013-03-06-13h33m19s193.png

 Eddig Jack Bauer volt az abszolút akcióhős nálam, a Person of Interest-tel viszont John Reese is a kedvencek között van, hiszen semmivel se kevesebb szerepileg, és színészileg, mint a 24 főszereplője. A Lost-ból ismert Michael Emerson pedig jobban tetszik ebben a szerepben, az okos, zárkózott milliárdos szerepében, aki nem csak azért szerethető karakter, mert a balesete miatt, amit még nem tudunk, hogyan s miért, mind a járása, mind a mozgása miatt kissé bohókás, hanem azért mert próbál rideg és távolságtartó lenni, de ennek ellenére könnyes lesz a szeme a tizedik részben, mikor barátját megtámadják. Ezek a szerep jellemzők mellé pedig hiteles színészi játék jár, amiért dicséret annak, aki őket gondolta a főszerepekre.

vlcsnap-2013-03-06-13h32m10s29.png

 Azt, hogy a sorozat kitalálója, Jonathan Nolan mennyire szól bele egy-egy rész megírásába, vagy a sorozat történetének irányába nem tudom, de hogy van olyan tehetséges, mint a testvére az biztos. A sorozat epizódjainak nézése közben nem érzem azt, hogy az írók elengedik a nézőket, terelgetik, vezetik, de mégis, mégis képesek belevinni néha úgy az egészbe, hogy otthagynak valami közepén és átérzed az egész jelenetet, a szereplők érzéseit. Ezeket csinálják meg amellett, hogy olyan epizodikus történeteket írnak, amik tartják az előző részek minőségi színvonalát, sőt.

 Nem akarom szaporítani a szót, mivel csak dicsérni tudnám a tizedik rész miatt a sorozatot, de a 24 óta ez az első sorozat, ami játszik velem, mikor nézem. Egyszerűen érzelmeket vált ki belőlem, a 24-nél az izgulás, az aggodalom nem csak a főszereplőért, hanem az aktuális történésért, és idegesség, hogy megint sikerült elszökniük a terroristáknak. A Person of Interest pedig úgy dolgoztatja az ember érzéseit, és olyan cliffhangereket használ, amik miatt értem, miért szeretik sokan ezt a sorozatot. Egy jó, akciós és összeesküvés-elméletes sorozat kellett a sorozatrajongóknak.

Értékelés: Az első kilenc rész csak előjáték volt. El kell gondolkodnom azon, hogy mi történt, mert az írók annyi kérdést adtak ezen részek alatt, amin nem lehet túllendülni. Az összefüggő, csavaros epizodikus nyomozások, és a nem egy átívelő történetszállal rendelkező történet egyszerűen elképesztő író munka. A sorozat dicséréséhez még annyit, hogy a hosszabb főcímek alatt szoktam kényelmesen leülni, és mikor kezdődik a rész figyelek, a Person of Interest-nél viszont nem, ahogy az egész sorozat, a főcím remek.

9/10

Person of Interest – 1x01

2013. március 01. - Jasinka Ádám

 A CBS egyik, második évadnál járó krimisorozata, amiből már láttam részleteket, és tetszett is, de a szinkron valahogy túl letisztult volt. Nem a szinkronszínészek azok, akik miatt nem tetszett annyira a sorozat, inkább a háttérzajok olyannak tűntek, mintha nem is lettek volna. Ezért is néztem meg az első részt feliratosan és azt kell, mondjam hogy a sorozat egész jó, és az egyik főszereplő orgánuma is tetszik annyira, mint Benedict Cumberbatch-é.

vlcsnap-2013-03-01-14h15m05s212.png

 A sorozatot Jonathan Nolan találta ki, aki testvére az egyik legjobb új rendezőnek, Christopher Nolan-nek. A sorozat producere pedig az a J.J. Abrams, aki a Lost, A rejtély és más remek sorozatok ötletadója. Szóval ennyiből már tetszenie kellene a sorozatnak, amihez jön még egy kis csavaros történetvezetés, jó színészek és jó karakterek.

vlcsnap-2013-03-01-14h17m05s126.png

 Az alapötlet az, hogy egy volt katonát, aki elvesztette feleségét, felkarol egy milliárdos férfi, aki a terrortámadások után kifejlesztett egy olyan gépet, ami megfigyeli az Amerikai Egyesült Államokban élőket és kiszűri a gyanúsakat, a terroristákat. A gép viszont két listában gyűjti az adatokat, egyikre a lényegeseket, ezeket a kormányirodáknak küldi, a másik listába pedig a lényegtelen, úgymond hétköznapi megfigyeléseket gyűjti, melyeket mindig töröl. A milliárdos pedig felismeri, hogy ha a lényegtelen listáról kigyűjti a neveket, akkor a rajta szereplőkön tud segíteni, csak épp a listán levőkről csak a TB számukat másolhatja le, nehogy lebukjon. A csavar pedig az, hogy nem tudja, hogy az adott ember az áldozat vagy az elkövető-e?

vlcsnap-2013-03-01-14h16m31s55.png

 Az egész ötletet tetszik, az epizodikussága sem zavar, szeretem az egy rész/nyomozás alapú sorozatokat, amikben van azért átívelő szál, ami az első rész alapján, itt a dráma, azaz a szereplők magánélete lesz.

 A szereplők jól vannak megírva, mind a milliárdos, mind a volt katona tetszik. Nem erőltetett a gazdag karakter, hihető, hogy megváltozott, és nem önző ember, nem csak a pénz a fontos számára. A megtört főhős, aki elvesztette a feleségét pedig szintén hiteles, olyan Jack Bauer-szerű egyszemélyes rohamosztag.

 Az első rész is csavaros volt, úgy tűnt, hogy a hölgy, akit követnek az áldozat, viszont a végén kiderült, hogy ő az egésznek a főszervezője. A visszapillantások a megtört főszereplő, John Reese életére a karakter megismertetésére jók voltak, csak túl pörgős és zsúfolt volt a pilot. Magát, a nyomozást, az ügyet nem tudták annyira kidolgozni a szereplők ismertetésével együtt, de így is jó volt. Az elején nem tetszett annyira, de az ügy kapcsán megtetszett és utána már jó volt a pilot.

 A főszereplők között a milliárdost a Lost-ból ismert Michael Emerson, a Jack Bauer-szerű karaktert pedig Jim Caviezel alakítja. Jó választás mind a kettőjük. A rendezéssel sincs gondom, a vágóképek az utcai megfigyelőrendszerekről pedig tetszenek.

Értékelés: Az ötlet jó, a kivitelezés jó, és a színészek is. Egy jól megoldott feladatnak érzem a sorozat első részét. Sok mindent írtak az első rész történetébe, és nem is volt semmi problémám, csak egy hosszabb játékidejű kezdő rész jobban tetszett volna.

7/10