HTML

Egy blog műsorokról, sorozatokról, nézettségről.

Partnereink

dtvn_190x29.gif

Fejléc-fotó.JPG

emtv_hu.png

Friss kommentek

Címkék

Blogajánló

Fargo - 1x01

2014.07.24. 18:13 Jasinka Ádám

 A Fargo című sorozattal egy ideje már szemezgettem, de csak nem volt hangulatom hozzá és nem is tudom, végül is mi miatt néztem meg az első epizódot. A sorozat alapjául szolgáló, vagy legalábbis az alapot adó filmet nem ismerem, és lehet, hogy egy nagy klasszikus nyújtotta élménnyel vagyok kevesebb, de a sorozat előtt nem is igazán hallottam a Coen testvérek filmjéről. A Fargo első részét megnézve viszont lehet benevezek rá, hiszen amit látványban és színészi játékban nyújtott ez az epizód, az bizony nagyon is felkeltette az érdeklődésemet.

vlcsnap-2014-07-24-17h45m56s6.png

 A sorozattól nem is tudom, mit vártam elsőre, talán valamiféle krimis történetet, amit a havas és zord, a nyüzsgéstől elzárt kisvárosi atmoszférával támogatnak meg, vagy valamiféle drámai történetet. Erre fel az első rész minden volt, csak könnyen beskatulyázható nem. Az egyik részről ott van a komolyabb hangvétel, a gondolatiság, a környezetet nagyon jól kihasználó és a nézőt is picit lehúzó történet, amiben rengeteg a negatív szereplő, akik valahogy mindig és mindenben megtalálják szegény főszereplőnket. A másik oldalon pedig ott van a humor, a bizarr és furcsa látvány, a néha túl sok gesztikuláció, teátrálisabb színészi játék, szokatlan rendezési megoldások és a nézőt picit felvidító egysoros poén, vagy helyzetkomikum.

vlcsnap-2014-07-24-17h47m14s16.png

 Az egészet a kicsavart és nem hétköznapi megoldások miatt akár komolyan se kellene venni, de amilyen furcsa mód humoros, olyannyira jól sikerültek a drámai jelenetek és hiába mulatságos egy-egy szituáció, ha utána visszarántanak minket a kisvárosi, szürke hangulatba. Ez a kettősség a rész elején nagyon furcsa volt, nem tudtam, hogyan is álljak a sorozathoz, szórakozzak vagy gondolkodjak-e el rajta. Persze tudom, hogy a kettőt lehet egyszerre is, de akkor is szokatlan volt, hogy ilyen szinten képesek a kettőt összehozni és egyik jelenet és oldal után fordulunk is a másik felé lendület megtörése nélkül.

 A hangulat és történet mellett, ami lenyűgözött az a színészi játék volt. Az egyik főszereplő egy esetlen, saját munkájában is csak közepesen jó, ismerősei és rokonai által is piszkált, lenézett ember, akit Martin Freeman tökéletesen formál meg. A karakter sorsa egyszerre elszomorító és szórakoztató, ebben a kettőségben pedig nagy szerepe van a megvalósításnak, annak, ahogyan a színész képes elnyomott és esetlen maradni a drámai jelenetekben is.

vlcsnap-2014-07-24-17h46m38s158.png

 A másik főszereplőt, a bérgyilkost alakító Billy Bob Thornton már a megjelenésével közölte, hogy ő sem lesz olyan könnyen megfejthető figurája a történetnek. Az első részben sok szereplőt ő mozgat, s látszólag ezt csak élvezetből teszi, azért, hogy az embereket kirágassa a hétköznapi életéből, abból a helyzetből amibe beleszokott, vagy épp belefásult. A két fő karakter találkozása ebből a szempontból is érdekes, hiszen az ellentétek találkozása igencsak felkavarta az állóvizet, mind a fő karakter, mind a városka életét tekintve. A Fargo az első rész alapján furcsa egy sorozat lehet, de az, amit mutattak nagyon is tetszett.

Szólj hozzá!
Címkék: kedvcsináló Fargo

Rolie Polie Olie-szinkron, avagy a gyerekkori emlékek megrontása - írta Lengabor

2014.07.24. 09:13 vendégszerzők

 Amikor idén nyáron tudomásomra jutott, hogy a gyerekcsatornaként funkcionáló M2 képernyőre tűzi a Rolie Polie Olie című, kanadai-amerikai rajzfilmsorozatot, akkor nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam. 1999 és 2006 között rendszeres program volt számomra a Minimax nézése. Azért csak addig, mert utána a csatorna színvonala meredeken zuhanni kezdett. Az egykori értelmes, szórakoztató, a nézőt nem totál hülyének néző sorozatok helyett megjelent a sok rövidebb, dedósoknak szánt gagyi vacak, ami akkori és mai fejjel is nézhetetlen számomra. Viszont a hőskorban számos olyan rajzfilmsorozatot vetítettek, melyeket kedveltem és tudatosan néztem is.

RPO3.jpg

 Ezek közül az egyik a Rolie Polie Olie volt. A sorozat robotkarakterekről szól, a főszereplője Rolie (az eredeti változatban Olie, de nyilván a cím miatt változtattak nálunk), aki a testvérével, Polie-val, a kutyájával, Olie-val, legjobb barátjával, Billy-vel, a szüleivel és a nagypapájával közösen különféle kalandokon megy keresztül, miközben bizonyos életbölcsességeket, tapasztalatokat is szerez. Egyszóval egy nevelő-oktató jellegű rajzfilmről van szó, mely főleg a kisebbek számára készült, de én kamaszként is tudtam élvezni (11-12 évesen láttam először). Ezért is vártam június 24-ét, amikor sok-sok év után újra képernyőre került ez a kedves kis mese. Igaz, csak június 29-én néztem először, mert előtte csak reggel negyed nyolc körül adták, annyit meg azért mégsem ért, hogy felkeljek érte. Ez amúgy az M2 fantasztikusan "precíz" műsorstruktúrájáról adott megint egy ékes bizonyítékot. Na mindegy, jólesett újra meghallgatni a magyar főcímdalt, amit még ilyen sok idő után is kívülről tudtam. A tovább mögött folytatom az értekezést.

1 komment
Címkék: szinkron Rolie Polie Olie

Magyar nézettség: 28. hét - A német válogatott a toplistákat is letarolta

2014.07.15. 18:00 Jasinka Ádám

 A köztévét múltkor leszóltam, hogy alig reklámozza a saját gyártásait és nem használja ki a remek nézettségű sportközvetítését, de úgy látszik, hogy a puskaport a fináléra tartogatták. A futball világbajnokság döntője előtt, a szünetekben és a mérkőzés után ugyanis a nézőkre zúdították az ajánlócunamit, s bemutattak részletet a Munkaügyek - IrReality Show új évadából, kedvcsináló ajánlót vetítettek az Anger Zsolt főszereplésével készülő új szitkomból a Fapadból, valamint a legnépszerűbb saját gyártásaikból, illetve egy brit sorozatból is. Egyszóval kőkeményen beharangozták a kínálatukat, amit a tévéképernyők előtt közel kétmillió néző figyelt, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szórakozóhelyeken kivetítőkön is jó sokan nézték a mérkőzést.

 A döntő, amiben Németország legyőzte Argentínát pedig mindent vitt, és brutális közönségarány mellett nyerte a múlt hetet minden korosztályban. A sportközvetítésnek voltak olyan idősávjai, amikor bőven ötven százalék feletti arányt hozott, ami annyit jelent, hogy az éppen tévét nézők több mint fele kapcsolt futballra. Ez pedig mostanában még showműsoroknak sem igen szokott sikerülni.

 A múlt héten több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy a Barátok közt egy hetes nyári szünetét nagyon okosan használták ki a TV2-nél és lecserélték a Magánnyomozók ismétléseit premier epizódokra, ami meg is hozta a sikert, hiszen a felvezetését, a Jóban rosszban című saját gyártású sorozatot és a vele egy műsorsávban adott RTL Klub-os műsorokat is verte a teljes lakosságban. A célközönségnél azonban továbbra sem vonzó annyira ez a krimis dokureality.

 A másik érdekesség, hogy a Szulejmán olyan nézőtáborral rendelkezik, akiket semmi más műsor nem érdekel, ha a török sorozat képernyőn van. A teljes lakosságban a futball világbajnokság második elődöntője ellen egy fél órás idősávot meg is tudott nyerni, ami azért nagy szó, mivel a mérkőzésnek milliós nézettsége volt, míg a Szulejmán picit rontott az előző előtti héthez képest. A harmadik érdekesség, hogy a Duna TV ismétlései közül ismét feliratkozott a toplistákra egy sorozat, még pedig A Tenkes kapitánya, ami a két országos kereskedelmi adó legnézettebb műsorai ellen tudott jó kis nézettséget hozni.

 A sorozatok között a Cobra 11 ismétlése lett a legnézettebb a teljes lakosságban, míg a célközönségnél a Dr. Csont ismétlése érdekelte a legtöbb nézőt. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A második adat a célközönségre, míg ahol elérhető volt ott a harmadik a 18-59-re vonatkozik.)

Szólj hozzá!
Címkék: nézettség

Looking - az első évad

2014.07.13. 18:13 Jasinka Ádám

 A sorozatokat készítő tévécsatornák bizony elkényeztetnek minket nézőket és mindig sikerül valami olyat kitalálniuk, ami lehet, hogy ugyanarra a sablonra épül, mint a legtöbb hasonló műfajú sorozat, de mégis több és jobb, mint az átlag. A nyomozósok közül is nem egy olyan példát lehetne mondani, ami nem valami hihetetlenül csavaros ötlet köré épült, de mégis a végeredmény olyan, amiért lehet és érdemes is rajongani. Ez más témáknál is ugyanígy van, és a Looking is azon sorozatok közé tartozik, amik elsőre nem tűnnek valami különlegesnek, de mégis kitűnnek valami miatt.

vlcsnap-2014-07-12-10h54m46s95.png

 Nem arra gondolok, hogy azért más, mert melegekről szól, hanem mert úgy nyúlt a témához, ahogy én azt nem vártam volna. Persze tudom, sokakat már az alapfelállás is elriaszt attól, hogy egy jelenetet is megnézzenek belőle, nem is kötelező néznivaló, lényegében egyik sorozat sem az. A Looking attól más, mint a többi hasonló témájú sorozat, hogy nem úgy állítja be a melegeket, hogy ők azok, akiket mindenki bánt és mindenki kiközösít. A sorozat helyszíne is garantálja, hogy nem egy lehúzós és a nézőben rossz érzést keltő történetet fog látni, hiszen San Francisco-ban játszódnak az események.

vlcsnap-2014-07-12-10h55m28s8.png

 Emiatt picit utópisztikusnak is tűnik az egész, hiszen elég csak a magyarországi helyzetre és az emberek zömének véleményére gondolni és máris látjuk mekkora a különbség. A Looking pedig nem erre hegyezi ki az epizódokat, nem azt látjuk, hogy milyen csúnyán bánnak a kisebbséggel, hanem egy olyan világot mutat be, ahol nem néznek rossz szemmel vagy meghökkenve két, egymás kezét fogó férfira.

 A sorozat lényegében a szitkom és a dráma határvonalán áll, s hol az egyik, hol a másik irányba dől egy picit. Emiatt az egésznek nagyon könnyed a hangulata, vannak benne poénok, amik oldják a néha komolyabb eseményeket, de ugyanolyan érzelmeket ábrázolnak, mint egy hetero kapcsolatot bemutató sorozatban. Azt is mondhatnám, hogy ez egy tipikus, romantikus komédia, csak meleg főszereplőkkel.

vlcsnap-2014-07-12-10h56m52s81.png

 A szereplőknek tipikus problémáik vannak, olyanok, amik a legtöbb ember életében előfordulnak. A főszereplő srác (Patrick) például elég gátlásos, a barátaival jóban van, de ha szerelemről van szó, akkor nem igazán mer senkit sem közel engedni magához és az ismerősei előtt is letagad bármit. Az egyik másik szereplő (Dom) pedig a középkorúak szerintem tipikus problémáját hozza a sorozatba, és azzal foglalkozik, hogy mit ért el az életében és nem lenne-e jobb, ha változtatna magán és valami új dologba kezdene. De kapunk tipikus művész karaktert, kötöttségek nélkül élő, bohém szereplőt és sok olyan figurát, amit a legtöbb sorozatban is használnak. A legfontosabb, hogy egyikőjük sem az a meleg karakter, akiket sokan elképzelnek. Nem harsányak, nem öltözködnek kirívóan, hanem többségében hétköznapi emberek a mókuskerékben.

 Persze kérdezhetitek, hogy mi értelme nézni ezt, ha csak annyi a különbség, hogy nem hetero szereplők a történet főhősei. Nem egyszerű válaszolni erre a kérdésre, de talán azért, ha nem riaszt el a téma, hogy megértsd a melegek nem egy megvetendő és üldözni való csoport, hanem ugyanolyanok, mint azok, akiket a társadalom normálisnak tekint. Ugyanolyan problémáik vannak, ugyanúgy tudnak érzelmesek lenni és ugyanúgy tudnak szórakozni is.

 De persze ezzel nem talált fel semmi újdonságot ez a sorozat, viszont ahogyan bemutatja ezt a zártnak tűnő közösséget és úgy kezeli őket, mint ha a társadalom elfogadná őket, az embernek az lesz az érzése, hogy nem tudja, mások mi elítélendőt látnak bennük. Az sem mellékes, hogy a sorozat szórakoztató, a szereplők remekül vannak megrajzolva, és az évad során árnyalják is őket. Nem ajánlanám mindenkinek, mert ez tényleg nem a széles közönségnek szól, de nem is leszel tőle rossz ember, ha megnézed.

Szólj hozzá!
Címkék: kedvcsináló Looking

HetiSzinkron - Hírekre hangolva

2014.07.13. 09:00 Jasinka Ádám

 A blog ezen rovatában a fontos és érdekes szinkronos híreket fogjuk sorba szedni, hogy legyen miből szemezgetnie a magyar változatok kedvelőinek. Igen, kvázi hírrovatról van szó, de a szinkron felé orientálva. A többi hírt, videót és szinkronmintát a tovább mögött találjátok.

Eszementek

 A FOX mutatta be Magyarországon azt a sorozatot, amivel Robin Williams visszatért a tévéképernyőre. A szitkomból, ami egy reklámügynökség munkájába enged bepillantást sajnos csak egy évad készült, ami viszont a jó hír, hogy a magyar nézők már láthatták az összes epizódot. A szinkron elsőre kicsit meglepett, hiszen a főszereplőnek Tordy Géza adja a magyar hangját, akit a komolyabb Robin Williams-ként szoktam meg.

 Lehet, hogy furcsa, de szerintem két nagyon is jó hangja van az amerikai színésznek, az egyik Tordy Géza, a másik pedig Mikó István. A különbség csupán annyi, hogy ha bolondosabb, lazább és szórakoztatóbb figurát játszik, akkor elsőre Mikó István hangja ugrik be, és ez ennél a sorozatnál sem volt másként. Persze, érthető a váltás, hiszen nem tudta vállalni, de egy picit mégis csalódott voltam. No, nem azért, mert Tordy Géza nem csinálta volna meg jól a szereplőt, csak szerintem ő elsősorban nem az ilyen karakterekhez illik. A videóért köszönet Lengabor-nak.

Szereplők: Robin Williams (Tordy Géza), Sarah Michelle Gellar (Mezei Kitty), James Wolk (Szabó Máté), Hamish Linklater (Bartucz Attila), Amanda Setton (Csifó Dorina), Kelly Clarkson (Zakariás Éva)

Szólj hozzá!
Címkék: HetiSzinkron

Nézettség: Munkaügyek - IrReality Show - a harmadik évad

2014.07.12. 18:13 Jasinka Ádám

 A köztévé saját gyártású szitkomja elég változatos számokat hozott, hiszen hol kétszázezer, hol pedig csak százezer néző követte a sorozatban bemutatott hivatal dolgozóinak mindennapjait. Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy nem egyszer nem a megszokott műsornapján került adásba, illetve a felvezető műsortól függően változott az is, hogy este tíz óra előtt képernyőre került-e a sorozat.

 A teljes lakosságban nem is, a célközönségnél viszont a köztévé egyik legnézettebb műsora, s bár az évad második felére csökkent a nézők részéről az érdeklődés, a szezon elején volt, hogy verte az őt felvezető Szálka avagy Bagi és Nacsa megakad a torkán című szintén saját gyártású műsort. Az évad második fele azért is hozott picivel alacsonyabb nézettséget, mivel ellenfélül megkapta a két országos kereskedelmi adó legnézettebb műsorait. A finálé nézettsége a premierhez képest a teljes lakosságban 32%-ot, míg a célközönségnél 4%-ot csökkent. A sorozattal egy műsorsávban adtak szappanoperát, realitysorozatot, filmet, sorozatot és showműsort is. A Munkaügyek - IrReality Show felvezetése a Fábry és a Szálka című műsorok voltak. A részletes epizódnézettséget a tovább mögött találjátok.

NezMIS.png

Szólj hozzá!
Címkék: nézettség Munkaügyek - IrReality Show

Szilícium-völgy - az első évad

2014.07.11. 18:32 Jasinka Ádám

 A sorozatnézési szokásom úgy néz ki picit átalakult, hiszen egyre kevesebb igényem van arra, hogy valamit a premier után azonnal megnézzek és inkább bevárom az évadot, hogy egyben nézhessem meg. Nem tudom, ez a tévéről leszokásnak vagy magának az internetnek és az online videótáraknak köszönhető, de lényegében sokat változtatott a szórakozásomon. A sorozatokat, amikre kíváncsi vagyok, ezért is nehéz sorba szedni, de ha készítek egy listát, akkor se mindig követem, mivel elég egy-két érdekes jelenet vagy írás valamiről és más kerül az első helyre.

vlcsnap-2014-07-11-11h25m43s4.png

 Az HBO sorozatait régen nem kedveltem annyira, bár ez nem jó így, hiszen nem tudsz arról véleményt alkotni, amit nem is néztél. Mert lényegében ez volt a helyzet, a csatorna készítette a jobbnál jobb, díjnyertes műsorokat, de valahogy engem eddig elkerült az összes, vagy mert nem érdekelt, vagy mert nem is tudtam, hogy milyen jó. A Veep után ezért ismét egy HBO-s szitkomot vettem elő és nagyon jól tettem, mivel nem okozott csalódást az elsőre furcsának tűnő geek sorozat.

vlcsnap-2014-07-11-11h26m28s206.png

 A történet középpontjában, ahogyan a cím is elárulja a számítástechnika legfontosabb központja a Szilícium-völgy áll, de ezen belül kapunk hat srácot, akiknek az életébe nyerhetünk bepillantást. Az a jó ebben a sorozatban, hogy nem úgy kezeli ezeket, az informatikai dolgokhoz nagyon is értő embereket, mint a társadalom egy kirekesztett és különc rétegét, hanem őket állítja be normálisnak, és ezen a szinten belül kapunk bizarrabbnál bizarrabb fazonokat. A legegyszerűbben úgy tudnám elmagyarázni, hogy egy olyan geek szitkomot látunk, ami nem a sztereotípiák sorát vonultatja fel és a poénokat se a tipikus és klisés jelenetekre hegyezik ki.

 Persze van olyan rész, amikor behoznak egy-egy ilyen humoros elemet, de lényegében nem ezen van a hangsúly, és mondom ezt úgy, hogy a sok informatikai szakkifejezés és technikai megoldás eléggé fajsúlyos a történet szempontjából. De mégsem érthetetlen és zavaros az, amit látunk, sőt, szerintem ez bármilyen szakmai beállítottságú ember számára élvezhető kis sorozat, ami nem is annyira sírva nevetős, mintsem drámásabb. Nem elriasztásként írom a drámát, de tény, hogy a poénokra nem egyszer jut egy-egy olyan élethelyzet, szituáció, ami szinte bármelyik ember életében előfordulhat, csak más mozgatórugókkal.

vlcsnap-2014-07-11-11h28m59s185.png

 A történet se lóg a levegőben, az évad az első résszel elindul valahonnan és az évadzáróra eljut valahova, és megvan a fináléban az a hűha érzés, amit kevés sorozat tud az első szezonjában megcsinálni. Az események átgondoltak, szinte minden szereplő kapott valamilyen külön történeti szálat, és akit tudtak árnyaltak a készítők. A szereplőket viszont olyan jól sikerült felrajzolni már az első részben, hogy a karakterek elvitték a hátukon a sorozatot és csak minimálisan kellett formázni őket. Persze ehhez kellett a remek színészi alakítás és a jó történet, de ezek közösön okoztak csak ilyen kellemes élményt.

 A humorát nem igazán tudnám beskatulyázni, hiszen voltak abszurd és egyszerű poénok is, de a színvonalat az egész évadban sikerült fenntartani. Aki olyan kellemes kikapcsolódást szeretne, aminek remekül felépített eseménysora van, jó szereplői és fantasztikus magyar szinkronja az nézze ezt a sorozatot.

 A szinkronról külön érdemes beszélni, hiszen tényleg jó lett, kaptunk ötletes szójátékokat és olyan magyar hangokat, amik nagyon is illenek a szereplőkre. Az egész hangulatához nagyon sokat hozzátett a szinkron, s szerintem ezért is tetszett ennyire.

1 komment
Címkék: kedvcsináló Szilícium-völgy Silicon Valley

Showder Klub - a tizenharmadik évad

2014.07.10. 18:00 Jasinka Ádám

 Az RTL Klub saját gyártású szórakoztató műsorát olyan sokszor szóltam már le, hogy elgondolkoztam azon, lehet nem is a Showder Klub színvonala csökkent annyira, hanem én nem vagyok már vevő erre a fajta humorra. Mert hiába van egy-két jó produkció, egy-két tényleg zseniálisan tehetséges fellépő, ha összességében nem tudja a nevetés utáni vágyamat kielégíteni az, ha valaki csak vicceket sorol egymás után a közönség előtt.

 Ezzel szerintem el is mondtam a műsor egyik hibáját, vagyis azt, aminél én többre, színvonalasabbra vágyom. Mert az rendben van, hogy nincs két egyforma fellépő és nem is lehet elvárni mindenkitől, hogy olyan jó legyen, mint azok a nagynevű humoristák, akik az első évad óta meghatározóak. De én már nem tudok azon nevetni, hogy valaki elmondja azokat a vicceket, amiket az interneten is elolvashatok. Történetek, saját élmények, beszámolók, felépített események, ezeket várom el, s lehet ezért is kapta tőlem sokszor az ívet a Showder Klub, mivel olyat akartam látni, és hallani, amit nem is céljuk megcsinálni.

Showder1.png

 Nem arról van szó, hogy ne a minőség lenne a cél, de ami engem megnevettet az nem biztos, hogy a nézők nagy részének szórakoztató, ezért sem kell egy irányba beállítani a humort, még ha azt is tartom a legjobbnak.
A tizenharmadik évadot, ha ezek alapján ítélem meg, és nem azt nézem, hogy milyen volt régen vagy én milyet szeretnék látni, akkor korrektnek nevezném, mivel elég széles volt a humor merítése. Emiatt persze voltak jobb és közepesebb epizódok is, de összességében mindig volt egy-két poén, amin jót nevettem. A meglepő az, hogy olyanok is tudtak viccesek lenni, sőt, a legtöbb ilyen poént azok mondták, akiktől nem vártam volna ilyet. Igen, kicsit előítéletes vagyok, de megadom az esélyt mindegyik humoristának, mert ki tudja, lehet, hogy nagy kedvencet szalasztanék el.

Showder2.png

 Az évad azért is volt fontos, mivel mérföldkőhöz érkezett a műsor, hiszen adásba került a századik epizód is, illetve kaptunk egy különkiadást, amit a személyes kedvencem, Badár Sándor csinált meg. A jubileumi adás viszont nem volt olyan, mint amilyennek egy századik adást elképzel a néző. Nem volt rossz, nem arról van szó, hogy unalmas vagy érdektelen lett volna, de én azt vártam, hogy nem a megszokott stúdióban és nem egy-két fellépővel, valamint ismétlések beadásával lesz kitöltve az adásidő.

 A két különkiadás volt talán a szezon legjobbja, s egyértelműen Badár Sándor vitte a prímet, bár a többi rutinos humorista is kitett magáért, főleg Dombóvári István, aki a századik epizódban hozott egy olyan vonalat, amiből többet kérnék, mivel szórakoztatóbb, mint az átlag produkciói. Az évadzáró viszont picit csalódás volt, hiszen Aranyosi Pétert leszámítva nem volt valami szórakoztató, s talán ha nem is ő lett volna a műsorvezető, akkor nem lett volna ennyire jó.

 A szezonban látott és hallott produkciókat ha összegezni kellene azt mondanám, hogy a tipikus színvonalat kaptuk meg, ami jelenthet jót és rosszat is, mindenesetre volt annyira színes a kínálat, hogy mindenki találjon kedvére valót.

Szólj hozzá!
Címkék: kedvcsináló Showder Klub

Magyar nézettség: 27. hét - Az ABBA és Meryl Streep ismét verte az RTL Klub-ot

2014.07.08. 18:13 Jasinka Ádám

 A TV2 úgy látszik elég jót húzott azzal, hogy bevásárolt jó pár Meryl Streep-es filmet, hiszen az Egyszerűen bonyolult után a Mamma Mia! is remek nézettséget hozott. Sőt, az ABBA slágereket feldolgozó film a második ismétlésével is sok nézőt érdekelt és verte a konkurens csatornákat.

 Az adó azonban ennél több sikert nem tud felmutatni a múlt hétről, hiszen csak a szokásos körüket, a délutáni sávokat tudták megnyerni, míg a futball ellen is remekelő RTL Klub behúzta a főműsoridőt. Az M1 pedig nem tudja megtartani a nézőket, akiket nem igazán érdekel a köztévé, ha nem sportközvetítést adnak. Persze egy-két jól megválasztott film jobb számokat hoz az átlagos nézettségnél, de ez megint csak egyszeri siker, ami miatt nem lesz rendszeres opció a szórakozásra a közmédia, pedig vannak jó műsoraik.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy a Barátok közt lett a hét legnézettebb műsora mind a teljes lakosságban, mind a célközönségnél. A meglepő talán az, hogy nem az évadzáró epizód, hanem egy hét közben leadott rész érdekelte a legtöbb nézőt. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fináléval aznap volt a köztévén futball is, és habár két mérkőzés között volt adásban a szappanopera, sokan nem nagyon kapcsolnak el a sport szünetében.

 A másik érdekesség, hogy az RTL Klub pénteki CSI: párosa szinte ugyanazt a nézettséget hozta a futball ellen, mint az előző előtti héten sportközvetítés nélkül. De az továbbra is igaz, hogy a tévézőket nem igazán érdekli az alap helyszínelőkkel kapcsolatos sorozat ezen évada, talán a Viasat3 és a többi RTL Klub-os kábelcsatorna kiégette már ezt a sok ismétléssel. A CSI: Miami helyszínelők, amit nem ismételnek kevesebbszer viszont nyeri a műsorsávját úgy, hogy ezeket a részeket az RTL Klub-on már leadták. De ez nem is meglepő, hiszen Horatio-ék eddig is népszerűek voltak a magyar tévézők körében.

 A sorozatok között a dobogó legfelsőbb fokára a Szulejmán állhatott fel, de csak a teljes lakosságban, mivel a célközönségnél megint a Dr. Csont volt a legnézettebb. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A második adat a célközönségre, míg ahol elérhető volt ott a harmadik a 18-59-re vonatkozik.)

Szólj hozzá!
Címkék: nézettség

Gasztroangyal a Millenárison - amikor egy műsor találkozik a nézőivel

2014.07.07. 18:13 Jasinka Ádám

 A tévéadók régen sok energiát fordítottak arra, hogy egyes műsoraikat és azoknak a rajongóit közelebb hozzák egymáshoz, főként azért, hogy a nézők találkozhassanak a kedvenc képernyőseikkel. Manapság ez annyiban merül ki, hogy az aktuális énekes felfedezettek adnak egy-két koncertet, majd osztogatnak jó pár aláírást és utána nem is nagyon foglalkozik velük senki. Pedig pont az RTL Klub volt régen az a tévéadó, akiknél fontos volt az ilyesfajta közösségépítés. Az egyik személyes kedvenc műsorom volt gyerekként a Jónás Rita vezette KölyökKlub és emlékszem, hogy alig vártam, hogy az országjáró kalózhajó a városunkba érkezzen, hogy élőben is láthassam a műsorvezetőnőt. Manapság viszont nincs akkora keletje az ilyesminek, s pár hakniszerű rendezvényt leszámítva nem is törik magukat a tévéadók, pedig szerintem igény lenne rá.

WP_000676.jpg

 A köztévé egyik legjobb műsoráról, a Gasztroangyalról nem egy dicsérő bejegyzést írtam már, ezért nagyon is örültem annak a hírnek, hogy élőben is találkozhatok az egyes epizódokban szereplő termelőkkel, gazdákkal és magával a gasztroangyallal, Borbás Marcsival is. A Millenárisra szervezett három napos gasztrofesztiválon tényleg a szakma legjobbjai voltak jelen és minden termék olyan minőségi színvonalat képviselt, amit a boltok polcain is szívesen viszont látnék, persze nem horror áron.

 A szombati napon látogattam ki a Gasztroangyal fesztiválra és nem elég, hogy remek volt az időjárás, de olyan volt a hangulat és olyan emberekkel is találkoztam, ami mind azt mutatta, hogy érdemes ilyesmire pénzt és időt áldozni.

 A Millenárison több mint százharminc termelővel beszélgethetett az ember, akik a legkülönfélébb kézműves termékeket árulták, legyen szó sajtokról, mangalicából vagy szürkemarhából készült árukról, lekvárokról, lisztekről vagy kerámia edényekről. Sőt, ami talán a legfontosabb, hogy nem csak árulták ezeket, hanem szinte minden kérdésre teljes és kielégítő választ is adtak. Ez persze azért volt így, mert a legtöbb kis faháznál nem alkalmi árusok szolgálták ki a vásárlókat, hanem azok az emberek, akik az árut megtermelték, előállították és ezért a műsor rendszeres nézői jó pár ismerős arccal is találkozhattak.

WP_000706.jpg

 A száz standot nem volt a legegyszerűbb végigjárni (és végigkóstolni), de a remek időjárás mellett ez tökéletes hétvégi kikapcsolódás volt. Nem titkon két dolog miatt is kaptam ezen az alkalmon, az egyik a Borbás Marcsival való találkozás, a másik pedig a vásárlás volt. Ugyanis nem egyszer fordult már elő az, hogy egy megnézett epizód után a bemutatott dolgok közül nem csak hogy megkóstoltam volna az összeset, de vásároltam volna is belőle. Ez a gasztrofesztivál pedig pont ennek volt egy nagyon jó kis terepe.

 Az első szerzeményen a sokat emlegetett Parajdi bányasó volt, aminek tényleg sokkal intenzívebb az íze, mint a boltban kapható jódozott tengeri sóknak. Ez azért is jó, mert egyrészt ez a kősó adalékanyagmentes, másrészt sokkal kevesebb is elég belőle az ételek fűszerezéséhez. A második érdekesség, amin megakadt a szemem egy tejeshordó és a mellette levő pult volt, ahol gusztusos tejtermékek sorakoztak. A sajtok kóstolása után egy lilahagymás, füstölt gomolyasajttal a táskában folytattam a nézelődést.

 A Millenárisra kitelepült Gasztroangyalnak két színpada volt, az egyiken zenéltek, a másikon pedig főztek. Ez utóbbi természetesen jobban érdekelt, pláne akkor, amikor Borbás Marcsi tevékenykedett, és nem volt rest hiszen először kenyeret sütött a vendégével, majd délután Magyar Attilával készítettek valami különlegességet. A műsorvezetőnő egyébként rendkívül közvetlen és kedves volt, csak sajnos a szoros időbeosztás miatt pont lecsúsztam az aláírásáról.

 Amíg Marcsiék főztek addig az illatok tengerében folytattam a körutamat a parkban. A tervezett megnéznivalók közé tartozott még a levendulastand is, ahol nem csak friss szüretelésből készült illatpárnát, de magyar termesztésű bio francia és angol levendulaolajat is vásároltam. Mielőtt valaki azt hinné, hogy csak szórom a pénzt és több ezret költök mindenféle hülyeségre annak mondom, hogy ezerötszáz forint volt az illatpárna és a két illóolaj, amit a patikában vagy a drogériában se nagyon tudsz olcsóbban kihozni. Úgy, hogy nem lehet tudni, azokban az olajokban mi van, és honnan származnak.

 A levendula mellett volt, persze nem közvetlenül, az a faház és kemence, amivel nagyon sokat szemeztem, de csak nem mertem elsőre vásárolni a kecskemétieknél. Azonban rávettem magam, hogy mégiscsak vegyek egy kilót a magyar szabadalmú, őshonos búzákból keresztezett Király lisztből, aminek sokkal magasabb a tápértéke és sokkal több vitamint tartalmaz, mint a sima BL 55-ös fehér liszt. A műsorban látott másik kedvencemet is tőlük vettem meg, ez pedig az almachips volt, ami lényegében csak szárított alma, de boltban még nem nagyon találkoztam olyannal, ami ne lett volna pluszban ízesített.

 A száz kis faháznak egy hátránya volt, hogy sok remek termék elveszett a másik mellett. Ezért örültem, hogy a szürkemarha- és bivalyhúsból készült árukat véletlenül megtaláltam, hiszen fantasztikus az íze a csípős szürkemarha szaláminak. Mondjuk a mangalicazsírral készített bivalymájkrémet nem mertem megkóstolni. A táskába tehát egy rúd szalámi is bekerült a sajt, a levendula, a liszt, az alma és a só mellé.

WP_000714.jpg

 Az utolsó körben újra végigjártam a bejárat melletti standokat és azon felül, hogy találkoztam Süsü, a sárkánnyal megláttam az egyik sarokban a magvakból sajtolt olajokat. Az egyik epizód után elhatároztam, hogy szerzek valahogy hidegen sajtolt szőlőmagolajat, de nem igazán lehetett sehol sem venni. Ezért le is csaptam egy üvegre belőle, de olyan nagy volt a választék, hogy nem igazán tudtam dönteni, hogy milyen fajta olajat vásároljak. Ugyanis nem csak salátákra használhatóak ezek a sajtolások, hanem rendkívül egészségesek és egy-két kiskanál ezekből nagy segítség a szervezetnek.

 A nap végére lejártam a lábamat, de értékes termékekkel a táskámban indultam haza, ahol végigkóstoltunk szinte mindent és megállapíthatom, hogy érdemes a magyar termékeket a boltok polcain keresni, mivel össze sem lehet hasonlítani ezeket a külföldről behozott árukkal. Persze, tudom én is, hogy drágábbak, de engem is meglepett, hogy egyik sem került sokkal többe, mint a közértben kapható termékek, sőt, az üzletláncokban megvehető élelmiszerek zöme épp, hogy drágább, mint az, amit én a Gasztroangyal fesztiválon megvásároltam. A tudatos vásárlás itt a kulcsszó, illetve az ételek ízének élvezése sem utolsó szempont.

Szólj hozzá!
Címkék: fesztivál Millenáris Gasztroangyal

HetiSzinkron - Hírekre hangolva

2014.07.06. 09:34 Jasinka Ádám

 A blog ezen rovatában a fontos és érdekes szinkronos híreket fogjuk sorba szedni, hogy legyen miből szemezgetnie a magyar változatok kedvelőinek. Igen, kvázi hírrovatról van szó, de a szinkron felé orientálva. A többi hírt, videót és szinkronmintát a tovább mögött találjátok.

Ray Donovan

 Az HBO mutatta be ezt a sorozatot, amiben a főszereplőt a magyar tévézők jó pár filmből már ismerhetik. A történet egy olyan problémamegoldóról szól, akit főként piszkos ügyek eltakarítására hívnak. Azaz, aki a Botrányban látott bulvárosabb söprögetést várja az csalódni fog, mivel itt az erőszakosság van az előtérben.

 A szinkron érdekessége, hogy kiderült, az HBO nem tartozik azon tévéadók körébe, akik leszerződnek egy stúdióval és csak velük dolgoztatnak, hiszen nem ez az első eset, hogy nem az SDI Media Hungary, hanem vagy a Mafilm Audio (Szilícium-völgy) vagy pedig a Mikroszinkron készíti a magyar változatot. Persze nem tudjuk, ennek milyen szerződési kötelezettség áll a hátterében, de akkor is furcsa volt hallani a Ray Donovan végefőcímében azt, hogy a Mikroszinkronban készült. Azt pedig még furcsább, hogy egy ismert szinkronhang, Varga T. József a szinkronrendező. A videóért köszönet Lengabor-nak.

Szereplők: Liev Schreiber (Viczián Ottó), Paula Malcomson (Németh Kriszta), Eddie Marsan (Karácsonyi Zoltán), Dash Mihok (Megyeri János), Steven Bauer (Haagen Imre), Katherine Moenning (Kis-Kovács Luca), Pooch Hall (Sörös Miklós), Kerris Dorsey (Laudon Andrea), Devon Bagby (Bogdán Gergő), Jon Voight (Barbinek Péter)

Magyar szöveg: Bogdán László
Szinkronrendező: Varga T. József
Stúdió: Mikroszinkron

Szólj hozzá!
Címkék: HetiSzinkron

Magyar nézettség: 26. hét - Az időeltolódás és dupla futball miatt bukott a köztévé

2014.07.04. 20:38 Jasinka Ádám

 A sporteseményeknek, főleg a futball világ- és Európa bajnokságnak, valamint az Olimpiának mindig nagy a vonzereje és mivel ezeknek a közvetítési joga a köztévénél van, ezért az emberek ilyenkor kis időre felfedezik, hogy az M1-en is van néznivaló. A kép azonban csalóka és hiába kapcsolnak oda több millióan, ha amikor nincs sport (és múlt hét pénteken nem volt), akkor szinte el is felejtik, hogy ez a tévécsatorna is a kínálat része. Mert szép, hogy a jó felvezetéssel hétszázezres nézettséget hoz az M1 Híradója és a koncertfilmeket is félmillió tévéző követte, de amikor ezeknek a tartalmaknak önmagukban kell teljesíteniük, akkor látszik, hogy nem sok vonzereje van a közmédiának.

 Ezért nem értem, hogy egy ilyen jó lehetőséget miért nem használnak ki. A múlt héten játszották a harmadik csoportkörös mérkőzéseket és két, egymást követő sportközvetítés között volt bő egyórás szünetük, amikor le lehetett volna adni valamilyen premier tartalmat, ezzel is lendületet adva a futball utáni kínálatnak. A köztévé viszont koncertfilmet adott, amit egyrészt megértek, mivel ennek a műfajnak is van közönsége, de ez csak egyszeri nézettségbeli eredmény volt, s ez nem fogja a sport után az M1-re hozni a tévézőket. A beharangozott új sorozatokat első részeit, vagy akár valami más műsort ilyen hátszéllel kell bemutatni.

 A késő esti és dupla futballközvetítés miatt az M1-nek nem volt valami jó nézettsége ahhoz képest, hogy az előző előtti héten milyen számokat hozott. Az RTL Klub pedig a teljes lakosságban és a célközönségben is verte az import sorozataival a brazil labdarúgást, de nem csak a sport ellen tudott jó számokat az adó, hanem a Tények után adott TV2-s műsorok zömét is verte.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy a Barátok közt javított és fel is állt a dobogó legfelsőbb fokára, amit talán először szerzett meg olyan műsor, ami nem hozott egymilliónál több nézőt. A másik érdekesség, hogy a Szulejmán remek számokat hoz és messze a magyar tévés piac legnézettebb sorozata (úgy, hogy nem premier részt adnak a Cobra 11-ből). A legtöbb RTL Klub-os import gyártás jó nézettséget hozott, kivéve a CSI: A helyszínelőket, ami kikapott a TV2-s Édes élet című realitysorozattól és alacsonyabb közönségarányt tudott, mint az utána levő CSI: Miami helyszínelők ismétlése. A harmadik érdekesség, hogy a futball egyik korosztályban sem tudta a dobogó első helyét megszerezni, mivel a célközönségben egy az RTL Klub-on adott film lett a legnézettebb.

 A sorozatok között a teljes lakosságban a Szulejmán, míg a célközönségnél a Dr. Csont ismétlése hozta a legtöbb nézőt. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A második adat a célközönségre, míg ahol elérhető volt ott a harmadik a 18-59-re vonatkozik.)

Szólj hozzá!
Címkék: nézettség

Veep - a harmadik évad

2014.07.03. 18:13 Jasinka Ádám

 A blogon mostanában elég kevés friss bejegyzést olvashattatok és ezért elnézést is kérek, de próbálom rendszerezni a nézett sorozatokat és ez bizony nem csak az új, vagy más kedvencek, de az írások rovására is megy.

 A betervezett sorozatok közül elsőként az HBO saját gyártású politikai szitkomját és annak harmadik évadát fejeztem be, s nem okozott csalódást. Az meglepő volt, hogy az írók milyen könnyen vitték tovább a második évad végén behozott új történetszálat és az első szezonnal ellentétben nem a kisebb ügyekre, hanem egy tényleg nagy horderejű és a történet központjába helyezett eseménnyel foglalkoztak. Azaz kvázi az epizodikusabb felfogásból a szerializáltság felé vitték a sorozatot. Ez pedig nagyon is jót tett a Veep-nek, hiszen annak ellenére, hogy voltak kisebb állomások a történetben, mégis volt eleje és csúcspontja az évad eseményeinek.

vlcsnap-2014-07-03-17h01m49s209.png

 A kapkodás miatt, ami a részek felépítését, a színészek mozdulatait és a pergő szövegeket jellemzi, kicsit nehéz volt felvenni a ritmust és ráhangolódni az évadra, de pár jelenet alatt belerázódik az ember és utána már önfeledten tud szórakozni azokon az elvetemült és dilis poénokon, szójátékokon, amiket az írók kitalálnak. A humor az első évadhoz képest nem sokat változott, de pont annyit finomodott, hogy a visszatérő elemekre ne megszokottként tekintsünk.

 Az egész sorozatra jellemző hektikusság valahogy megkönnyíti a sok karakterrel való munkát, hiszen nincsenek üresjáratok és a pörgés miatt szinte mindegyik szereplőt kihasználják. Sőt, néha egy-egy karakter az évad alatt annyi mindent csinál, mint más sorozatokban két-három szezon alatt, s körülbelül ilyen tempóban váltják egymást az események is.

vlcsnap-2014-07-03-17h02m38s211.png

 Emiatt talán nem mindig olyan élvezhető, s van amikor én is csak kapkodom a fejem amiatt, hogy mennyi mindent zsúfolnak egy-egy epizódba, de összességében mindig kellemes élmény megnézni egy részt. De talán ez a fajta közlési mód megköveteli a nézőktől, hogy a sorozatra fókuszáljanak, ne internetezzenek, ne telefonáljanak közben, mert akkor bizony lemaradnak igen fontos eseményekről. Nem beszélve arról, hogy így elég jó képet is kapunk arról, mi történik egy alelnöki- és egy kampánystáb életében.

 Igen, ez utóbbival picit elárultam a történteket, hiszen a második évad végén és a harmadik elején kiderül, hogy Selina Meyer is indul az elnökválasztásért, és ahogy ezt az első két évad alatt megszokhattuk nem csak a neki dolgozók, de saját maga is képes rontani a közvéleményben mért pozícióján. Az évadnak a kampány a fő témája, ami a fináléban lezárást is kap, de ezt tényleg nem fogom elárulni.

 Az évad hozta a sorozattól megszokott minőséget, a színészek és az írók is remekeltek, s erre a kampánykörútra bizony érdemes benevezni.

Szólj hozzá!
Címkék: kedvcsináló Veep