"Érzem a hívást, és nem tudok neki ellenállni" - Interjú Király Dániellel

Az Egynyári kaland egyik főszereplőjével

2018. május 09. - Jasinka Ádám

Május 26-tól, szombat esténként új részekkel tér vissza az Egynyári kaland a Dunára. Az új évadban a szereplők kimozdulnak a balatoni környezetből, és ezúttal nem tóparton, hanem javarészt a fővárosban töltik majd a nyarat.

kiraly_daniel_interju_1.jpgFotó: Piti Marcell

Az új évad kapcsán a hévízi Hotel Európa Fitben tartott sajtótájékoztatón bemutatták az első előzetest, és az alkotók meséltek a folytatásról, a forgatás izgalmas-érdekes pillanatairól. A Vígszínház fiatal színművésze, Király Dániel és az általa játszott Horváth Levente tavaly jelent meg a sorozatban, és akárcsak az előző szezonban, most is meghatározó szereplője lesz a történetnek. Vele beszélgettünk.

Az előző évadban nagyon sok olyan színésszel játszottál együtt, akik kollégáid a színházban. Most is voltak ismerősök?

Elég kicsi ez a szakma ahhoz, hogy sok mindenkit ismerj, de voltak új találkozások. Egy forgatás, vagy színházi munka alkalmával mindig jó megélni azt, hogy megismerhetsz új embereket, akik máshogyan, de mégis ugyanazért dolgoznak, mint te.

Mennyi időt vitt el a nyárból az új évad forgatása?

Az egészet (nevet). Ahogy (Zomborácz) Virág is említette a sajtótájékoztatón, nem nagyon jutott időnk a nyaralásra, de hála istennek, elég jó hangulatban telt a forgatás. Nem arról szólt, hogy bementünk egy sötét stúdióba és dolgoztunk éjt nappallá téve. Sokat forgattunk valóban, de a kollégáknak köszönhetően nagyon jó élmény volt.

kiraly_daniel_interju_4.jpgRubóczki Márkó, Piti Emőke, Király Dániel és Walters Lili (fotó: Piti Marcell)

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat?

A legemlékezetesebb azt hiszem, az egyik 12 órás forgatási nap volt, amikor egész nap egyetlen jelenetet vettünk. Délutántól reggelig forgattunk egy albérletben. Azért is tartott ilyen sokáig, mert valóban egy albérlet volt a helyszín, nem épített díszlet és mind a hat főszereplő együtt szerepelt. Számtalan irányból fel kellett venni ugyanazt a jelenetet és mindenki rengetegszer elmondta a saját kis szövegét.

Rendkívül fárasztó volt, de nagyon megszerettük egymást, sokat nevettünk, tényleg jól éreztük magunkat, de azért, 12 órán keresztül újra és újra ugyanazokat a mondatokat mondani és ugyanazokat a gesztusokat csinálni, tényleg kimerítő. Viszonylag keveset forgattam ezelőtt, és ezért rengeteget tanultam ezen a két nyáron. Nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttem munkabírásról, kitartásról és emberségről.

Könnyen össze lehetett egyeztetni a színházzal?

Igen, mert évad végétől évad elejéig forgattunk. Idén nyáron is így lesz, de most bele fog lógni az első őszi próbákba. Az egyeztetést mindig ügyesen kell csinálni, de a színház marad az első.

Akkor ez sűrű másfél év volt forgatással, színházzal együtt. Három új bemutatóban is játszol, az egyikben főszerepet.

Kőkemény év volt az elmúlt időszak, nagyjából onnan számítva, hogy benne vagyok az Egynyári kalandban, sokat kivett belőlem. Olyan ez a három év, mintha egy iszonyatosan hosszú színházi évad lenne, sok bemutatóval, sok munkával. Most már nagyon várom, hogy pihenhessek, de az még odébb van (nevet).

kiraly_daniel_interju_2.jpgKirály Dániel és Piti Emőke (fotó: Piti Marcell)

Ráadásul ma este is játszol.

Igen, ahogy visszaérünk a sajtótájékoztatóról Budapestre megyek a színházba, mert az esti előadás előtt még lesz egy próbánk is. Azt hiszem, ehhez sosem lehet igazán hozzászokni, de úgy érzem, kezdek valamennyire belejönni, mert ez határozta meg az elmúlt három évemet. Van rajtam egy elég nagyfokú fáradtság, de mégis, nem véletlenül hívják ezt hivatásnak, én pedig érzem a hívást, és nem tudok neki ellenállni. Mindig van, ami motiváljon.

Nagyon sok előadásban szerepelsz, havi közel harminc alkalommal játszol.

Most kilenc futó előadásom van, ami sok, de ad egyfajta frissességet az, ha sokfélét játszhatok. Tény, hogy fárasztó, hogy kevés a szabad este, de valahol ez tart életben. Fura kettősség ez.

Ha nem lenne ennyi, akkor jönne az „úristen, mit csináljak magammal”-érzés?

Ha túl keveset játszanék, akkor az lenne a baj. A Peer Gyntben van egy nagyon izgalmas mondat, ami megragadta a képzeletemet, amikor még az egyetemen foglalkoztunk vele. A darab egyik szereplőjének, a gomböntőnek az a feladata, hogy azokat az embereket, akik nem önmagukként éltek, azokat haláluk után összeönti egy masszává, és új embereket formál belőle.

Peer Gyntnek az a fixa ideája, hogy biztosan a pokolra kerül, de amikor megtudja, hogy se pokol, se mennyország nincs, hanem összeöntik másokkal, akkor teljesen kiakad, és megkérdezi a gomböntőtől, hogy „Mit jelent az, hogy önmagad?”. A gomböntő pedig azt feleli, hogy „Önmagadnak lenni annyit tesz, elveszíteni az életed.” Ez a mondat az egyetemen nagyon érzékeny ponton talált el engem.

Akkor azt éreztem, hogy annak érdekében, hogy kiteljesítsem magam a színészetben, a színházban, ahhoz el kell veszítenem az életemet, egy másik életutat. Azok az áldozatok, amiket meghozok a magánéletemben, hogy a színházban, a szakmai életemben helyt tudjak állni és fejlődjek, az bizonyos értelemben az élet elvesztésével jár. Legalábbis egy másik dimenzió, egy lehetséges élet elvesztésével.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tündérróka 2018.05.13. 09:34:38

Ezek szerint lesz 4. Évad is. Szuper. Jó kis nyàri sorozat.