Széles Tamás: Szulejmán volt a korabeli Superman

2017. június 14. - Jasinka Ádám

Széles Tamás hangját ismerhetjük krimiből, komoly vagy éppen szappanosabb drámából, vígjátéksorozatból, science fictionből, röviden, minden műfajú sorozatból és filmből. A leghosszabb szinkronmunkái közé tartozik jelenleg az idehaza 2007 óta látható Dr. Csont, a 2013-ban indult Szulejmán és a már nyolcadik évadát taposó Modern család. Pár hete az SDI Media Hungaryben találkoztam vele, és a török sorozatáról, annak szinkronjáról kérdeztem.

szelestamas2.jpg

Ha jól tudom, vallási hivatásod is van. Nem fura így nézni a Szulejmánt, így szinkronizálni?

Valóban két hivatásom van, színész és ókatolikus püspök, de igyekszem szétválasztani a kettőt. Amikor szinkronizálok vagy színpadon vagyok, akkor csak színészként dolgozom, a templomban pedig nem játszom. Persze akadnak fura pillanatok, de a játszott szerep nem én vagyok, a karakter gondolatai nem az én saját gondolataim, hanem egy szereplőé, aki mondjuk Szulejmán esetében egy szultán. Így a két hivatás bennem nem ütközik.

A beszédhangodhoz képest jóval mélyebb vagy Szulejmánként.

Mondhatjuk azt is, hogy van egy úgynevezett Szulejmán hangom, ami csak akkor jön elő belőlem, ha meglátom a figurát. Érdekes módon, néha amikor hosszabb kihagyás van két szinkronfelvétel között, újra bele kell hallgatnom abba, hogyan csináltam a korábbi részekben, hogy ismét elő tudjam venni.

Előfordult, hogy szólt a szinkronrendező, hogy máshogyan beszélek. Visszahallgattam és tényleg egy kicsit másmilyen volt a játékom. Ilyenkor mindig korrigálunk. Szulejmán az évadok során egyébként folyamatosan öregszik, most már lengő, ősz szakálla van és próbáltam még mélyíteni rajta, alkalmazkodni az arcához, a megjelenéséhez, az életkorához.

szelestamas_szulejman.jpg

Más munkánál is előfordul, hogy „elfelejted” a hangot?

Sorozatoknál, pláne ha hosszabb ideig csináljuk, mint például a Dr. Csontot is, akkor igen. Ilyenkor nincs mese, vissza kell hallgatnom korábbi jeleneteket, hogy visszataláljak a figura hangjához. Ezek ugyanis egytől egyig mindig "csinált" hangok. Nagyon ritkán beszélek úgy, mint egy civil ember. Minden szerephez máshogyan idomul a hangom.

Érdekes, hogy a Dr. Csontot említed, mert az és a Szulejmán is olyan munkák, amelyek hamarosan véget érnek.

A hosszú sorozatok hoznak egyfajta rendszert az ember életébe, ha pedig még meg is szeretik a nézők, akkor ismertséget is ad. Mindig jó érzés, ha a nézők díjazzák a munkánkat és emiatt kár, ha véget ér egy sorozat. De remélem, hogy jön majd helyette másik.

szelestamas_drcsont.jpgDavid Boreanaz (Seeley Booth) a Dr. Csont férfi főszereplője - magyar hangja: Széles Tamás

Az ismertségnek egy külön foka, hogy egy rendezvényen te szavaltad Szulejmán verseit.

A Yunus Emre Török Kulturális Intézet szervezett egy oszmán divatbemutatót, ennek alkalmából kértek meg, hogy olvassak fel Szulejmán verseiből. Aki egyébként elképesztően termékeny költő volt, több mint ezer verset írt. Ezekből kellett nekem néhányat azon a rendezvényen interpretálnom. Emellett pedig volt egy szinkrontalálkozó is, ahova szintén meghívtak.

Őszinte leszek, nem gondoltam, hogy ilyen siker lesz nálunk ez a sorozat. Főként azért, mert a magyarokat, a királyainkat enyhén szólva pejoratív módon ábrázolják, miközben saját magukat viszonylag idealizáltan mutatják be. Nem tudom, hogy Szulejmán milyen is volt pontosan, de ebben a sorozatban ő a korabeli Superman, akiben minden jó tulajdonság egyesül. Egyszerre hadvezér, államférfi, költő, családapa és érzékeny szerető.

Azt hittem először, hogy ebből történetből, ebből a sorozatból majd gond lesz itthon. De a nézők nagyon megszerették a szép ruhákat, a környezetet, és az intrikát, ami a hárem állandó része.

szelestamas_szulejman2.jpgVahide Percin (Hürrem) és Halit Ergenc (Szulejmán)

Milyen rendszerességgel veszitek a Szulejmán szinkronját?

Néhány hetente, de amikor csináljuk, akkor egyszerre több résszel dolgozunk. Az amúgy érdekes, hogy hiába Szulejmán a címszereplő, igazából nem is ő a központi figura, hanem az intrikus szereplők, a hárem lakói mozgatják a szálakat. Szulejmánnak nincs olyan sok dolga, voltak részek, amikben alig volt látható. Szeretem csinálni. Rengeteget bohóckodom a felvételek alatt.

A török színészek ugyanis véresen komolyan vették ezt az egészet és nagyon szigorúan játszottak. Én ezt próbálom puhítani, magyarítani. Ahol Szulejmán elképesztően komoly, ott én teszek bele egy kis játékot, cinizmust, iróniát a hangjába. Nem mindenben követem, néha ellene játszom, mert azt gondolom, hogy ha végig megtartanánk azt a sziklaszilárd komolyságot, ami belőle árad, kevésbé lenne élvezetes.

Nem dicsekvésként, de elmesélem, mert nagyon jó érzés volt. Molnár Piroska színésznő egyszer odajött hozzám, és azt mondta, hogy miattam nézi a Szulejmánt. Ez nagyon megdöbbentett, vissza is kérdeztem, hogy tényleg? Mire ezt felelte: „Igen, mert olyan jól csinálod és azoktól a színektől lesz élő a figura, amiket te beleteszel”.

Fotó: műsorvízió/Jasinka Ádám és RTL Klub

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2017.06.17. 14:23:03

" De a nézők nagyon megszerették a szép ruhákat, a környezetet, és az intrikát, ami a hárem állandó része."
Kötve hiszem, hogy bármilyen történelmi szempontból is nézik (sajnos). Valószínű ugyanúgy csak agylekapcsolásra használatos náluk, mint a mexikói sorozatok.