Napló 2017

2017. január 02. - Jasinka Ádám

Január másodika van, tehát itt az ideje lezárni a tavalyi, és megnyitni az új Naplót. Továbbra is ide gyűjtöm majd a megnézett sorozatévadokat, filmeket és olvasott könyveket. Amelyikről pedig esetleg többet is szeretnék írni, mint két bekezdés, az ahogy eddig majdnem mindig, most is külön bejegyzést kap majd. Ha pedig ti is néztetek valami jót, vagy olvastatok egy remek könyvet, akkor nyugodtan kommenteljetek és vesézzük ki együtt.

naplo2017.jpg

A 2016-os év Naplói: 1. és 2.

JANUÁR

Sorozat:

Downton Abbey (6. évad)
Véget ért. A karácsonyi különkiadással Julian Fellows megadta azt a lezárást, amely ennyi keserű, szörnyű és nehéz pillanatokkal tarkított év után már kijárt a szereplőknek. Nem a rajongóknak, hanem a szereplőknek. Őket ugyanis Fellows válogatott eszközökkel sanyargatta, és próbálta megtörni, hogy mi nézők sírjunk, katartikus élmények részesei lehessünk, hogy ezt az epizódot látva megkönnyebbülve dőlhessünk hátra. Vége. Minden, szó szerint minden jóra fordult, minden szálat elvarrtak és viszonylagos békeidőben hagytuk magukra a jól megszeretett karaktereket. Hiányozni fog a sorozat világa, hangulata.

A néma völgy (a sorozat)
Bajban vagyok, ugyanis A néma völgy lehetett volna sokkal jobb is. Rengeteg remek pillanatot okozott, több olyan drámai momentuma volt, amire szívesen emlékszem vissza, hiszen megfogtak, hatást gyakoroltak rám. Az egyes kiragadott jelenetek azonban nem elegendőek, hogy az összképre is pozitívan tekintsek.

A legnagyobb hiba, hogy az eredeti, hat részre elosztott történetet négy epizódba sűrítették bele és bizony sokszor éreztem azt, hogy elhanyagolunk részleteket, átrohanunk egyes jeleneteken. A nyomozás sajnos csak egy volt a lerendezendő problémák közül, és bár a két fiatal kapcsolata bővelkedett az erős pillanatokban, ha ilyenre vágynék, akkor nem egy krimit vennék ezért elő. A néma völgyből hiányzott az összeszedettség és az egyensúly, mert karakterdrámának majdnem tökéletes, de kriminek összecsapott és néhol súlytalan. A finálé tetszett, de az írók kihagytak egy hatalmas ziccert (a kórházas nagy összeveszés elmaradására gondolok), a végső tett pedig messziről kiszagolható volt.

Ash vs. Evil Dead (2. évad)
Felemás érzésekkel írom most ezt a bekezdést, ugyanis nem szórakoztam olyan jól. Az első évad annyira friss, új és humoros volt, hogy nagy elvárásokkal ültem le a folytatás elé. Az évad elején párszor igencsak hangosan felnevettem, és az első részeket a szinkronstúdióban nézhettem végig, így külön öröm és élmény volt. A szezon második fele azonban egy-két vicces pillanatot leszámítva nem hozta azt, amit vártam. A történet egészen jól haladt, de a zárás, jobban mondva a folytonos le nem zárás elkeserített. A fináléra beleesett a sorozat abba a hibába, hogy egyensúlyba hozta a humort és a drámát, és amikor az egyik megbicsaklott, akkor a másik nem tudta őt felsegíteni. Kár.

Gyilkos ügyek (2. évad)
Jó nagy kihagyás után, de folytattuk A főnök spinoffját, és őszintén megmondom, nem vártam azt, hogy ennyire megfog minket. A Gyilkos ügyek egy közepes krimisorozat, a részek majdnem mindig ugyanúgy épülnek fel, ami miatt viszont nézzük, azok a karakterek és a köztük működő kémia. Raydorből nem akartak Brendát csinálni, ami hatalmas pozitívum. Sőt, olyannyira nem lett belőle Brenda, hogy szinte alig szerepel, pedig ő a főszereplő. A heti esetekre nem nagyon emlékszem, de az átívelő szál, a Stroh-ügy és Rusty+Sharon szála kedvesre és szépre sikerült, és teljesen jól megtalálta a sorozat azt az irányt, amin haladva ki lehet elégíteni A főnök rajongóit, és csillapítani tudják Brenda hiányát.

Az ifjú pápa (1. évad)
Nehéz mit írni erről a sorozatról. Bármennyire is összezavart a finálé, azt el kell ismernem, hogy színészi játékot és rendezést tekintve egészen kimagasló művet kaptunk. Jude Law talán sosem volt még ennyire szuggesztív és pazar, Sorrentino pedig olyan képi megoldásokat és asszociációkat mutatott, amelyeket öröm volt nézni.

A történetről már nehezebb szót ejteni. Az ifjú pápa egy fiktív, fiatal pápa pápaságának elejét mutatja be, és hat-nyolc részen keresztül ezt nagyon élvezetesen és szórakoztatóan (nem viccesen) teszi. Az utolsó két rész viszont feladta nekem, mint nézőnek a leckét. Kicsit kapkodósnak éreztem a záró epizódokat, az utolsó jeleneteket pedig befejezetlennek. Értem, hogy mi történt, de mégsem egészen. Az viszont nagyon jó ötlet volt, hogy egy ilyen megnyugtató képpel fejezzék be a finálét. Komplex és talán megismételhetetlen élmény. Nem biztos, hogy kell második évad.

Film:

Szenilla nyomában
Nem is tudom, miért nem néztem meg ezt a filmet egyből, már moziban. Persze utólag könnyű okosnak lenni. A Szenilla nyomában az elmúlt évek egyik legjobb, számomra mindenképpen legkedvesebb, legtöbb gyerekkori érzésemet felidéző animációs filmje. A történet bár nem volt irtózatosan csavaros, mégis több és okosabb volt, mint az átlag folytatásoké.

A karakterek remekek voltak, a szemöldökös fókától kezdve a hétkarú polipig, egészen döbbenetes, hogy mennyire eltalálták az írók az arányokat és még a legkisebb figura is valami döbbenetesen zseniális, megjegyezhető és imádni való volt. Bárcsak minden film ilyen folytatás kapna, amely nem hogy felér az első részhez, de más megközelítésből még jobb is nála. A szinkron pedig elementáris, Zakariás Éva csodálatos, Dörner György és Görög László pedig ezzel csak még inkább megmutatta, hogy mennyire hiányzik a hangjuk a sorozatszinkronokból.

Sissi - A magyarok királynéja
Valamiért mindig is érdekelt, miért vonzza Sissi annyira az embereket, azonban csak idén, a sokadjára is pazar nézettségeket látva döntöttem úgy, megnézem a filmsorozat első részét. Az mindenképpen sokat dobott az élményen, hogy egy HD minőségű, feljavított képet nézhettem, és ezzel sokkal könnyedebben is tudtam fogyasztani ezt a filmet. Ami meglepetésemre, nem volt avítt, és bár régies volt a rendezés és a játék, mégis, mai szemmel és ízléssel is teljesen nézhető volt.

A Sissi első része kedves, bájos történet, lenyűgöző díszletek között játszódik és a jelmezek is elképesztően látványosak, teljesen hitelesen megteremtették a 19. századi, Monarchiára jellemző korszakot. A túlzott idill és romantizálás viszont mégsem vitte giccsbe a végeredményt, bár nem sokan lehetnek olyanok, akik ezt a filmet megnézve szomorúan kelnek fel a karosszékből. Azt pedig megértettem, miért szeretik sokan Sissit, és azt a világot, légkört ami körülveszi. Tényleg varázslatos és félig, de magyar tündérmese is.

Könyv:

A bejegyzés trackback címe:

http://musorvizio.blog.hu/api/trackback/id/tr8912087709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu