A magyar szinkronnal mostanában egyre többet és egyre több helyen foglalkoznak, a háttérben dolgozó emberek viszont még mindig nem kaptak elég figyelmet, pedig a hangmérnökök, a vágók, a dramaturgok, a szinkronrendezők és a többi stábtag nélkül nem élvezhetnénk magyarul kedvenc sorozatainkat, filmjeinket. A MűsorVízió és Puliwood összefogott és közös interjúsorozatot készít, melyben megismerteti az olvasókkal ezeket az embereket, legelső körben a szinkronrendezőket.
Vannak olyan szinkronrendezők, akiknek imádom a munkáit bármit is csinálnak, mivel mernek újítani, eltérni a megszokottól, a bevált párosoktól és olyan színészeket emelnek be, akikről talán nem is gondoltuk volna, hogy ilyen mélységek is vannak a hangjukban. Dezsőffy Rajz Katalin az egyikük, aki engem bármikor le tud venni a lábamról. Tavaly a Titkok és hazugságok nyűgözött le, idén pedig a Kegyetlen tánctól dobtam hátast, majd pedig meg kellett köveznem magam, hiszen a Lucifer állatian király lett Kárpáti Leventével és Mórocz Adriennel.
Hogyan zajlik Önnél a szereposztás?
Ha kapsz egy kiemelt produkciót, akkor ma már illik belenézni az ISzDb-be, utánajárni annak, hogy kik voltak a színészek magyar hangjai, kik csinálták őket, aztán a szereposztáskor ezekkel lehet egyet is érteni, meg nem is. Előfordul, hogy a megrendelő kéri, hogy egyeztessünk, vagy azt mondják, hogy adjak le három-három hangot és majd ők kiválasztják, hogy ki legyen. Általában valamelyik a háromból meg szokott felelni mindenkinek.
Aztán az animációs sorozatoknál időnként kérnek próbafelvételeket. Most is csinálunk egy új rajzfilmsorozatot és ott például a főszereplő fiúra és a barátjára kellett hívnom három-három hangot, a többi karaktert én oszthattam ki és egy fél részt kompletten fel is vettünk és ezt véleményezték. Nem kell mindig ilyen sok próbát venni, de itt most így alakult. Aztán amikor újra kértek hangokat, már csak néhány tekercset kellett megcsinálnunk.
A TOVÁBB-ra kattintva elolvashatjátok az interjú rövid részletének folytatását, a teljes riportot pedig ide kattintva tudjátok elérni.
Ha évad közben kell cserélni, mint például a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?-ban, akkor hogyan találja ki, hogy ki vegye át a figurát? Vagy már az elején vannak póthangok?
Ennél az esetnél több tényező is közrejátszott. Fehér Tibi leadott egy pár munkát, köztük ezt is, és azért választottam Connor-hoz Markovics Tomit, mert egymáshoz közeli a hangkarakterük, és ha halkan beszélnek, akkor hasonló Tibivel a hangszínük. Másrészt pedig olyan színészt szerettem volna választani, aki biztosan ráér. Ennél a sorozatnál azt hiszem, hogy nem kértek az elején hangokat, teljesen én magam oszthattam ki a szerepeket.
Lehet, hogy tévedek, de Tallós Ritát olyan szinkronokban, amelyeket nem Ön rendez, nem nagyon hallani. Furcsa kérdés lesz, de hogyan találta meg őt?
Rita és volt férje is abba a hullámba tartoztak, akiknek rosszul jött, hogy összeomlott a vidéki színházi élet. Kecskemétről Budapestre költöztek, elkezdett hozzám járni tömegezni és tök jóba keveredtünk. A Rita korabeli színésznőkből elég sok van, hozzájuk passzoló, jó szinkronszerep viszont kevés.
Rita egy nagy erős csaj, és éreztem benne azt az erőt, amire nekem szükségem volt. Mondjuk abból, ha valaki erős, azért akadhatnak problémái, és előfordulhat, hogy nem szívesen hívják, de én nagyon jókat dolgoztam vele. Remekül csinálta az Igazgyöngyben Seref anyut, a Luciferben a főszereplő édesanyját, és a Kegyetlen táncban szláv akcentussal az egyik tánctanárnőt. Egy igazi díva.
Ha már Kecskemét. Bognár Gyöngyvér is ott játszik.
Nagyon örültem, hogy tudtam a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?-tal Gyöngyvérnek egy fajsúlyos szerepet adni. De ugyanez volt a helyzet a Botránynál Hámori Eszterrel is, mert szerintem ebben a figurában, Kerry Washington magyar hangjaként más, mint amilyen ő lenni szokott. Mind a két meló kőkemény, nagyon erős szerepek és sokat is várok a színésznőktől, de nagyon szívesen ugorják meg az elvárásokat.
Viola Davist mondjuk meg szoktuk kínlódni, mivel szikáran, kevés dallammal beszél, leteszi a pontot és sokat van képernyőn a szája, így nagyon pontosnak, szinkronban kell lennünk. Sok színésznél megfigyelhető egyébként az a beidegződés - ami az általános iskolából ered -, hogy a vesszőknél fölviszik a hangjukat, ettől viszont a szinkronban megszűnik az élőbeszéd, fölolvasás jellege lesz és elveszi a tartalom igazi erejét. Egy erős ember pláne nem viszi fel a hangját, hanem határozottan lecsapja a mondatok végét. A tétova ember hagyja fent.
A teljes interjút, melyben a rendezőnő mesél pályájának indulásáról, bevezet minket a szinkrontörténet talán annyira nem ismert világába, és melyben tovább beszél sorozatos és filmes munkáiról, ide kattintva tudjátok elérni.
