A Duna TV-re tegnap tért vissza a 2014-ben felélesztett, de az eredeti műsorra csak címében és pár megoldásában emlékeztető Játék határok nélkül a második szezonnal, amelyben immáron nem Magyarország, hanem Kína a házigazda és a résztvevő országok nagy része is lecserélődött. Oroszország, Egyiptom, Indonézia és az Amerikai kontinens csapata is kiszállt, Magyarország és Franciaország maradt, és melléjük érkezett Kína, Algéria és Kazahsztán.
A játékok izgalomfaktora, a műsor szerkesztése és a vágás, valamint az egyes fordulók közti szünetkitöltő műsorbetétek pedig mind-mind az előző szezon alatt vannak, legalábbis annak első fele alatt, ugyanis az évad második fele már közepesen volt csak érdekes és nevetni is ritkán lehetett köszönhetően az ismétlődő játékoknak.
Az új etap premierje ötletességben nagyjából hozta azt a szintet, amit vártam, de igazán nem sok újítás, csavar került bele a korábban megismert feladattípusokba és jószerével ugyanazokat láttuk mint korábban, csak más díszlettel, más kellékkel, más versenyzőkkel.
A premierrel a legnagyobb problémám az volt, hogy döcögött az adásmenet. A játékok bemutatása tavaly sokkal jobban meg volt koreografálva azáltal, hogy Varga Edit és Harsányi Levente eljátszották azokat, az új szezonban viszont nem csak felemás megoldásokat láttunk, de a legtöbb jelenet ritmustalan, befejezetlen volt. A versenyszámoknál már jobban ügyeltek a szerkesztők, de sokszor az operatőrök (vagy a vágók) lemaradtak (kihagytak) kulcsmozzanatokat és csak Gundel Takács Gábor kommentárjaiból tudhattuk meg, mi történik egy-egy díszlet mögött, vagy akkor amikor a kamera mást mutat.
Az első évadban látott, a versenyzőkről készült kisfilmeket idén kihagyták a műsorból és bár elsőre örültem ennek, kicsit elszomorított, hogy enélkül is hosszú és sokszor unalmas volt az új Játék határok nélkül. A második évad premierje kicsit olyan volt, mintha még nem az adáskész változatot láttunk volna, hanem egy félig megvágott, még le nem tisztázott verziót. Az első szezonhoz képest mindenképp ez az érzésem, mivel az ehhez képest szinte tökéletesen vezetett, szerkesztett adásmenettel rendelkezett. Ez nem tudom kinek a hibája, lehet hogy a Duna TV egy előre megvágott anyagot kapott meg és ezt tudták kihozni belőle. Mindenesetre én erre tippelek, mert ég és föld a minőség szerkesztést tekintve a két évad között.
A játék menetén is változtattak, vannak új szabályok és a lényeg annyi, hogy idén a versenyszámok első három helyezettje kap csak pontot, illetve érmet is, ugyanis ez is egy újítás, hogy a dobogósok arany-ezüst-bronz(-csoki) érmeket is kapnak. A második változtatás, hogy ebben a szezonban a csapatok kihagyhatnak adásonként egy-egy versenyszámot és azt, hogy ki választ először egy sorversennyel döntik el. Illetve még az is változott, hogy a finálé után botrány kavaró falmászós versenyszám már nem külön játék, hanem az alap számok része kiemelt pontokért. Az érmeknek egyelőre nem sok értelmét látom, mivel kiírják a pontszámot is a megszerzett érmek mellé, így sok pluszt nem ad a menetrendhez hozzá az egyelőre, kinek miből hány érme van.
A helyszíni tudósítás Harsányi Levente nélkül nem annyira izgalmas, ugyanis Varga Edit önmagában, néha a csapattagokkal beszélgetve nem adja a műsorhoz azt a humorfaktort, amit Leventével közösen, illetve a feladatok bemutatáskor hoztak tavaly.
Az új Játék határok nélkül második évados premierje felemásra sikeredett, nem tudtam igazán élvezni, az apró bakik engem kizökkentettek és valahogy nem éreztem a folytonosságot, azt, hogy az első adásperctől az utolsóig egy egész műsort néznék. Ez a darabosság szerintem sokat ront az élményen, nem beszélve arról, hogy mintha a dinamika sem lenne meg az adásban. A vicc, a humor nagyon hiányzott, főleg hogy tavaly én rengeteget nevettem Gundel Takács Gábor beszólásain, poénjain, de idén mintha mindenki túl komolyan venné ezt az egészet, kár hogy ez a humor rovására megy.
