Interjú Vecsei Miklóssal, a Csak színház és más semmi és az Egynyári kaland szereplőjével

2015. szeptember 15. - Jasinka Ádám

 A Csak színház és más semmi lesz a köztévé idei harmadik, új saját gyártású sorozata, amelyet az egyik legnézettebb tévés időszakban, a téli ünnepek környékén, decemberben fognak a tervek szerint bemutatni. A sajtót az egyik pénteki forgatási napon beengedték a kulisszák mögé, ahol azon felül, hogy megnézhettük hol és hogyan készül a sorozat, interjúkat is készíthettünk a színészekkel és az alkotóstáb tagjaival. A sorozat egyik forgatókönyvírója, Divinyi Réka mellett volt szerencsém a történet férfi szereplői közül kettővel is beszélgetni.

 Vecsei Miklós neve szerintem sokaknak csenghet ismerősen, hiszen ő volt az idei év nagy sikerű ifjúsági sorozatának, az Egynyári kalandnak az egyik főszereplője, de bármekkora népszerűséget és ismertséget is hozott számára ez a széria, a filmes világ helyett a színházban képzeli el a jövőjét. Idén végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ősztől pedig több helyen is játszani fog. Megjelent verseskötete, fordított és dolgozott át színpadi darabot és mivel mindig van egy-egy olyan téma, ami foglalkoztatja, az írást sem hagyja abba. Sorozatbeli szerepéről és színházi munkáiról beszélgettünk.

Ezt a szerepet könnyen elvállaltad?

 Azért vállaltam el, mert minőségi munkatársak, ismerős stáb, jó rendezők és számomra kedves és nagyra tartott színészekkel dolgozhatok. Azt gondoltam, hogy ha ők, akik hasonló értékrenddel bírnak mint én, elvállalták, akkor ez nem lehet rossz és remélhetőleg értéket is tud közvetíteni. Nem olvastam a forgatókönyvet még amikor igent mondtam.

Kit alakítasz a sorozatban? Más figura lesz, mint akit az Egynyári kalandban játszottál?

 Más, remélem, hogy más, de azért majd hasonlítok magamra (nevet). Ahogy az Egynyári kalandban, a mostani szereplőmet is Péternek hívják, véletlen egybeesés. Egy a színművészetin frissen végzett fiút játszok, ez pedig stimmol az életemre, hiszen én is nemrég végeztem.

 A sorozat egy színházban játszódik és egy kortárs Ádám és Éva átírat a darab, amit a történet szerint próbálunk és ebben leszek én az Ádám. Ezen az előadáson keresztül próbálja megmutatni a sorozat, hogy néz ki egy színházi próbafolyamat.

vecseimiklos2.JPG

Akkor egy színészt kell alakítanod.

 Igen, egy fiatal színészt, aki nagy nőcsábász, de ugyanakkor meg elhivatott a munkája iránt. Kissé gyerekes bizonyos helyzetekben, de azért meg tud komolyodni. Egy jampec ez a Mókus Peti (nevet).

A karakter mennyire hasonlít rád azon túl, hogy frissen végzett színművészetis?

 Nem hasonlítunk annyira, de általában a végtermék valahol a színész és a forgatókönyv között áll meg, mert nyilván mindenki alakítja a szereplőt kicsit a saját személyiségi felé. Nehéz megfogalmaznom, hogy hol vagyok én a Mókus Petiben, de benne vagyok.

Idéntől játszol színházban is. Hol?

 Budaörsön kezdek, a legjobb barátaimmal és alkotótársaimmal csinálunk egy Liliomfit, aztán Debrecenben a Rómeó és Juliában játszom címszerepet, majd jövök a Vígszínházba, de hogy miben szerepelek, az még titok.

A teljes évad alatt végig utaznod kell ezek szerint.

 Igen, de nagyon szeretek utazni.

Az Egynyári kaland mekkora népszerűséget, ismertséget hozott?

 Sokan nézték és szerettek. Nem lovagoltam meg annyira a hullámait, nem is akartam egyelőre, de örülnék, hogy ha hosszabb távon ki tudnék alakítani egy olyan közönségkört a kis csapatom számára, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, mint mi. Nem rajongótáborról, hanem inkább közösségről beszélek.

 Azt hiszem, hogy mi elég tisztán leverjük azokat a cölöpöket, amik mentén szeretnénk élni az életünket és amelyek mentén a művészetünk halad. Igyekszünk feltenni korunk fontos kérdéseit és nagyon bízom benne, hogy a következő években sikerül megtalálni ehhez egy tulajdonképpen baráti, együtt gondolkodó kört, akik követnek minket ezekben a kérdésekben.

A kecskeméti színházban az Óz daljátékot felkérésre írod vagy volt egy ötleted és ott lehetőséget kaptál, hogy megvalósítsd.

 Tavaly felkértek egy ötszáz évvel ezelőtti darab, egy Tirso de Molina mű átírására és mivel tulajdonképpen jól sikerült, jól működött így felkértek idén is. A párom sokat dolgozott Kecskeméten ezért ismerem az ottani társulatot és mivel nekem a színészet mellett az írás a másik foglalkozásom, amit igyekszem mívelni, ez egy jó lehetőség, amit örömmel csinálok.

A versírást, a versesköteted szeretnéd folytatni?

 Szoktam írogatni, folyamatosan, mindig van valami, ami érdekel. Most például a menekültügy nagyon intenzíven foglalkoztat, be is fizettem egy arab nyelvtanfolyamra. Az egész színházzal, színművészettel azért kezdtem el foglalkozni, mert azt érzem, hogy gyorsan tud reagálni a korunk főbb, társadalmi kérdéseire és a menekültügy most a legaktuálisabb, legégetőbb kérdés.

Ezek szerint vannak benned előadásötletek is.

 Vannak, abszolút, de inkább témák vannak a fejemben és azokhoz kapcsolódva választunk előadásokat.

Ezek akkor inkább felnőtteknek szóló előadások. Az Óz is az lesz?

 Nem, az családi előadás lesz, de próbálok a gyerekek, a családok számára olyan szövegeket írni, amelyek nyilván egyszerűen befogadhatóak, de mégis értéket közvetítenek, elfogadás és szeretetközpontúak. Az Óz, a csodák csodája arról szól, hogy mindenki próbálja meg megtalálni önmagát, szembesüljön a hibáival és jöjjön rá, hogy azok nem is hibák, hanem tulajdonságok.

 Nagy segítségemre van ebben Weörös Sándor A teljesség felé című műve. Abban azt írja, hogy nincsenek jó meg rossz tulajdonságok, csak tulajdonságaink, amikkel foglalkozunk, meg amiket elhanyagolunk, becézgetünk. Ez a magyarságnak fontos gondolat könnyen összeegyeztethető az Ózzal, így ennek mentén próbálom megírni a dalszövegeket.

Mennyire fogod átalakítani a történetet?

 Magát a történetet a rendező és a kis csapata alakítja, én a dalszöveget írom Szemenyei Jani zenéjére. Az előadás hetven perces és ennek több mint a fele zene lesz, tehát egy jó nagyrészt írok, de nem fogom átalakítani, hanem nagyjából azok mentén, amikről az eredeti dalok is szólnak, próbálom kicsit magyarosítani, aktualizálni, megfogni az országot.

Új zenéket is készítetek hozzá?

 Abszolút új zenék lesznek. Jani most írt egyet az elejére, arra írok majd szöveget, de például az egyik hétperces etapra én már megírtam a szöveget, arra fogja ő ráírni a zenét.

Beleszólsz abba, hogy milyen dalok legyenek?

 Nem. A munkafolyamat elején volt egy nagy találkozónk, ahol ő vagy a rendező elmondták, hogy melyik dalt szeretnék funkysra, melyiket blues jellegűre, melyik lesz lassabb, szerelmesebb, vagy duett és ezeket akkor lebeszéltük. Most csak küldözgetjük egymásnak az anyagokat.

Játszol is a darabban?

 Nem, mást fogok játszani ezzel párhuzamosan. Tavaly volt olyan, hogy én fordítottam egy darabot, én voltam a szöveg felelőse és játszottam is benne, de nehéz volt ezt kezelni. Egy idő után már fejből fújtam az egész szöveget és ha valaki mást mondott a színpadon, akkor néha kiestem a szerepből, nehéz volt benne maradni a figurában. Nem azért, mert haragudtam volna, hanem megütötte a fülem, hogy valami nem stimmel. Nagy megtiszteltetés egyébként mindig, hogy a kollégák az én szövegeimet tanulják és mondják.

Hol képzeled el magad, a színházban vagy a filmes világban?

 Abszolút színházban. Ha kapok egy filmszerepet, akkor annak örülök, de abszolút színház. Van egy kis csapatom és őnekik ameddig tudom, fogom a kezüket és ők is az enyémet.

Szeretnél nagy színházhoz leszerződni?

 Leszerződtem most a Víghez, évi egy-két bemutatóra, a többi időszakot pedig azokkal a barátaimmal – és munkával - szeretném tölteni, akik többek között ugyancsak a Vígben lesznek, velük vagyunk egy hullámhosszon. Hálás vagyok a jóistennek, hogy melléjük sodort.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.