Az idei év természetesen nem csak magyar fronton volt viszonylag erős, hanem az import tartalmakat tekintve is. Sok pozitív élménnyel, néznivalóval és igazi meglepetésekkel is gazdagodtam 2014 folyamán. Ezekből könnyű, de azért valamilyen szinten nehéz is volt összeállítani egy tízes listát. Könnyű, hiszen annyi jóság van, hogy öröm nézni, és nehéz, mert a rangsorolás és néhány dolog perifériára tétele megnehezíti a feladatot. A listát igyekeztem úgy összeállítani, hogy mindenféle stílus és műfaj képviseltethesse magát. A listát a tovább mögött találjátok.
10. Nyugdíjas bajkeverők (Betty White's Off Their Rockers)
A VIASAT3 mutatta be idén januárban ezt a műsort, ami egy az egyben az évekkel ezelőtt szintén a csatornán futott Nevess csak!-ra emlékeztetett. Egészen júliusig képernyőn volt. A műsorban a házigazda, Betty White és szintén nyugdíjas barátai szívattak és vicceltek meg random embereket különböző helyszíneken (az utcán, boltban, váróteremben, repülőtéren, közterületen, parkban stb.). Lényegében ez egy kandikamera show, ahol jól és kevésbé jól sikerült poénok is voltak. Az ember nem fogta végig a hasát a röhögéstől, sőt még kínos üresjáratok is voltak a műsorban, de arra a bő 20 percre nagyon is megtette a hatását. Elég sok ötlettel rendelkeztek ezek az idős hölgyek és urak, és persze a szexuális témák sem maradhattak ki, ami az ő szájukból különösen bizarrnak hatott.
9. Brickleberry
A Comedy Central animációs sorozata, amiből eddig három évad (33 rész) készült. Nálunk szintén a Comedy Central mutatta be, ami gyorsan a csatorna egyik legnézettebb műsorává vált a 18-49 évesek körében. Egy végtelenül tahó, szókimondó, botrányos, megdöbbentő, felháborító, mégis elképesztően vicces és elborult sorozatról van szó, ami Amerika legrosszabb nemzeti parkjában, a Brickleberry Nemzeti Parkban játszódik. A hat főbb szereplő minden olyan jellemzővel rendelkezik, amik egy ehhez hasonló animációs agymenéshez szükségesek. Mint szinte mindegyik animáció esetén, itt is a magyar premier és a kiválóan sikerült magyar szinkron hozta meg az igazi sikert. Érzékeny lelkűeknek nem ajánlott, de én bírom az ilyen prosztó humort is, ha relatíve ízlésesen van megcsinálva (nem összekeverendő a hazai szennyműsorok alpáriságával és minőséget nyomokban sem tartalmazó borzalmaival).
8. Web-Terápia (Web Therapy)
Lisa Kudrow improvizáción alapuló websorozata, amiből később az amerikai Showtime csatorna rendes sorozatot csinált. Hazánkban az HBO Comedy vetíti. Egy rendkívül önző, a saját érdekeit néző nő úgy dönt, hogy miután korábbi munkahelyéről kitették, saját vállalkozást indít. Ez a web-terápia, aminek a lényege, hogy az interneten keresztül 3 percen át tart szeánszokat a pácienseinek. Mivel Fiona nem egy túl érzelmes nő, ezért elég nyilvánvaló, hogy mindaz, amit mond, csak kamu, felesleges okoskodás. Ezt viszont olyan határozottan és meggyőzően tudja elmondani, hogy sokan bedőlnek neki. Erdélyi Mónika, az egykori Mónika Show házigazdája jutott róla eszembe, aki valójában pont letojta a vendégei problémáit, csak kívülállóként benyögött valamit, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az ő valódi gondjaikon segítsen. Csak a saját érdekeit nézte, magának akarta kikaparni a gesztenyét, ezért befolyásos embereket is elkezdett "kezelni", különböző előnyökhöz és ismertséghez jutva. Közben a házassága is megromlott, elhidegült a férjétől, akiről egy sötét titok is kiderült, de mivel a politikai karrierjét építette, ezért Fiona látszólag kitartott mellette. Anyjával sem mindennapi a kapcsolata, ahogy a titkárával sem.
Ő tipikusan az a terapeuta, akit jobb elkerülni, mert ahelyett, hogy segítene, csak nagyobb káoszt okoz. A kérdés csak az, hogy meddig tartható fenn a tevékenysége. A sorozatban olyan vendégszereplők is feltűntek, mint Rashida Jones, Courteney Cox, Jane Lynch, David Schwimmer vagy épp Meryl Streep. Rendkívül kínos, nem a klasszikus értelemben vett vicces sorozat. Nem mindenkinek fog bejönni, mert csak beszélnek a gép előtt, de az elejtett mondatoknak is nagy jelentősége lehet. A részek végén mutatott bakiparádé pedig külön érdem, jókat lehet nevetni rajta.
7. Az élet csajos oldala (2 Broke Girls)
A Borsodi sörgyár támogatásával készült sorozat. Na jó, ez nem igaz, mert semmi köze hozzá, de a magyar cím gondoskodott róla, hogy az életben se mossa le magáról ezt a jelzőt. Az RTL II mutatta be az első két évadot, viszonylag szerény nézettséggel, de jelenleg is képernyőn van. Klasszikus többkamerás, alánevetős szitkom, amiben két pincérnő (Max és Caroline) csóró hétköznapjait és kalandjait követhetjük figyelemmel. Ez tipikusan olyan, hogy vagy utálod, vagy imádod, átmenet nincs. Alpári, egyszerű, csajos, mégis könnyed és szerethető sorozat párkapcsolati, munkahelyi és magánéleti témákkal, helyzetkomikummal fűszerezve. Az amerikai CBS csatorna sorozatát közel 8 millióan követik figyelemmel, jelenleg a negyedik évadában jár, szóval még a magyar nézőknek is lesz mit nézniük. Ha egy Az alelnök (Veep) vagy Office-féle nézhetetlen vacak és eközött kellene választanom, egyértelmű, hogy a csajos oldalra esne a választásom, de ilyen összehasonlítás nélkül is megállja a helyét.
6. Hello Ladies
Az HBO méltatlanul rövidre sikerült sorozata mindössze 8 részt élt meg, de legalább kapott egy lezáró filmet is. Idén januárban jött a hidegzuhany, hogy nem kap második évadot, ami annak tükrében különösen felháborított, hogy az a széklet (nem vicc, tényleg benne volt ez is) Meg-boldogulni (Getting On) viszont kapott folytatást a csatornától. Stuart Pritchard, aki finoman szólva sem a nők vágya, álmai nőjét keresi. Persze amilyen balek, szinte már előre sejthetjük, hogy végtelenül kínos szituációkba keveredik, amit a lúzer barátai csak még jobban súlyosbítanak. Mindent megtesz a siker érdekében: limuzint bérel, medencés partit tart, a menő arcokkal haverkodik, még egy melegbárba is elmegy, de mindhiába. Az élete nem úgy alakul, ahogy szeretné, ezért a stílusa is tele van maró gúnnyal és cinizmussal. A nyolc rész alatt számos idézhető párbeszédet ki tudtam jegyzetelni, ami tényleg nagyon vicces volt. A főcímzene pedig egyenesen kiváló, érdemes meghallgatni (Hall & Oates - Alone Too Long).
5. Yu-Gi-Oh! GX
Az azóta megboldogult A+ csatorna (nyugodjon békében!; részletes cikkem itt olvasható róla) mutatta be ennek a japán animének az első évadát kb. 8-9 évvel ezelőtt. Azonban az első 52 epizód után nem folytatta egyetlen magyar csatorna sem. Egészen idén február 7-ig, amikor a VIASAT6 sok-sok év után újra képernyőre tűzte és a második évadot is leadta. Így már 104 részt láthattunk a 180-ból, de jelenleg is látható a csatornán, sőt elvileg folytatás is várható hozzá valamikor.
A VIASAT újraszinkronizáltatta az animét, amit az esetek döntő többségében ki nem állhatok. Azonban itt olyan mesterien reprodukálták az eredeti szinkront, hogy gyakorlatilag 90%-ban megegyezett a korábbi változattal. Az első évad természetesen a nosztalgiára ment rá, hiszen annak idején már láttam, így csak az emlékek felfrissítésére szolgált. A második szezon azonban már nekem is újdonságként szolgált és a lezárás egyszerű, gagyi, oda nem illő műholdas megvalósításán, valamint a számos töltelékrészen (filleren) kívül maximálisan meg voltam elégedve a történettel, a karakterekkel, a humor és drámaiság ötvözésével. A Yu-Gi-Oh! GX nem tartozik a keményvonalas animék közé, sokkal inkább a puhább irányvonalat képviseli a kártyás témájával, amit egy gyanútlan néző akár egy amerikai animációval is összekeverhet.
A főszál és a főgonosz (Sartorius), valamint Zane egyre mélyülő, sötétebbé váló jelleme 8/10-es élményt adott nekem. A szinkron elképesztően pazarul sikerült. Borsiczky Péter továbbra is igazolta, hogy ő az animék magyar szövegírójának királya. A színészek színe-java megfordult egy-egy rész erejéig a sorozatban (még Kautzky Armand is, hello!), szóval a rendező, Faragó József nem aprózta el és nem kétfilléres szinkront hoztak össze. Az idén megszűnt Animax mentségére legyen mondva, hogy az ő szinkronjaik is nagyon sokszínű palettán mozogtak, ami a hangokat illette, ám ehhez többek között Dezsőffy Rajz Katalin, Kiss Lajos és Marton Bernadett profizmusa is kellett.
Bár eleinte nagyon zavart, hogy Welker Gábor egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta továbbvinni Hassleberry szerepét, és ezért Előd Álmos lett a karakter új magyar hangja, de idővel rájöttem, hogy a váltás nagyon is jót tett a szereplőnek, mert kb. egy az egyben Koga-ra emlékeztet az InuYasha-ból, akit szintén Álmos szinkronizált. Sokkal lazább lett az új hanggal a dínómániás srác.
Igényesség, jó sztori, sok humor, könnyed délutáni kikapcsolódás - ezt nyújtotta nekem ez a 104 rész. Elek Ferenc számomra egy nagy visszatérő volt ezzel a sorozattal, aki az utóbbi időben egyre több helyen ott van (Revolution, Az élet csajos oldala, Brickleberry - eskü, nem miatta lett ez a toplistám, csak véletlen). Várom a folytatást és kíváncsi vagyok, hogyan adják le (ha egyáltalán leadják) a negyedik évadot, amit az USA-ban sem mutattak be, ezért amerikanizált (cenzúrázott) változat sincs hozzá.
4. Chris Lilley 4 sorozata
Jelesül: Summer Heights Gimi, Dühös fiúk, A gimi dívája, Jonah Tongából. Ezt a négy sorozatot kénytelen vagyok egy kalap alá venni, mert bár lehetne őket egymástól függetleníteni, de nem érdemes. Chris Lilley egy ausztrál komikus, színész, zenész és író. Az úgynevezett mockumentary stílust képviseli, sorozataiban különféle karaktereket kelt életre és játszik el. Ők a következők: Ja'mie King, Mr. G, Jonah Takalua, Daniel és Nathan Sims, S.mouse, Jen Okazaki, Nagyi és Blake Oakfield. Minden egyes főbb szerepet Chris játszik el, de persze számos más színész is van a sorozatban, ám az ő szerepük és jelenlétük gyakorlatilag marginális.
Tulajdonképpen ez egy egyszereplős sorozatfolyam, ahol mindenki más csak asszisztál. Találkozunk itt egy elkényeztetett, hisztis, beképzelt tini lánnyal. Egy magát nagyon sokra tartó, törtető tanárral, aki képes megsértődni, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Egy neveletlen és kezelhetetlen tongai sráccal. Egy süket fiúval és testvérével. Egy lecsúszott rapper-rel, aki próbál visszakapaszkodni a csúcsra. Egy japán nővel, aki az anyák szégyene, egy velejéig romlott büdös kurva, aki ráerőlteti a saját fiára, hogy legyen meleg, mindezt a siker érdekében. Egy nagyival, aki egy fiúk számára fenntartott börtönben őr, de kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved (nem mellesleg az említett süket fiú és testvérének nagymamája). És végül egy korábbi szörfbajnokkal, akinek ellőtték és amputálták a golyóit. A sorozat spinoff a spinoff-ban. Idehaza ugyan nem mutatták be, de létezik egy We Can Be Heroes: Finding The Australian of the Year című széria is, ahol Daniel és Ja'mie először feltűnt. Aztán ők feltűntek más sorozatokban is, és a láncreakció megállíthatatlan lett.
Lilley munkássága egy hatalmas görbe tükör, igazi szatíra, egy nagy fityisz minden álszent és prűd ember arcába. Valóban groteszk és szürreális karakterek, történetszálak, megvalósítások, ami ha az RTL Klubon menne, egészen biztos le lenne szennyműsorozva. És tulajdonképpen nem is tévednénk, mert egy szenny az egész, de mégsem úgy, mint az Éjjel-Nappal Budapest. Amikor először megnéztem A gimi díváját, az volt az első reakcióm, hogy ekkora szart évek óta nem láttam. Volt, ahol sírva röhögtem, annyira gáz az egész, amiért cseppet kínosan is éreztem magam, de elhatároztam, hogy végignézem az alkotó többi sorozatát is. Az év egyik legnagyobb meglepetése lett számomra, és amit végképp nem gondoltam volna, hogy a Dühös fiúk vége annyira megható lett, hogy majdnem elsírtam magam. Igazi érzelmi hullámvasút volt.
Fekete Zoltán parádés alakítása tényleg sírva röhögős, hatalmas teljesítmény, amit itt véghezvitt. A rendező, Dezsőffy Rajz Katalin nem csak bizonyos animék szinkronját rendezte meg kiválóan, de ezeket az ausztrál sorozatokat is tökéletesen abszolválta.
A négy sorozat összesen 32 részből áll, szóval nem is hosszú, de egy elképesztő élmény volt. Egyik esetében sem kaptam rá az ízére az első rész után, de mégsem eresztett. Egy zseni ez a fickó.
3. The Walking Dead
Ha volt valami haszna annak, hogy erre az amúgy is szétfragmentált piacra még egy csatorna betette a lábát, akkor az egészen biztos az, hogy jött a FOX és ledarálta napjaink legnézettebb és legfelkapottabb kábeles drámáját. Egy zombisorozat, amiben hentelnek, folyik a vér, a belsőségek, felzabálják a másikat, tele kilátástalansággal, a túlélési ösztönnel, egyre kevesebb kajával és random emberi ellenfelekkel is tetézve, ahol a szerelmi picsogások, a szeretteink elvesztése és az égetnivalóan ostoba karakterek sem hiányoznak. Egy igazi disztópia, amit mindenki másért néz. Van, aki a zombik miatt, de a többség inkább azért, hogy ilyen elcseszett körülmények között egyáltalán hogyan lehet túlélni, amikor tényleg csak egymásra vagyunk utalva. Olyan atmoszférát és hangulatot teremt ez a sorozat, mint egyik másik sem. Az ember leül és 40 percig ott ragad a székben. Miközben nem történik semmi! Ez a hatalmas becsapás és mégis működik valamiért. Mikor már esetleg tele lenne a hócipőnk a farmos szerencsétlenkedéssel vagy a kormányzó baromságaival, akkor a végén mindig történik valami, amiért azt mondjuk: na basszus, hol a következő rész? A sorozat motorja Daryl, amíg ő él, addig a sorozat is, aztán ha neki meszelnek, le is lehet húzni a rolót. Volt jó néhányan töltelékrész, ami még a sorozaton belül is extra unalmas volt, ezért érdemel nálam csak harmadik helyet.
2. The Strain - A kór
Ha már jött a FOX, akkor nem csak egy sorozattal szúrta ki a szememet, hanem hozott még egyet, ami egyből felugrott a dobogó második helyére. Guillermo del Toro és Chuck Hogan művéről van szó, ami eddig 13 részből áll, de lesz második évada is. A történet lényege, hogy landol egy repülőgép a John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtéren, csakhogy minden utasa halott. Legalábbis annak tűnik. Dr. Ephraim Goodweather és a csapata a helyszínre érkezik, hogy megvizsgálják a történteket. Kiderül, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hanem egy ősi fenyegetésről, a kórról van szó, ami az emberiséget veszélyezteti. A sorozat történetébe belekeverik a kötelező magánéleti szálat, a főgonosz mesterkedéseit, az árulást, a náci koncentrációs táborokat, megspékelve egy csomó undorító és gusztustalan jelenettel, nagyon blőd, trash-be hajló párbeszéddel és olyan benyögésekkel, ami után lefordultam a székről, úgy röhögtem. Egyik pillanatban megijeszt, amit látok, a másikban meg fogom a fejem, mert nem hiszem el, hogy ez komoly. Nagyon jó kis mix ez a sorozat, beleraktak mindent, összerázták, aztán idelökték, hogy nesztek, nézzétek. Van, akinek ez csalódás, de engem baromira elszórakoztat. Imádom.
1. Continuum
Az év legnagyobb és legkellemesebb meglepetése számomra. Simán 9/10-es sorozat, pedig ezt előtte egyáltalán nem gondoltam volna. A PRO4-nek hála megismerhettem ezt a csodát és azóta az is kiderült, hogy lesz egy negyedik, utolsó évada, amivel remélhetőleg lezárják a történetet, így nekem sem kell csalódásként és időpazarlásként megélnem a sorozatot. Amikor kicsi voltam, a kedvenc sorozatom a Time Trax - Hajsza az időn át volt. Valamiért imádtam. Kb. két éve újranéztem a pilotját és mai szemmel nagyon gagyi és béna az egész. Amiért kár, de ettől függetlenül a szép emlékek nem vesztek el. Nem mondom, hogy nagyon kerestem volna olyan sorozatot, ami kicsit is emlékeztet rá, de amikor elolvastam a Continuum leírását, rögtön az ugrott be. Nem is csalódtam benne, engem nagyon beszippantott ez a sorozat. Pláne azért, mert emlékeim szerint a Time Trax inkább epizodikus volt, itt meg az átívelést vélem jobban felfedezni, ami nálam ma már alapkövetelmény, hogy ne kukázzam ki a sorozatot (kivéve nyilván a szitkomoknál és animációknál). A PRO4 jó vásárt csinált vele, a nézettsége hol jobb, hol kevésbé jó, csak azt sajnálom, hogy nem merték kipróbálni a TV2-n. Azt meg még inkább, hogy januártól átteszik 22 órára. 36 részes egyelőre, még csak azt sem lehet mondani, hogy olyan rohadt hosszú lenne.
A történet annyi, hogy 2077-ben, amikor a kormányoknak már rég annyi, a hatalmukat elveszítették, helyettük pedig a vállalatok irányítanak, egy terroristacsoport (Liber8) fellázadt ellenük. Mindent megtettek annak érdekében, hogy a vállalati diktatúra bukjon. Ezért őket anarchistáknak és radikálisoknak tartják. Felrobbantottak egy épületet, ahol ezrek haltak meg. Ezért a Liber8 tagjait halálra ítélték, csakhogy egy szerkezet segítségével visszautaztak 65 évet, így 2012-ben kötöttek ki. Egy véletlen (ami nagyon is tudatos terv volt) folytán Kiera Cameron is visszakerül a múltba. Ő egy protektor (védelmező, rendőrnő, ha úgy tetszik), aki az új idejében is próbálja megakadályozni, hogy a terroristák megváltoztassák a jelent, ezáltal a jövőt is. Közben persze feltett szándéka, hogy hazajusson a családjához. Vancouver-ben köt ki, ahol Carlos Fonnegra rendőr társa lesz, így lesz egy kvázi fedősztorija és legitimitása annak, hogy ő ott van. Az ottlétét egyebekben Alec Sadler segíti, aki egy számítástechnikai zseni és a jövőben nagyon befolyásos személy lesz. Kiderül az is, hogy ő maga küldte vissza Kiera-t a múltba, de hogy pontosan miért, azt még nem tudni.
Carlos-szal együtt nyomozgatnak random heti ügyekben, de nem ám úgy, mint ahogy a Dr. Csontban vagy A mentalistában szokás - ha így lenne, már rég kaszáltam volna az egészet. Itt minden egyes ügy közelebb visz a megoldáshoz, és a főszál végig jelen van, egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy mi is a fő cél. Közben a Liber8-en belül is változnak a hatalmi pozíciók és egy Kellog nevű tag elkezd segíteni Kiera-nak. Emellett Alec testvére is fontos szerephez jut.
A sorozat az időutazás és időparadoxon szerelmeseinek, a sci-fi rajongóinak, a jövőbeli elképzelt technológia iránt érdeklődőknek ajánlott elsősorban. Szintén nagyon jól vegyíti az érzelmi részt, a nyomozást, az emberi kapcsolatokat, a "szent ügyet", elképesztően jó és látványos jeleneteket láthatunk, jók a grafikai megoldások, valamint brutálisan jó és hangulatos zenéket kapunk. Úgy látszik, hogy nekem azok a történetek és sorozatok a zsánereim, ahol a szereplő visszakerül a múltba (nem véletlenül imádtam a Time Trax-et sem, és az sem véletlen, hogy az InuYasha a kedvenc animém, amit semmi nem fog ledönteni a trónról).
Ami a szinkront illeti, nekem tetszik, mert nem kommersz. Vági Tibor kezd nálam egyre feljebb kerülni a rendezők listáján. Ullmann Mónikát már a Haláli testcserében is bevetette, ahogy Karácsonyi Zoltánt is, de Joó Gábor is kapott ott szerepet. Vajda Evelin is sok sorozatot fordított már, nyilván nem ok nélkül. Elégedett vagyok az egész munkával, de ezt nem a szinkron viszi el nálam a hátán, hanem a történet és valamilyen szinten a nosztalgikus érzés.
2014 sorozatának díját tehát a Continuum kapja tőlem.
