Részben könnyű, részben pedig igencsak nehéz fába vágtam a fejszémet, amikor az idei évből kellett rangsorolnom és egyáltalán összegyűjtenem tíz olyan hazai műsort, ami egy ehhez hasonló listára felférhet. A feladat nem is sikerült maradéktalanul, tulajdonképpen csak nyolc olyan produkciót találtam, amit jó szívvel felírhatok, az utolsó kettő inkább csak töltelék - mégis van valamilyen jogalapja. Sokak szerint az itthoni kínálat tele van szennyel. Ez egyrészt igaz, másrészt könnyű abba a csapdába esni, hogy az ember csak a főműsoridős kínálat alapján ítélje meg a magyar televíziózás minőségét.

 Számos olyan műsort is gyártanak a csatornák, amit akár én is felírhattam volna a saját listámra, mert kulturális vagy egyéb szempontból itt lenne a helye. A baj csak az, hogy ezekből túl keveset láttam ahhoz, hogy objektív alapon ide kerülhessen. Ezek azok, amikről "tudom", hogy minőségiek, nem szennyek, mert más ezt mondta/írta róluk. Hogy itt mikre gondolok? XXI. század, Házon kívül, Brandmánia, EgészségKalauz, Havazin, Babavilág, Kalandor, Több mint TestŐr, Propaganda (nem az M1-é), Virtuózok stb. Na, már össze is jönne egy normális TOP10-es lista. Csak éppenséggel ezeket én nem nagyon néztem vagy nem igazán érdekeltek. Szóval jöjjön az a lista, amit vérrel és verejtékkel sikerült kiszenvednem magamból. A listát az értékelésekkel a tovább mögött olvashatjátok.

10. Asztro Show

 Nem, nem ment el a maradék józan eszem, kedves olvasók. Ez a "valami" normál esetben csak a TOP10 legrosszabb műsort rangsoroló listára kerülhetne fel. Mégis: az, hogy évek óta képes magát ilyen tudatos hazudozás és néphülyítés bebetonozni, ráadásul úgy, hogy semmilyen nézettségi elvárás nincs vele szemben, az már minimum értékelendő dolog. Nagyon jól tükrözi azt a szürrealitást, ami a mai Magyarországot is jelképezi. Egyszerűen meg sem lepődünk azon, hogy ennek egyáltalán létjogosultsága lehet. A "világhírű" (értsd: nálunk ismert, amúgy meg "ki ez?" kategória) Müller Rózsa random jóslatai és mágiái, amivel emberek sokaságán segít röpke 485 forintért percenként, már-már igazi csodatétel.

 Az, hogy a betelefonáló nevéből és születési dátumából/életkorából képes megmondani a tutit, beletenni az aranylemezre felírt nevüket a Szerencse Szekerébe, majd lepasszolni valamelyik másik sarlatánnak, hogy még inkább megtöbbszöröződjön a bevétel, az az igazi üzleti érzék. Pláne úgy, hogy sokszor még a mondanivalót sem kell kitalálni, mert annyira amatőr az egész műsor, hogy még azt is hallani, amit a szerkesztők a fülére súgnak. Ehhez az agyrémhez jön Baranyai Sándor világvége-hangulatot idéző "műsorvezetése", ami legrosszabb kamaszkori tévés emlékeimet idézi fel. Konkrétan azt, amikor az ATV-n és az azóta megboldogult Hálózat TV-n vezette a betelefonálós játékokat a megoldhatatlan vagy épp röhejesen könnyű feladványaival. Egészen abszurd vizuális élmény, amikor a házigazda már-már elsírja magát, vagy épp behisztizik, hogy hol a fenében van már az a rohadt telefonáló. A Monty Python ehhez képest kismiska volt. Hosszú hónapokon át minden hétköznap dél körül ezt nézni felér egy igazi agykárosodással. De az, hogy ebből valaki megél, az az igazi művészet. Minőség ide vagy oda, a műsor elpusztíthatatlan. Nesze neked RTL Klub. Csinálhatsz te egy, a piszkos ügyeket oknyomozó műsort, a retek jelzőt az életben sem mosod le magadról az ilyenek miatt.

9. Időjárás-jelentés a TV2-n

 Nem, még mindig nem hülyültem meg teljesen. Tavaly novemberben a TV2 diadalittas közleményben számolt be arról, hogy az eddiginél is részletesebb tartalommal, teljesen friss arculattal, az esti Tények után pedig extra hosszú műsoridővel jelentkezik az időjárás-jelentés. Tudományos igényességgel összeállított elemzésekkel találkozhatnak a nézők. Akkor a TV2 megújult, hosszabb időjárás-jelentését nagyon jól fogadták a nézők, már az első nap a műsor közönségaránya 25,06% volt a 18-49-es kereskedelmi célcsoportban, átlagos nézőszáma pedig meghaladta az 1 milliót. Önmagában az, hogy erről beszámolnak, szintén kissé szürreális, de inkább ezt nézzük, mint Müller Rózsát.

 Viszont maga az ötlet nem volt hülyeség, pláne azért, mert az amerikai CNN-en már jó tíz éve is megszokott volt az, hogy a világ minden pontjára kiterjedő, részletes beszámolót hallhatnak a nézők. Ez pedig azért mégiscsak többet ér, mint az, hogy Pataki Zita két percben elmondja, hogy lehet, hogy esni fog, de az is lehet, hogy süt a nap. Németh Lajos és Gaál Noémi tényleg kiteszik a szívüket-lelküket (és utóbbi esetén egyéb dolgaikat is), amit a nézők meg is hálálnak. Még az Origo-n is beszámoltak róla egy hónapja, hogy Gaál Noémi időjárás-jelentésére 18-ról 26 százalékra ugrott a TV2 közönségaránya. Az már persze más kérdés, hogy a nézők (különös tekintettel a férfiakra) mit jegyeztek meg a másnapi előrejelzésből. A műsorra mindenesetre illik az esztétikus jelző.

8. Ízes élet - Mautner Zsófival

 Ezt viszont már tényleg komolyan gondolom, hogy helye van a listán. Mautner Zsófi egy rendkívül szimpatikus nő, akinek a gasztronómiai tudása megkérdőjelezhetetlen. Számos könyve és receptje mellett az RTL Klub 8:08 - Minden Reggel című műsorának főzőblokkja adta meg neki az igazi kitörési lehetőséget és ismertséget. A műsorának legnagyobb előnye, hogy egy teljesen kezdő, konyhai analfabéta is elleshet tőle egy-két praktikát, és sok más tévés szakáccsal ellentétben elsősorban nem tök ismeretlen, csak az isten háta mögötti helyekről beszerezhető fűszerekkel és alapanyagokkal dolgozik.

 Részletes magyarázatot is fűz az ételei mellé, igyekszik az egészséges életmódra is ránevelni az embereket. Szerencsére nem kell délelőtt 09:10-kor és/vagy 13:15-kor a tévé előtt gubbasztani, mert a műsora és a különböző ételek videói megtekinthetők mind az RTL Most-on, mind pedig az Ízes élet YouTube-csatornáján. Előételeket, főételeket és desszerteket is találunk a repertoárjában, közérthető, egyszerű és élménydús formában. A műsor azoknak ajánlott, akik szeretnek vagy szeretnének főzni, de azoknak is, akik évekkel ezelőtt is nézték a Spektrumon vagy a TV Paprikán a hasonló jellegű programokat. Sokszor még az olyan ételekhez is kedvet tud adni, amiket alapesetben meg sem ennék.

7. Megasztár 10!

 Idén márciusban és áprilisban volt látható a TV2-n vasárnap délutánonként az a hat epizódból álló műsorfolyam, ami a Megasztár tízedik születésnapja miatti ünneplés miatt jött létre. Adásonként bruttó két órában felelevenítették az énekes tehetségkutató hat évadának legjobb pillanatait, egykori versenyzők és zsűritagok segítségével. 2004 környékén ez a műsor egy egészen új utat jelölt ki a magyar televíziózás életében. Beköszöntött a tévés tehetségkutatás időszaka, ahol a nézők telefonon és SMS-ben leadott szavazataival dönthettek a továbbjutókról és kiesőkről.

 Mivel akkoriban ezt még az újdonság varázsa lengte körbe, számos valóban tehetséges énekes tűnt fel a színen. Tóth Vera, Molnár Ferenc Caramel és Rúzsa Magdolna a mai napig meghatározó alakjai a magyar zenei életnek, de a szintén itt megismert Tóth Gabi is a csúcsra tört. Az első széria persze nézettségileg nem volt akkora siker, de médiaszempontból annál fontosabb volt. Ahogy a technika fejlődött, úgy lett a kezdeti egyszerű, puritán stúdióképből, a táncosok nélküli produkciókból egyre csilli-vilibb műsor. Idővel a készítők is megszédültek a dicsőségben, és nem tudták, hogy mikor kellene abbahagyni. A negyedik évadra ráadásul formátumot is váltottak, a zsűri tagjait is lecserélték, ahogy Görög Zitát is. A tehetségkutatás helyett egyre inkább a pénz- és celebcsinálás lett a hangsúlyos, de még a későbbi győztesek (Király Viktor, Tolvai Renáta, Radics Gigi) is bizonyították, hogy képesek talpon maradni és nem csak egynyári kaland az ő sikerük.

 Ebben az összeállításban elég szembetűnő volt, hogy honnan hová jutott (süllyedt?) ez a műsor, de az biztos, hogy a Megasztár letett valamit az asztalra és még a vérgyenge hatodik évadból (amit jobb lenne elfelejteni) is lett egy Gigink. Az érdeklődés ugyan megcsappant az évek során, de az tuti, hogy olyan szép és nagyszabású stúdióképet, mint amit az ötödik évadban használtak, azóta sem láttam. Ebben az évadban szerepelt egyébként Kökény Attila is, akit én 2010-ben nagyon nem kedveltem, sőt felháborítónak tartottam, amikor elcsalták a javára a továbbjutást (Szíj Melinda lejáratása megvan még?), de azóta sokat változott róla a véleményem, és mind A nagy duettben, mind a Sztárban sztárban az egyik kedvencem volt. Igazi nosztalgiafröccs volt tehát ez a kis emlékezés számomra.

6. A következő!

 Idén január és május között volt látható az M1-en és az M2-n ez a Gundel Takács Gábor által vezetett kvízműsor. A klasszikus, tudásalapú vetélkedők sorát erősítette, persze a 2014-es elvárásoknak és újdonságoknak megfelelően. Igazán felüdítő volt végre a nagy bulvártenger és szennyáradat közepette újra egy ilyet is látni, mert a manapság divatos gameshow-k faék egyszerűségű feladványai már köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit hosszú évekig pl. a Legyen Ön is milliomos! képviselt.

 A műsorvezető profizmusa, intelligens humora még a leggyengébb játékosok esetén is próbálta menteni a menthetőt. Maga a játék kevésbé volt népszerű, mint a Maradj talpon!, de én jobban kedveltem, mert sokkal inkább megdolgoztatta az agytekervényeket. A formátumot, kiváltképp a végjátékot, sokan támadták, mert nehezükre esett feldolgozni, hogy ott szándékosan a rossz választ kell mondani, még a legegyértelműbb kérdéseknél is, ahol az ember azonnal rávágná a jó választ.

 Ez volt a műsor csavarja és egyben legnagyobb szemétsége is. Küzdelem volt az idővel, az izgalommal, a folyton csökkenő nyereménnyel. Számtalan adás végződött úgy, hogy senki nem nyert egy fillért sem, viszonylag ritka volt az igazán nagy nyeremény. Emiatt egy idő után a műsor minden varázsát elveszítette, nem nagyon volt már miért izgulni, mert szinte eleve lehetetlenség volt nagy összeget nyerni. Én magam is ráuntam egy idő után és nem is néztem tovább. Amíg viszont néztem, addig alapvetően jól szórakoztam, és ezerszer inkább egy ilyen, mint egy celebes Bumm!

5. A Konyhafőnök

 Az RTL Klub újdonsága szeptember és október között ültetett le egyre több és több nézőt a képernyők elé. Eleinte nagyon nem érdekelt a műsor, mert ha már főzős műsorra vágyom, akkor olyat akarok látni, amiből valamit tanulok is. Ezért tartom jobbnak Mautner Zsófi, Stahl Judit vagy épp Jamie Oliver műsorait, mint mondjuk egy Hal a tortán-féle bohóckodást vagy egy Gordon Ramsey-s utánzatot. Aztán mit ad isten, valahogy ott ragadtam a tévé előtt és elkezdett érdekelni a versenyzők sorsa.

 Nem láttam minden adást, sőt utólag sem pótoltam be, de amikor néztem, akkor kikapcsolódtam. A zsűri tagjai közül a séf és Zé nagyon szimpatikus volt számomra, szegény Pierre csak biodíszlet volt. A versenyzők pedig elkezdtek érzelmeket és reakciókat kiváltani belőlem. Hol szimpátiát, hol közönyt, hol egyenesen utálatot és megvetést. A győztes személyének örülök, bár én inkább Tóth Marcinak drukkoltam, de őszinte örömmel töltött el, hogy az a nagyképű és parancsolgató Rozina hoppon maradt.

 Aki azért nézte ezt a műsort, hogy megtanuljon főzni, az nagyon eltévedt. Mi nézők annyira objektívan nem tudtuk megítélni a versenyzők főztjét (max. a tálalást), ezért inkább a viselkedés és jellemesség döntötte el, hogy kit kedvelünk és kit nem. Lehet valaki egy területen akár vérprofi is, de ha "nem jön be", akkor akár fejre is állhat, nem változik meg róla a véleményünk. Ez lett Rozina veszte és a sokakból feltörő káröröm oka is. A magyar már csak ilyen nép.

4. Négyen négy ellen - A családi játszma

 A műsor, ami március és május között rávett, hogy az RTL Klub szeméttől úszó képernyője elé újra leüljek. Jellemző módon nagy bukás lett, mert folyamatosan szállingóztak el a nézők. Pedig minden adott lett volna a sikerhez. Sebestyén Balázs személye, a sok ismert celeb és rokonsága, a szexuális töltetű kérdések, megjegyzések, csipkelődések, az egyszerű feladatok mind-mind olyanok, amikre idehaza sokan vevők. Én magam is imádtam a műsor német változatát (5 gegen 5 volt a címe és az ottani RTL II-n futott 2006-ban; csak 69 részt élt meg), szóval örültem, amikor kiderült, hogy nálunk is lesz. Még ha nyolc év késéssel is.

 Az első adás nem nyűgözött le túlságosan, se a stúdiókép, se a hangeffektek nem nyerték el a tetszésemet. Aztán egyre jobban rákaptam az ízére és arra a 30 percre érdemes volt leülni a tévé elé. Sok szimpatikus csapatot láttam, akiknek tudtam drukkolni és velük együtt örülni, ha nyertek. Nem tettem különbséget a civilek és az átlagemberek csapata között, mindegyikük esetében voltak ügyesebbek és bénábbak. A műsor sok vidám percet okozott, azt tette, amiért kitalálták: szórakoztatott. A magyar népnek viszont nem kellett. Nagy kár érte. Az 1 perc és nyersz! mellett a másik kedvenc RTL-es gameshow-m volt.

3. A nagy duett

 A SuperTV2 már januárban elkezdte ismételni a korábbi évadot, de február 9-től indult el a harmadik szezon a TV2-n. A műsorban a már jól bevált zsűri, Balázs Klári, Dobrády Ákos és Kasza Tibor szerepelt, akiknek a triója idén is nagyon szórakoztatóra sikerült. Bár a pontozási szempontjuk inkább dísz, mintsem komoly és szakmai értékelés, de ehhez a műsorhoz nem is kell a vérkomoly, másokat esetleg megbántó kemény kritika. Kasza Tibi végül is megérdemelten kapott saját műsort, mert itt tényleg vicces volt. A műsorvezető Liptai Claudia és Till Attila volt, akik a tőlük megszokott lazasággal és profizmussal vezették le a show-t.

 A versenyzők között ismételten megtaláltuk az énekesek és TV2-közeli arcok színe-javát. Megosztó figurák (Kárász Róbert, Sarka Kata, Hujber Ferenc), meghökkentő választások (Joshi Bharat, Csisztu Zsuzsa, Fekete László) és sokak által kedvelt személyek (Pokorny Lia, Cooky) egyaránt A nagy duett színpadjára léptek, olyan profik társaként, mint Radics Gigi, Király Viktor, Hien vagy Dolhai Attila. Igen, kicsit belterjes a műsor felhozatala, de azért igyekeztek nyitni alternatív irányokba is. A produkciók sokszínű skálája, a különböző stílusú dalok és persze az elmaradhatatlan szimpátia végül Cooky és Hien párosát emelte a dobogó csúcsára, teljesen megérdemelten.

 Én is nekik drukkoltam, így elégedett voltam a végeredménnyel. A csitári hegyek alatt című dallal osztatlan sikert arattak, aminek bevállalása egy kereskedelmi csatorna megítélését is emelni tudja, de nekem személy szerint a Gettómilliomosból ismert Jai Ho tetszett a legjobban tőlük. Mivel a műsor tavasszal volt adásban, ezért kevésbé jelentős, mint az őszi produkciók, de ez semmit sem von le az értékéből. Nézettségileg szépen teljesített (igaz nem annyira, mint a listám első két helyezettje), kritikailag alapvetően kedvelt műsor volt, és azon kevés tartalmak közé tartozik, amire a TV2 méltán lehet büszke és nyugodtan kiteheti az ablakba, ha dicsekedni akar. Szinte hihetetlen, hogy Az élet show-ja - Édes élet szennytengely mellett ilyet is képesek voltak alkotni.

2. Sztárban sztár

 Az ország házibulija az első évad folyamatosan emelkedő nézettsége és kritikai hozsannája után visszatért egy második körre is (sőt egy harmadikra is vissza fog). Ez volt az első olyan műsor, ami a nézettség-gyilkos X-Faktort is képes volt ledönteni a csúcsról és átvenni az elsőséget. 2014. szeptember 7-én visszatért tehát az a saját gyártású műsor, ami képes volt a TV2-t újra feltenni a térképre. Legalábbis olyan értelemben, amit az emberek úgy néztek szívesen, hogy közben elismerték: a csatorna végre valami jót és színvonalasat is csinál. Hiszen nézettségi gondok nem voltak a Tényekkel, sőt sokáig az Édes élettel sem, ám megítélésüket tekintve bizony ég és föld a különbség, ha a Sztárban sztárral hasonlítjuk össze. Azt is mondhatnánk, hogy a műsor úgy tudott szórakoztatni idén is, hogy az embernek nem rándult görcsbe a gyomra a sok celebtől, hanem kikapcsolódott és elégedetten nézte a sok lenyűgöző produkciót. Ezt a teljesítményt és minőséget pedig a nézők maximálisan meghálálták.

 Az első évad nézettségére sem lehetett panasz, de amit idén művelt a műsor, az lélegzetelállító. Hosszú-hosszú ideje nem fordult elő, hogy a TV2 az összes fontos toplista (teljes lakosság, 18-49, 18-59) élén végezzen, szóval ez számukra is nagy eredmény és egyben rekord is.

 Ehhez azonban kellett néhány jó felismerés. A műsort áttették vasárnapra, de ami fontosabb, hogy 21:30 helyett már 19:00-kor elkezdődött. Egyből több nézőt is ért el. Friderikusz Sándor helyett a TV2 egyik emblematikus arca, Till Attila lett a műsorvezető, a zsűriben pedig az első szezon győztese, Bereczki Zoltán váltotta Lakatos Márkot. Hogy ezek mennyire voltak számottevőek a sikerben, azt csak sejteni lehet, az viszont biztos, hogy hétről hétre több és több néző kapcsolódott be a műsorba. A Tények felvezetése megadta az alaphangulatot, de utána kezdődött el az igazi nézettségi házibuli.

 A zsűriben egészen új arcát tudta megvillantani Liptai Claudia is. Hajós András "értelmiségi" megközelítésére is sokan vevők, Majka pedig szintén egy más ízlésű közönséget tudott megfogni. A műsorvezetés hangulata sokkal oldottabb volt, mint Sándor karót nyelt stílusa, de a versenyzők között aztán tényleg mindenféle alakot megtaláltunk. Volt RTL-es arcok (Keresztes Ildikó, Vastag Tamás), rég elfeledett emberek (Völgyi Zsuzsi, Hevesi Tamás), TV2-s felfedezettek (Tóth Vera, Kökény Attila, Pál Dénes) - elképesztően színes mezőny, amit többek között Pásztor Anna underground-os jelenléte is tarkábbá tett. A csatornánál nagyon értenek ahhoz, hogy az ilyen énekes szórakoztató műsorokhoz hogyan és kiket kell kiválasztani, mely előadók mely dalait kell feldolgozni. A maszkmesterek munkája az esetek nagy többségében lenyűgöző. Az adásmenet szintén sokat csiszolódott, a reklámok mennyisége és a megszakítás gyakorisága is elviselhetőbbnek tűnt. A zsűri ugyan sokszor irreálisan pontozott (akár pozitív, akár negatív irányba), néha indokolatlanul leszóltak egy-egy előadást, de a nézőkkel karöltve végül tényleg azok kerültek a döntőbe, akiknek a leginkább ott volt a helye. A győztes Pál Dénes, akinek tehetsége mellett a sokakat megigéző szemei is segítettek.

1. Rising Star

 A műsor, aminek bukásában talán még soha nem reménykedtek annyian, mint amennyien mostanság vészmadárkodtak, köztük elismert bloggerek és gyakran véleményt formáló hozzászólók. Egy idő után azt éreztem, hogy fenséges örömet és az elélvezés határát súroló érzést okoz nekik, amikor arról olvastak, hogy bezzeg Amerikában a kutyát sem érdekli, bezzeg a németeknél is besült, bezzeg a franciák is ráuntak, bezzeg az angolok el sem indították. Egy unalmas és végtelenül idegesítő fröcsögés-hullám lett ebből a tendenciából és már csak ezért is drukkoltam ennek a műsornak. Pedig akkor még nálunk be sem mutatták. Jelentem: bezzeg a magyaroknál megcsinálta és több héten is előfordult, hogy nem volt ennél nézettebb műsor idehaza! Na, lekonyult sokak szája, nemde? A haldokló X-Faktort ez is tönkreverte (jó, az X-Faktor döntője meg ezt alázta porig), de nem csak emiatt tettem ezt az első helyre.

 Ez a műsor ugyanis tényleg megcsinálta. Az első három Megasztár óta nem éreztem olyat tehetségkutatóval kapcsolatban, mint most. Annak idején az internet-mentes világban volt egyfajta feelingje a Megasztárt nézni. Imádtam az újszerűségét, a megvalósítását, mindent. Aztán ahogy fröccsöntött minták alapján jöttek sorban az újabb és újabb tehetségkutatók, úgy kívántam én is a hátam közepére az összeset. Aztán jött a Rising Star, amiben valahogy minden klappol. Megkapta Magyarország egyik legprofibb női műsorvezetőjét, Ördög Nórát, aki mióta nem az RTL-nél van, sokkal oldottabb és felszabadultabb, mint korábban. Egészen más oldalát ismertük meg. Majkával az oldalán pedig két különböző világ találkozott, akik együtt mégis képesek működni és hitelesek lenni. Sokszor viszik is a show-t és a maguk módján feldobják azt.

 A zsűri alapvetően nem a már leszerepelt és unalomig ismert arcokból áll, hanem ismert, de mégsem érdektelen emberekből. Mező Misi a The Voice-ban üde színfolt volt, itt is jól teljesít, bár sok döntése elég megkérdőjelezhető és átlátszó, sőt igazságtalanul elfogult. Feke Pál ugyan össze-vissza beszél néha és meggondolatlanul mond ki dolgokat, amitől mindenféle bérbloggerek műfelháborodnak és olyan jelzőket (homofób, rasszista) aggatnak rá, ami egyáltalán nem igaz. Az ő személyét már divat lett támadni, sőt ignorálni, pedig a tehetsége és érdemei alapján ő is megérdemelten ül a zsűriben. Egyesek lelkivilága túlérzékeny és ha már nem találnak olyan szempontot, amiért valakit lehet támadni, akkor mesterségesen keresnek. Pásztor Anna a műsor egyik üde színfoltja, aki extravagáns ruhái és megjelenése mellett a szakmaiságával hívja fel magára a figyelmet. KERO pedig a kötelezően odatett idősebb, tapasztaltabb, színházi ember, akivel viszont maximálisan elégedett lehet a csatorna. Köntörfalazás nélkül mondja el őszintén és nyíltan a véleményét, legyen az dicséret vagy kritika. A zsűri között az a bizonyos kémia talán annyira nem érezhető, de egyenként nagyon jól működnek. Amit pedig a legjobban értékelek, az az, hogy míg a konkurens műsornál sokan két értelmes mondatot sem tudnak kinyögni, csak olyan blődségeket, mint "ez egy nagyon nehéz dal, de megcsináltad, köszönöm az élményt, most voltál a legjobb, láttam a lelked, végre felnőttél, kinyíltál, remek voltál, gratulálok...", addig itt az értékelés ennél összetettebb és legalább a bővített mondat fogalmával tisztában vannak.

 A versenyzők között pedig vannak nagyon erősek és ígéretes jelöltek, és persze kevésbé jók, akik vagy tudnak szórakoztatni, vagy nem. Ha nem, akkor mennek a veszélyzónába. Az első TOP12-es adásnál én mindössze három versenyzőre szavaztam nemmel (abból egy ki is esett), mindenki másnak igent adtam. Igen, ez a műsor nem csak arra vett rá, hogy tudatosan leüljek a tévé elé és hétről hétre várjam az adást, hanem arra is, hogy szavazzak. Ez pedig elég régen esett meg velem utoljára. A szimpátia és az objektívan felismerhető tehetség mind közrejátszik nálam. A műsorra talán a "feelgood" jelzőt lehet aggatni, mert sokkal lazábbnak, kötetlenebbnek és spontánabbnak érzem, mint az utolsó másodpercig megírt és végtelenül steril X-Faktort. Sokszor vicces, önironikus, a nézők reakcióit figyelembevevő, közösségi érzést teremtő műsor, ahol a versenyzők többsége is elég nagy százalékot gyűjt be. Ha ezek után azt mondja valaki, hogy szinte senkire nem szavazna igennel, akkor tényleg nincs egy hullámhosszon ezzel az egésszel. Ez vagy elkapja az embert, vagy nem, de ha nem, akkor az nem változik meg. Kár erőltetni.

 Fantasztikus időutazás, nosztalgikus érzés és újszerűség, amit a Rising Star adott nekem eddig, megspékelve egy nagyon szép és impozáns stúdióképpel. Emiatt nálam ez lett 2014 legjobb magyar műsora.