A sorozatok első része általában az alapozással, a történet és a szereplők egymás közti viszonyának felvázolásával telik, s nem ritka, hogy emiatt egy-egy pilot hosszabb, mint a soron következő többi epizód. A Cédrusliget esetében viszont nem egyszerűen arról van szó, hogy az első részbe több dolgot zsúfoltak és ezért vették lazábbra a játékidőt, hanem az történt, hogy ezt első körben tévéfilmnek szánták.
A bő egy órás első rész ezért nem is kimondottan az évad történetének része, inkább csak jó táptalaj, amin utána szépen el lehet kezdeni dolgozni. A Debbie Macomber regényeiből készült sorozat főszereplője Olivia Lockhart, Cédrusliget bírónője, akinek bepillantást nyerünk nem csak a munkájába, de a magánéletébe is. Ezek mellett pedig megismerjük a festői környezetű kis város lakóit és megkapjuk a klasszikus mindenki ismer mindenkit felállást.
A Cédrusliget nem árul zsákbamacskát, és a tévéfilm alapján nem is akar több lenni, mint kellemes szórakozás azoknak, akik romantikus drámára vágynak, egy erőskezű és független, csinos nővel a középpontban.
A tévéfilmet a köztévé két részben adta le, ezzel picit meg is törte a lendületet és a második epizódot nem is élveztem annyira. De összehasonlítva a két részt, lehet nem csak emiatt volt ez így. A tévéfilm első fele nagyon szépen építkezett és sorban kaptuk a történetszálakat, amik vélhetően az évad központi elemei lesznek, és a szereplőket is ügyesen mutatták be. Nem csak a főszereplőt sikerült szerintem azonnal megkedveltetni a nézőkkel, hanem szinte mindegyik karaktert, és meg is volt a kisvárosokra jellemző hangulat, amin nagyot dobott a látvány.
A tévéfilm második fele viszont teljesen az első ellentéte volt. Nem éreztem sem összeszedettnek, sem annyira nagyon élvezhetőnek. Az egész epizód olyan volt, mint ha a készítők le akarták volna zavarni az összes szereplő aktuális gondját, ezért ide-oda csapongtunk, és habár képet kaptunk sokukról, mégsem volt egységes a történet. Az egyik jelenetben elmondtak két sort a színészek, majd váltottunk is egy másik eseményre, közben pedig nem hagyták, hogy a nézőben leülepedjenek a látottak.
A két főszereplő, Olivia és Jack nagyon jók együtt, és nem csak a színészekre gondolok, hanem arra is, hogy a szerepük elég sok lehetőséget hagy nekik. A többiek, a mellékszereplők sem rosszak, de míg a tévéfilm első felében azt éreztem, hogy az első jelenettől fogva ismerek mindenkit és meg is kedveltem őket egy-egy mondatuk után, addig a második részben nem tudtam elmerülni a történetben, mivel a váltások kirángattak az események sodrásából.
A Cédrusliget azonban ennek ellenére is meglepetés volt, hiszen alapjában véve nem kedvelem az ilyen drámákat és mindig kell valami (egy színész, egy ötlet, egy jó helyszín), hogy nézzem. A szép környezet adott volt, és a színészeket is megkaptam, bár nem közvetlenül, hiszen itt először a magyar hangok nyertek meg. A főszereplőt Tóth Enikő hozza szerintem tökéletesen és megint bebizonyította, hogy a hangja milyen jól illik az ilyen akaratos nőkhöz (mint Madeleine Stowe), de Kőszegi Ákost is érdemes kiemelni, mivel az ő választása is telitalálat.
A sorozatot felvezető tévéfilm összességében tetszett és habár nem sok újdonságot hoz a romantikus drámák körében, azt amit tud nagyon jól csinálja, szórakoztat.