Amikor idén nyáron tudomásomra jutott, hogy a gyerekcsatornaként funkcionáló M2 képernyőre tűzi a Rolie Polie Olie című, kanadai-amerikai rajzfilmsorozatot, akkor nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam. 1999 és 2006 között rendszeres program volt számomra a Minimax nézése. Azért csak addig, mert utána a csatorna színvonala meredeken zuhanni kezdett. Az egykori értelmes, szórakoztató, a nézőt nem totál hülyének néző sorozatok helyett megjelent a sok rövidebb, dedósoknak szánt gagyi vacak, ami akkori és mai fejjel is nézhetetlen számomra. Viszont a hőskorban számos olyan rajzfilmsorozatot vetítettek, melyeket kedveltem és tudatosan néztem is.

 Ezek közül az egyik a Rolie Polie Olie volt. A sorozat robotkarakterekről szól, a főszereplője Rolie (az eredeti változatban Olie, de nyilván a cím miatt változtattak nálunk), aki a testvérével, Polie-val, a kutyájával, Olie-val, legjobb barátjával, Billy-vel, a szüleivel és a nagypapájával közösen különféle kalandokon megy keresztül, miközben bizonyos életbölcsességeket, tapasztalatokat is szerez. Egyszóval egy nevelő-oktató jellegű rajzfilmről van szó, mely főleg a kisebbek számára készült, de én kamaszként is tudtam élvezni (11-12 évesen láttam először). Ezért is vártam június 24-ét, amikor sok-sok év után újra képernyőre került ez a kedves kis mese. Igaz, csak június 29-én néztem először, mert előtte csak reggel negyed nyolc körül adták, annyit meg azért mégsem ért, hogy felkeljek érte. Ez amúgy az M2 fantasztikusan "precíz" műsorstruktúrájáról adott megint egy ékes bizonyítékot. Na mindegy, jólesett újra meghallgatni a magyar főcímdalt, amit még ilyen sok idő után is kívülről tudtam. A tovább mögött folytatom az értekezést.

 A Minimaxra sajnos jellemző volt korábban, hogy jó néhány sorozatot nem vettek meg teljes egészében. Ilyen volt például a Mackó show a nagy kék házban, a Cyberchase, vagy épp a Rolie Polie Olie. Hogy ennek nézettségi okai, pénzügyi megfontolásai voltak, vagy egyszerűen csak úgy gondolták, hogy gyerekek nézik, akiknek lövésük sincs, mi hány részes, ezért jó lesz nekik ennyi is, azt nem tudom. Az viszont biztos, hogy ennek az igénytelenségnek esett áldozatul ez a sorozat is, amiért most ez a cikk született. A Minimax fénykorában volt egy elvük: "A mesék meghatározó figuráinak szinkronhangja nagyon fontos a gyerekek számára. Esetenként "hangcastingot" tartunk: több szinkronszínész közül választjuk ki a medve, a kutya, a teknős "egyéniségét" legjobban tükröző beszédhangot. Például a Mackó-show-ban az emberméretű Macihoz az akciófilmekből ismert Gesztesi Károly öblös orgánuma illett a legjobban. Az is fontos, hogy a mesék főszereplőit más-más színész szinkronizálja, mert a gyerekeket teljesen összezavarná, ha például Franklin, a kicsi zöld teknős és Clifford, a nagy piros kutya ugyanazon a hangon szólalna meg." A RPO szinkronja is ezen elv mentén készülhetett, hiszen a következő hangokat hallhattuk benne: Szokol Péter (Rolie), Bálint Sugárka (Polie), Udvarias Anna (Mami), Csuha Lajos (Apci), Albert Péter!!! (Nagypapi) (később Uri István váltotta), Molnár Levente (Billy).

 Mihályfalvi Mihály volt a szinkronrendező, aki akkoriban kb. úgy volt a Minimax házirendezője, mint ma Kozma Mari az RTL Klubnak. Számos rajzfilm magyar változatát rendezte, elég csak A varázslatos iskolabuszra, a Providence, a rejtélyes kisvárosra vagy a Franklin-re gondolni, de a Cowboy Bebop című animét is ő rendezte (igaz, az az RTL Klub megbízásából készült). Olyan hangokat hívott, mint Udvarias Anna, Albert Péter, Zsurzs Kati, Simonyi Balázs, Simonyi Piroska, Görög László, Albert Gábor, Janovics Sándor, Hullan Zsuzsa, Mics Ildikó, Bodrogi Attila, Vizy György. Micsoda névsor! Egy részüket ma még a legfelkapottabb sorozatokban sem igen hallani.

 A stáblista elengedhetetlen kelléke volt, hogy "a szinkront a Minimax megbízásából a Filmhatár Kft. készítette". Létezik az még egyáltalán? Idővel a Minimax mindenféle más stúdiókba küldte a sorozatait (pl. Yellow Stúdió, BTI Stúdió, Re-Pro Videó Stúdió, Subway Studio), de ez nem változtatott azon a színességen és változatosságon, ami a magyar hangok névsorát illeti. Ugyanakkor ez nem mentesíti őket attól, hogy néhány sorozatukat félbehagytak, és hiába az igényes szinkron, ha utána egy másik csatorna egy másik stúdióba küldi, a végeredmény pedig botrányos, de minimum szokatlan lesz. Ez történt itt is.

 A RPO első két évadát (26 epizódot) vásárolta meg anno a csatorna. Az viszont biztos volt, hogy az M2 a sorozat mind a 78 részét szándékozik leadni. Már akkor is felmerült bennem, hogy itt bizony problémák lesznek a hangokkal, de azért reménykedtem, hogy a közmédia újra felkérte az eredeti hangokat. Minden reményem elszállt viszont, amikor az Animare TV újságban megláttam az új hanglistát: Bolba Tamás (Rolie), Bálint Sugárka (Polie), Antal Olga (Mami), Kassai Károly (Apci), Versényi László (Nagypapi), Bartucz Attila (Billy), Agócs Judit (Bonita), Albert Péter!!! (Baxter).

 Ahogy azt az Ano Blog adminjától megtudtam, a ma már sehol sem létező KidsCo csatorna adta le a sorozat további epizódjait (nem, nem az elbaltázott szinkron miatt szűntek meg). Erről én nem tudtam, igaz, soha nem is volt olyan csatornánk (alig lehetett valahol fogni). Így tehát nem az MTVA a fő hibás ezért. A KidsCo 2007. szeptember 7-én indult el Magyarországon, így feltehetőleg az „új” szinkron is akkortájt készült, viszont mivel én nem tudtam róla, ezért csak most, hét évvel később ért hidegzuhanyként a hír.

 A sorozat mindkét változatában volt magyar főcím. Ezt egyébként én mindig is jónak tartottam, amikor rajzfilmek és animék főcímdalát a saját nyelvünkre lefordítjuk. Sokan persze ezzel nem értenek egyet, de a németeknél és Dél-Amerikában teljesen bevett szokás a dalok honosítása. Az első magyar főcímdal akkor tényleg beivódott a tudatomba. Meg is hallgathatjátok ti is:

 Azzal, hogy új stúdióba, új rendezőhöz, új fordítóhoz került a sorozat, sajnos a jó kis magyar főcímdal is megváltozott:

 Hát most komolyan: mi a szar ez? Amikor először meghallottam, nem hittem el, amit hallok. Azt hittem valami idegen nyelven kornyikál az "énekes". Az eredetit, ha minden igaz, Csonka András énekelte, legalábbis kamaszként meg voltam erről győződve, de még ma is őt mondanám. Oké, az sem volt egy világmegváltó dal, de erre a förmedvényre mérföldeket ver. Olyan erőltetett kínrímeket írt a "dalszerző", hogy vérzik a fülem. Mondom ezt úgy, hogy az angol dalszöveg kb. szó szerinti fordítása. Ettől függetlenül nem tetszik. Azt hiszem az eredeti magyar szövegre jellemző az úgynevezett alkotói szabadság. Ráadásul mi a fene a végén az az Olli? Így, két L-lel. Jó, hogy nem ollé vagy olló.

 A hangok aztán végképp a mellélövés kategóriájába esnek. Ezt szigorúan szubjektív alapon mondom. Mit keres itt az Amerikai fater? Persze, 2007-ben még nem is volt nálunk Amerikai fater, szóval kronológiailag pont fordítva történt a dolog, de ugye én csak utóbbit ismertem. Bár itt inkább úgy beszél Kassai Károly, mint az Office-ban. Antal Olga ugyan kellemes meglepetés, mert ő sem folyik a csapból, de Udvarias Anna ugyanolyan nem kommersz hang volt. A többiek aztán végképp élményrombolóak számomra, kivéve Sugárkát. Hozzáteszem, hogy aki ezt a változatot hallaná életében először, az teljesen elégedett lehet vele, mert jó kis stáb ez is. Az új változat védelmében hangsúlyoznom kell, hogy ha 12 éve ezt hallottam volna először, akkor ez lenne számomra a természetes. Sőt, ki merem jelenteni, hogy simán meg fogom szokni az újat is idővel, mert hallatszik benne az igényesség. De ugyan meddig tartott volna felkérni az eredeti hangokat?

 Aki ismer, az tudja, hogy van néhány alapelvem a magyar szinkronnal, amiből nem engedek. Bár nagyon szeretem, mert a magyar kultúra része, amit meg kell becsülni, de ha valami rossz, akkor bizony azt én is szóvá teszem. Az egyik alapelvem, hogy nem hiszek abban, hogy "karakterre kell hangot választani". Ha én nem cserélgetem minden áldott nap a hangomat, ahogy a színész sem teszi, akkor a magyar változatban is elvárom az állandóságot. Nonszensz, hogy valakinek akár tíz hangja is legyen, amikor az eredeti mindig ugyanaz, vagy csak minimálisat változik. Ezt egy konkrét színész esetén is mindig nehezményezem, de egy animációnál aztán pláne.

 Az elsők között voltam, akik szóvá tették, hogy miért cserélték le a Yu-Gi-Oh! GX-ben Tyranno Hassleberry magyar hangját Welker Gáborról Előd Álmosra. Bár utólag beismertem, hogy a csere jó volt a kényszerűség mellett, plusz elvégre mégiscsak hasonlít Hassleberry Koga-ra az InuYasha-ból, akinek szintén Előd Álmos volt a hangja (igen, mindenből képes vagyok InuYasha-témát csinálni, hehe). Sőt, még abból is nagy ügyet csináltam, amikor Cleveland Brown és Peter Griffin is feltűntek Langley Falls-ban, de egyikük sem a megszokott magyar hangján szólalt meg. Pedig az csak fél perc volt! Na de amikor a komplett stábot lecserélik, az azért felháborító. Ezért utálom, amikor évek is eltelnek egy sorozat két évadának szinkronizálása között, és esetleg átkerülnek a jogok egy másik csatornához, aki másik stúdióval dolgoztat. Az Agymenőknél is ugyanez volt. Amint a Comedy Central-é lett, a szinkron minősége lecsökkent, mert sikeresen kiherélték a sorozatot. Bár a hangok legalább megmaradtak.

Összehasonlíthatjátok a régi és az új szinkront a videók segítségével:

 A sorozat - mint említettem - nem a felnőtteknek készült, ezért nyilván nem a Family Guy vagy az Archer rajongóit célozza meg elsősorban. Ettől függetlenül azért nézhető volt, számomra kedves emlék. Az új fordítás helyenként egyszerűen röhejes, máshol pedig zseniális. Értékelem, hogy a rendi-bendi szófordulat megmaradt, viszont elszomorít, hogy a kutyát leROLIzzák, a főhőst meg leOLIzzák (visszakapták az angol nevüket, de ez olyan, mintha az új Dallasban Dzsoki-ból Dzséjár lenne nálunk; semmi következetesség). Nem ismerem a fordítót, Kvajszer Erikát (lehet, hogy nem is így kell írni, életemben nem hallottam a nevét, pedig rengeteg stáblistát ismerek), de az biztos, hogy összhatását tekintve nem rossz a szöveg. Leszámítva a főcímdalt. Miklós Lívia nevét ellenben többször hallottam már. Ez számomra a hangokon úszik el.

 Az új szinkronrendezőben, Dezsőffy Rajz Katalinban most egy cseppet csalódtam. Olyan remek szinkronok után, mint az Azok a 70-es évek - show, Chris Lilley sorozatai (Summer Heights Gimi, Dühös fiúk, A gimi dívája), Kívülállók vagy az Igazgyöngy, nem ezt vártam. Bár ennyi év távlatából semmi értelme felelősségre vonni. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy Bálint Sugárka tudatosan kapta vissza Polie szerepét, nem csak "véletlenül". Hisz ne feledjük, hogy ő a Summer Heights Gimiben is szinkronizált. És akkor arról még nem is szóltam, hogy Albert Péter – aki az eredeti szinkronban a nagypapi volt egy ideig – az új változatban Billy apja, Baxter lett! Az SDI Media Hungary - mivel feltehetőleg ott készült a szinkron a stáb alapján - az egyik kedvenc stúdióm, de ezért a munkáért nem kapnak piros pontot. Pedig akár kaphatnának is, ha nem lennék elfogult a régi változattal szemben.

 Számomra a Pokémon is egy gyerekkori emlék, azonban annak a 10. és 11. évada egyenlő volt a mélyponttal nálam. Azt hittem, hogy Mauchner József ottani kontármunkáját semmi sem múlja alul, főleg, hogy a fordítás ott bődületesen rossz és szánalmas volt. Ráadásul ketten fordították. Na, ezzel a szinkronnal viszont eljutottam megint arra, hogy meggyalázták a gyerekkorom egy részét. Komolyan, mi lesz a következő?

 Lehet azt mondani, hogy ez csak egy rajzfilm, mit problémázok én ezen. Igen ám, de hogy ha egy rajzfilmsorozatnál ez előfordulhat, akkor bárhol előfordulhat. Legközelebb a Trónok harca teljes stábját cserélik le? A mentalistáét? Vagy a South Parkét? Bármi is volt az oka a cserének, a végeredményen nem változtat. Az MTVA helyében elgondolkoztam volna azon, hogy csináltassak egy az eredetihez hű változatot. De nyilván nekik olcsóbb volt átvenni a már kész szinkront, mint esetleg költeni egy jobbra. A gyerekeknek úgyis mindegy. Ez ám a közszolgálat. Három csatorna is ludas, hogy ez történt, de a mostani nézőknek nyilván jó lesz. Aki meg egykor volt gyerek, de ma már felnőtt, az le van tojva.

 Nagy előnye viszont, hogy abszolút élvezhető. Objektíven megítélve ez egy korrekt munka. Csak minek elhagyni az egyszer már bevált dolgot egy újért? Vagy itt is a már említett „alkotói szabadság” játszotta a főszerepet? Az maradjon meg a teljesen új sorozatoknál, ahol nincsen semmiféle előzmény, különben csak rossz szájíz lesz az egyszeri cikkíró gyerekkori emlékeiben…