Szennycsatornák és nézői hozzáállás – avagy az érem másik oldala - írta Lengabor

2014. január 04. - vendégszerzők

Az alcím akár ez is lehetne: miért terjedt el a retek klub és trévékettő elnevezés a köznyelvben?

 A múltkori ORTT-ről szóló cikkem finoman szólva is elég megosztóra sikeredett, ami talán nem is baj, mert legalább kiderült: ebben az országban tényleg semmiben sincs egyetértés. Semmilyen szinten. Persze ezen nem kell és nem is szabad csodálkozni, ahány ember, annyi vélemény és nézőpont. Nem vagyunk egyformák, de ez így is van jól. Annak a cikknek a fő üzenete az volt, hogy az egykori médiahatóság módszerei erősen megkérdőjelezhetőek voltak, mert végső soron a nézőket büntették. Igen, azokat a nézőket, akik nézték is az adott csatornát, nem pedig azokat, akik csak intellektuális magasságukból szóltak le másokat, akik nem érhetnek fel az ő elit gondolkodásmódjukig. Akiknek nem alternatíva a televízió ("nincs tévém tíz éve, de azon is csak a Spektrumot nézem"), tőlük elég hiteltelen és irreleváns az, ha másokat lenéznek és örülnek, ha állambácsi velük is jól kitol. Mert az ORTT ezt tette. Ettől függetlenül az éremnek mindig két oldala van. Talán az előző írásomból nem tűnt ki elég markánsan, hogy semmivel sem tartom többre az agymosó, értéktelen, népbutító műsorokat, mint azokat, akik önkényes módon megmondják másoknak, hogy mit szabad és mit nem szabad nézni, mi a színvonalas és mi a gagyi. A kettőt én ugyanúgy vagy nagyon hasonló módon kezelem. Épp ezért ez a cikk a másik oldal nézőpontjából vizsgálja az 1997-től napjainkig tartó helyzetet, különös tekintettel az RTL Klub és a TV2 műsorkínálatára, de említés szintjén a Budapest TV-ről is meg kell emlékezni.

KÉPTV.jpg

 Mindjárt az elején két, általánosan elterjedt félreértést kellene tisztázni. Az egyik szerint Magyarországon összesen két "kertévé" van; az RTL Klub és a TV2. Az összes többi csatorna esetén valamilyen egyéb kategóriát vagy jelzőt használnak, mint például közszolgálati csatorna, kábelcsatorna, sportcsatorna, tematikus adó és így tovább. Pedig technikailag az M1, M2, Duna, Duna World (és nagy jóindulattal az M3) kivételével szinte minden csatorna kereskedelmi vállalkozás (vagy prémium, fizetős csatorna), amit nem az állam pénzel, hanem reklámokból tartja fenn magát. Így bár a köznyelvben elterjedt, hogy csak a "retek" és a "tevekettő" a kereskedelmi "kanális", valójában ugyanúgy ebbe a csoportba tartozik a Viasat3, a Comedy Central, az AXN vagy épp a két nagyhoz tartozó valamelyik kisebb csatorna. Ám mivel ezeken jóval kevesebb a saját gyártás, így nem is használja rá a többség a ma már szinte szitokszóvá váló "kereskedelmi" jelzőt.

A tovább mögött folytatom az értekezést.

 A másik félreértés az internetes berkekben terjedt el, elsősorban azok között, akik előszeretettel néznek amerikai sorozatokat, ám "nem tévéznek" vagy lenézik a magyar csatornákat. Pedig valójában az esetek nagy részében ők ugyanúgy egy kereskedelmi csatorna műsorával találkoznak, hiszen az ABC, a CBS, a FOX vagy az NBC semmivel sem másabb, mint mondjuk az RTL Klub, legalábbis ha azt vizsgáljuk, hogy a műsoraikat rendszeresen időközönként bizonyos mennyiségű reklámmal szakítják meg. Csak mivel ott a divatos "network" jelző terjedt el (ami arra utal, hogy országosan fogható), a "commercial" jelzőről pedig mindenki hajlamos elfeledkezni, így szinte fel sem tűnik az embereknek itthon, hogy a módszereiket tekintve ugyanolyan csatornák, mint a mieink. Persze úgy könnyen eshet az ember ilyen csapdába, ha a torrentről letöltött epizódban minden sallang ki van vágva és jól eső érzéssel kel fel a székből, miután vége a résznek, miközben a magyar néző nem győz háborogni, hogy már megint reklám van. Amerikában sokkal rosszabb a helyzet, mégis milliókat képes leültetni egy-egy "kertévé".

 A reklám tehát szükséges, mert abból lesz a bevétel. A bevételből pedig újabb műsorok, tartalomfejlesztés, szinkron, a munkatársak kifizetése és egyebek lesznek. Csakhogy nem mindegy, hogy milyen műsorok. A magyar mentalitás része most már elég hosszú ideje a fikahozzáállás, valamint a magyar dolgok teljes mértékű lenézése, miközben a nyugati produktumokra sokan istenként tekintenek. Ami magyar, az csak szar lehet - gondolják sokan és nem is rejtik véka alá a véleményüket. Az az igazság, hogy sokszor a kákán is csomót keresnek, mert egyeseknek lételemük, hogy mindenben és mindenkiben megtalálják a hibát, ami egy keserű irigységgel is párosul. Ha nekem nem jó, másnak se legyen az! Viszont sajnos sok esetben teljes mértékben igazuk van, amikor a korábbi példák, erkölcsileg nulla, értéket nem igazán hordozó műsorok alapján alakítják ki az álláspontjukat. Ugyanis a két nagy csatornánk tett azért bőven, hogy sokan végképp megutálják és felelőssé tegyék őket azért, hogy a mai magyar közgondolkozás és társadalmi norma lesüllyedt arra a szintre, ahol van. Sőt még abban is van igazság, hogy maguknak keresték a bajt, amikor a médiahatósággal rendszeresen összetűzésbe kerültek. Más kérdés, hogy a helyzetet az ORTT nem kezelte a legmegfelelőbben, így a testületet is ugyanúgy (ha nem jobban) sikerült megutálni, mint azokat, akik tettek arról, hogy a szenny elárassza a nappalikat. Persze naivság lenne azt hinni, hogy az egyszeri ember nem tehetett volna ez ellen. A megoldást távirányítónak hívják. De ha már nem tett, sőt ráfüggött a sok gusztustalanságra, idétlenségre, akkor egyrészt ő maga sem különb, másrészt a csatornák elérték a céljukat. A cél szentesíti az eszközt, mindegy, milyen áron, csak róluk szóljanak a hírek, a Nielsen mérőműszerei meg akadjanak ki a hatalmas nézettség miatt. Mindenki nyer. Vagyis nem, mert a kulturális értékek egy része, ezáltal a közgondolkodás szépen gallyra ment, de aki egy kereskedelmi vállalkozástól várja el az oktató-nevelő szerepkört, az némileg el van tévedve.

 Bár az is igaz, hogy az olyan műsorokkal, mint a XXI. század, a Házon kívül, a Propaganda vagy a TV2 Süss fel nap! programja pozitívabb, értékesebb mondanivalót közölnek, az embereknek mégsem ez lesz az első, ami eszükbe jut a két csatorna nevéről. Még csak az értékes és minőségi, sokak által méltatott sorozatkínálat (mint a Totál szívás, Kemény motorosok, Az elnök emberei, Kemény zsaruk, Tudorok, A férjem védelmében, Briliáns elmék stb.) is háttérbe kerül. Persze főleg azért, mert az isten háta mögötti, késői időpontokra teszik, így jóval kevesebben nézik. Erre egyébként a hivatalos magyarázat az, hogy a "prolinak" szánt műsorokat azért kell korábban adásba tenni, mert ők többen vannak, korábban kelnek és korábban is fekszenek, míg az "értelmiségi" később kel fel és később fekszik le, ezáltal a magasan kvalifikált emberek a késői órákban is tévéznek, így eljutnak hozzájuk az értékes, nekik szánt tartalmak. Szóval hiába a sok "jó" vagy normálisabb műsor, a közgondolkodás megállt a Győzike, Balázs, Mónika, Joshi Bharat, Éjjel-nappal Budapest, Édes élet, gagyi nyomozósok, telenovellák, jósok és rémhíradók szintjén. Nem véletlenül. De vajon mindig is ilyen volt a két nagy csatornánk vagy csak az idők folyamán züllött le? Erre keressük most a választ.

 1997-ben, amikor az RTL Klub majdnem elbukta az országos frekvenciát az Írisz TV/TV3 csatornának köszönhetően, még a jó és kedves arcát mutatta. A TV2 pedig családbarát csatornaként hirdette magát. Persze már akkor is sokan inkább a TV3 sorozatait, filmjeit, a Napkeltét, a Hír3 című híradót és a vicces időjóst (TV3 - télen-nyáron) választották. Nem érdekelte őket sem Stahl Judit, sem Máté Kriszta a Forró nyomonban, a "felháborító" és a "kiskorúakat megrontó" Dragon Ball mégúgy sem, a franciáktól érkezett csöpögős Az első csók, a sok dél-amerikai telenovella (Esmeralda, Titkok és szerelmek, Paula és Paulina és társai) pedig egyáltalán nem nyerte el a tetszésüket. A Fókusztól és a Barátok közttől sem dobtak hátast, a Dáridó Lajcsival sem volt az igazi, szóval már a kezdetekben is kialakult az az ellenséges, lenéző és megvető attitűd a két csatorna iránt. Viszont megkapták az országos frekvenciát, a TV3 lehúzta a rolót, az értékes filmcsomagját (benne sorozatokkal is) pedig megszerezték és felosztották egymás között. A konkurencia tehát eltűnt az útból, 10 évre megkapták az országos frekvencia használatának jogát, innentől nem maradt más hátra, minthogy minél több embert csábítsanak maguk mellé. A ma már elképzelhetetlennek tűnő 2 millió feletti nézettségek és a 40-50% körüli nézettségi értékek (SHR) akkoriban nagyon gyakoriak voltak. Persze ez nem meglepő, akkor még nem volt több mint 100 magyar nyelvű csatorna, a piac sem volt ennyire fragmentált, mint manapság, ahol mindenki igyekszik talpon maradni és abból a bizonyos tortából minél nagyobb szeletet megszerezni magának. Ahogy egyre több csatorna lett, úgy csökkent a nézettség is, mivel a nézők megoszlottak. Ennek ellenére azért az RTL Klub a mai napig is produkál a régi idők dicsőségére emlékeztető nézettségeket.

 A másik - nem kevésbé fontos - ok az volt, hogy a 90-es évek végén, a 2000-s évek elején jóval kevesebb ember jutott internethez. Nem az volt, mint manapság, hogy szinte már mindenkinek alanyi jogon jár és az életünk része. Jóval korlátozottabbak voltak a lehetőségek, épp ezért volt feeling akkortájt tévézni. Akkor még tényleg odafigyelt az ember az aktuális műsorra, mert az volt, amit kapott, nem válogathatott túlzottan. Ma már a lehetőségek tárházát éljük, ezért sokaknak elképzelhetetlen, hogy kötött időpontban, reklámokkal teletűzdelve nézzen valamit. A szinkronfikákról már nem is beszélve (azért tartják sokan a régi szinkronokat kiválónak, mert az életükben sem hallgatták meg eredeti nyelven, akkor nem volt rá lehetőségük, ma meg már nem törődnek vele, elkönyvelték, hogy a régi jó, az új meg fos, pedig csak megszokás kérdése az egész), de ez más lapra tartozik. Ám 10-15 éve nem igazán lehetett mást tenni (ha nem számítjuk azt, hogy felvette videókazettára a műsort, aztán megnézte később). Szóval az átlag magyar választhatta a jobboldali "közmédiát", majd a baloldali "közmédiát" (mindegyiket ugyanúgy szidták, ki-ki pártállásának megfelelően, de egyik sem szolgálta a közt a szó szoros értelmében), illetve a két nagy csatornát (a Spektrum, Minimax, a 2000-től létező Viasat3 és társai most elhanyagolhatóak). Persze a többség valamelyik nagy mellett tette le a voksát. Kezdetben a TV2 jóval népszerűbb volt riválisánál, ők voltak piacvezetők. Ahogy azt az előző cikkemben is írtam, a külföldön már régóta népszerű műfajokat honosították meg itt is: riportműsor, animáció, telenovella, több film, talkshow, vetélkedő, valóságshow, később tehetségkutató és egyéb licensz (vagy saját fejlesztésű) műsor. A verseny nagy kényszer volt, és ahogy az Európa számos tévés piacára is igaz, egy országos csatorna csak úgy tud kiemelkedni a tömegből, ha saját műsorokat gyárt, nem csak megveszi külföldről és egy egyszerű sorozat- vagy filmcsatorna szintjére degradálódik. Még akkor is, ha a szűkös választék miatt monopolhelyzetben van. Magyarán az az út, amit sokan szeretnének látni (csak külföldi tartalom legyen a nagy csatornákon), az járhatatlan. Ha ezt tennék, valószínűleg odalenne a piacvezető pozíció és lecsúsznának egy kisebb csatorna szintjére.

 Épp ezért már a kezdetekben is tudatosan építették fel a műsorstruktúrájukat, ám ez az idő múlásával egyre "durvább", töményebb, erőszakosabb, erkölcsileg megkérdőjelezhetőbb lett, ami miatt a nézők is jogosan háboroghattak. Elkezdett retkesedni és szennyeződni a két csatorna, de a nézők többsége - minden ellenérzésük ellenére - kitartott és a mai napig is kitart a két nagy csatorna mellett. Ők pedig talán elkönyvelték, hogy erre van igény, ezért még lejjebb vitték a színvonalat.

 Nézzük a konkrét példákat! Ez a válogatás elég szubjektív lesz, én a Barátok köztöt vagy a Jóban Rosszbant sosem tartottam klasszikus értelemben vett aljaműsornak, míg sokan igen.

 A Tények és az RTL Híradó kezdetben sem nélkülözte a szenzációhajhászást, de mégis sokkal hitelesebb volt, mint a mai utódjaik. A Stahl Judit - Pálffy István, de még inkább a Máté Kriszta - Bárdos András vezette és szerkesztette műsor jóval több érdemi információt közölt, olyanokat, amik valóban a nagy többség életére hatással voltak, nem pedig azt, hogy Marika nénit Kiskundorozsmán kirabolták, leégett egy pajta a semmi közepén, két autó árokba került, megszületett az állatkert legújabb cukisága, a szomszédok összeverekedtek és hasonlók. Több politikai, gazdasági, kulturális hír volt, ám a televíziózás "fejlődött", a trendek változtak, és az igényekre hivatkozva (na meg talán a hatalomtól való félelem miatt) a kényesebb témák szépen lassan kiestek a képből. Ennek csúfos eredménye, hogy a mai hírek vagy a kékfényre hajaznak, vagy olyan szinten pártorientáltak, hogy a jóérzésű ember gyomra is felfordul. Viszont még mindig nézettek, és ha már valami nézett, akkor nem elég a 20-30 perc, szükség van akár 60 perces híradásra is. Ennyi időbe viszont elég nehéz érdemi tartalmat belegyömöszölni, így akarva-akaratlanul is felhígul az egész és tele lesz másod-, harmad- vagy negyedrendű információkkal. Mindezt reklámmal dúsítva. Majd ha már kínossá válik a dolog, akkor fel lehet vágni azzal, hogy igen ám, de ott az RTL II híradója, ami milyen profi, kiegyensúlyozott és tényszerű. Igen, az. 23 órakor. Mert az értelmiség akkor tévézik, állítólag. De vajon korábbi időpontban a "nem értelmiséginek" tartott embereknek nem tenne jót egy kicsivel komolyabb tartalom? Aki hülye, az legyen hülye élete végéig, nem is kell ellene semmit sem tenni? Ezek szerint nem.

 Ha már egyesek külföldi tartalomra ácsingóznak, akkor megkerülhetetlen téma Dél-Amerika (és manapság Törökország) kínálata. Ugyan sokan abból indulnak ki, hogy a világ csak az USA-ból áll, őket kellene majmolnia mindenkinek, aztán kifújt, de valójában ez elég egysíkú gondolkozást tükröz. Minden országnak megvannak a saját kulturális hagyományai, ami összefüggésben áll az ország történelmével és gazdasági helyzetével. Dél-Amerika szinte egészére jellemző volt, hogy a diktatúrák, gazdasági csődök, rossz vezetés, az oktatás alacsony színvonala, munkanélküliség váltotta egymást. Ugyanakkor az ottani lakosságot is le kellett kötni valamivel, ha már egyszer a technikai fejlődés őket is elérte. Erre tökéletesek voltak a telenovellák, amik romantikát, ármányt, cselszövést, a gazdag kontra szegény, a szép kontra csúnya elemeket dolgozták fel, és napi szinten, összesen 100-200 részben szórakoztatták az embereket. Mivel a főként spanyolajkú lakosság más, mint az amerikai, de akár a magyar, így egyértelmű, hogy a színészi képességeik, szokásaik, gesztikulációjuk is más. Épp ezért kívülállóként könnyű rásütni a gagyi, olcsó és színvonaltalan jelzőket. Viszont olcsók, gyakorlatilag bárki nézheti őket, hiszen a témagazdagságuk nem áll olyan távol tőlünk sem, egyfajta univerzális elemként funkcionál. Nem csak a nagyik és a háziasszonyok tudják befogadni. Más kérdés, hogy nem mindenkit érdekelnek. Ha már olcsó, a délutáni sávban állandó műsorelemként funkcionál, akkor egyértelmű, hogy nálunk is meghonosodnak. Még akkor is, ha sokan reteknek, szennynek tartják őket. Ezért láthattuk Rosalinda kalandjait, a Csacska angyalt, a Te vagy az életemet, Betty-t, a csúnya lányt, Édes dundi Valentinát, Anitát, a bűbájos bajkeverőt, és ezért népszerűek a mai napig is a különféle novellák. Hasonlóan erős rajongótáboruk van, mint mondjuk az amerikai sorozatoknak. Arról, hogy kint milyen az aktuális trend, már nem a mi csatornáink tehetnek, ők csak megveszik és adásba teszik. Jó néhány éven át szünetelt itthon a műfaj, ám a gazdasági válság után úgy döntöttek, hogy olcsó, helykitöltő elemként nem árt visszanyúlni ezekhez. Épp ezért a török sorozatok felé is nyitottak a csatornák, ezért került főműsoridőbe a sokak által utált és lenézett Szulejmán, más időpontba az Ezel, vagy épp a SuperTV2-n az Egy ellopott élet, de a TV2 még a hatalmasat bukó Hazugságok gyűrűjébennel is megpróbálkozott.

 A szennycsatorna imagét tovább erősítette, hogy meghonosítottak nálunk különböző vetélkedőket. Ezek közül noha a Legyen Ön is milliomos és a Jakupcsek-féle Multimilliomos általánosan inkább pozitív véleményeket szült, a 2001-es, Máté Krisztina által vezetett A leggyengébb láncszem már eljövendölt valamit a hozzáállásról. A licensz miatt a műsorvezető kötelezően volt tapló és bunkó a játékosokkal, ami - bár a magyarok többsége saját maga is ilyen - tévében nem mutatott túl jól és felháborodást szült. A későbbiek folyamán - a már említett trendváltozások miatt - a tudásalapú vetélkedők helyett meghonosították a gameshow műfaját, ami nyomokban kérdéseket és feladványokat is tartalmazott, de valójában már nem a Vágó István - Egri János - Rózsa György féle vonalat képviselték, ezért szintén megkapták az agymosó, népbutító jelzőt. Az Áll az alkuból is idővel egy egyszerű táskanyitogatós műsort csináltak (sokáig verte is a Barátok köztöt), az Activity is addig volt jó, amíg Szulák Andrea vezette. Az újításoknak és Csiszár Jenőnek köszönhetően elhullott. A Cápák hatalmas bukás volt, az Egy a száz ellen és az Okosabb vagy, mint egy ötödikes? is megbukott, ahogy a TV2-s Párbaj is. Az RTL-féle Fogd a pénzt és fuss! is elhasalt, Kovács István Kell egy csapat című műsora sem volt sokáig képernyőn, végül pedig a Legyen Ön is milliomost is kinyírták, amikor Fábry Sándor teljes szereptévesztése miatt ellaposodott és elcelebesedett a műsor, Friderikusz Sándor pedig talkshowt csinált belőle. Az ország tesztje, a Pókerarc, A széf, az 1 perc és nyersz! A kód, de részben a 40 milliós játszma sikeres volt, de az átlag szemében köszönőviszonyban sem volt a régebbi műsorok színvonalával. Nem vették komolyan a műsort, úgy érezték, hogy ezekből nem lehet tanulni semmit, de a "retek" és a másik csatorna nézőinek pont megfelel, talán felér az ő agykapacitásuk szintjéig. A műsorvezetők személyét ért egyéb (politikai vagy jellembeli) támadásokról már nem is szólva.

 Ha a játékoknál maradunk, a TV2-n sokáig futott a Szóda (a ma már főként szinkronszínészként ismert Szabó Máté is vezette), a Kapcsoltam (én az akkori műsorvezetőhöz, Kasuba L. Szilárdhoz kötöm) illetve a Játékidő. A Szóda egy faék egyszerűségű játékokkal teletűzdelt műsor volt, utóbbi kettő pedig egy élő délutáni játék, amit én személy szerint nagyon szerettem. Ma már nem biztos, hogy érdekelne, de akkor jó volt. A Játékidő főleg a stúdiójáték miatt. Szekeres Nóra és Váczi Gergő vezette, a műsor nagy részét a telefonos játék tette ki (röhejesen egyszerű feladvány, de nagy nyeremény, emeltdíjas telefonszámmal). Közben négy játékos is játszott párban, a két győztes is megmérkőzött egymással, majd a végén egymillió forintért játszhatott a nyertes szópiramis játékot. Ezt imádtam, amikor csak tudtam, leírtam az egészet és később a nagymamámnak is feladtam feladványként. De volt pontjáték (első és utolsó betűt megadták, mondj valami passzoló szót) és keresztrejtvény is. Ezt a részét szerettem, de a sok csacsogást, amivel a nézőket akarták játékra bírni, azt már nem. A műsor nagyon hasonlított az angol BrainTeaser című produkcióra (elvileg Endemol licensz volt, a hollandoknál és Flandriában Puzzeltijd néven futott), ám az a műsor a csalás gyanújába keveredett, kiderült, hogy néhány nyertes nem volt valódi. A Játékidő 2006. május végén szűnt meg, a helyét az Észbontó című műsor vette át. Itt már érezhető volt a lejtmenet, a stúdiójáték már-már csak dísznek volt, a valódi részét a semmiről szóló beszéd és a nézők meggyőzése tette ki, hogy ragadjanak telefont és játsszanak. A műsorvezető Szekeres Nóra után Avar Vanda volt, 2007 nyarától pedig Sekoulopoulu Phaedra is részt vett a műsorban. Sokan nem szerették se őket, se magát a műsort, mert csalásnak tartották, ami az embereket csak becsapja, anyagilag lehúzza és hamis ígéretekkel hitegeti. Nos én néha napján próbálkoztam és egyszer nyertem is az Észbontóban 700 ezer forintot. Akkor Vanda volt a soros, a megoldás pedig a FOGAT szó volt. Életem egyik legnagyobb nyereménye volt, de csak 448 ezer forintot kaptam, mert állambácsi a többit zsebre tette. Szóval személyes példámmal tudom igazolni, hogy nem akkora csalások ezek a műsorok, mint sokan gondolják. Az Észbontóban a stúdiójáték sem volt valami nagy eresztés, inkább szemfényvesztés, a fődíj-játék már jóval szívatósabb volt (a Játékidőben 45 másodperc állt a rendelkezésre, itt már csak 25, de a főnyeremény 2 millió forint volt). Így is spóroltak. A műsort 2008 tavaszán a Kvízió váltotta, ami már szóra sem érdemes. Egy ideig maradt a stúdiójáték (2,5 millió forintos főnyereménnyel, 25 másodperc alatt), de utána már csak az idétlenebbnél idétlenebb játékok voltak, többségük szinte a megfejthetetlen kategóriába esett. Rengeteg embert adásba kapcsoltak, de valahogy senki sem a jó megoldást mondta. A pénzt emelgették, a stúdió néha egy bolondok házára emlékeztetett. Tökéletesen felvette a versenyt az ATV-n, a Hálózaton, VIVA TV-n sőt egy jó ideig a Spektrumon(!) is vetített műsorokkal (pl. Többet ésszel!, Pénzfürdő, Pénzhalász, Pénzeső, Virítom!). Ezek már csak az átverésre épültek, a legnagyobb szennyműsorok szintjét érték el a megfejthetetlen feladványaikkal és az alamizsnaként kiszórt nyereményekkel, miközben ők jól megszedték magukat.

 Az RTL Klubon is voltak délutáni játékok. Kezdetben a Teleparti című műsor, benne olyan játékokkal, mint a Csúszdacsapda, Hétpróba, Szótorpedó, Monopoly Parti. A műsorvezető Palotás Petra, Gáspár András, Markovics Tamás, Jónás Rita, Pokrivtsák Mónika és Beleznay Endre volt. A műsort később a Játékzóna váltotta. Itt olyan játékokra emlékszem, mint a Boggle Zóna, Betűvadász, Saccolj! Jónás Rita már nem vezetett műsort, sőt Gáspár András sem, de egy időre csatlakozott hozzájuk Körmendi Gábor, aki eredetileg a műsor főszerkesztője volt. Sosem kedveltem, mert valamiért unszimpatikus volt számomra. Ezek a játékok nagyrészt még a tudást sem nélkülözték, azonban itt is lecsúszott a színvonal. 2004. február 23-tól új játék indult, a címe mindig a műsor aktuális telefonszáma volt. Kezdetben 06-81-320-320 címen futott, később 06-81-320-310 lett. A műsorvezetők között volt Palotás Petra, Világi Péter, Valkó Eszter és Szakál Miklós. A játékok egyszerűsödtek (volt kocka és kártya, szerencsekerék-szerűség és így tovább). 2005 márciusától 06-81-601-601 lett a címe. Petra és Péter időközben eltűnt, Eszti és Miki maradt, de hozzájuk csatlakozott Beszeda Gábor. A régi, klasszikus játékokból nem maradt semmi. Betűrács, fekete - fehér - igen - nem, képrejtvény és hasonló feladványok voltak. 10-20 ezer forintos nyereményeket lehetett nyerni, de volt jackpot játék is (egy széf kódját kellett kitalálni, de elég lehetetlenségnek tűnt). Persze emelt díjas volt a telefonszám. Valaki annak idején megjegyezte, hogy ez igazából nem műsor. Sok évvel ezelőtt monoszkóp volt a neve. A TV2 és az RTL Klub itt is versengett egymással:

TV2 Kvízió (új név, de a lehúzás a régi): "A másik csatornán csak tízezret lehet nyerni. Mi az?"
RTL: "Nálunk nincsenek zárt vonalak."

 Pedig egyik kutya, másik eb. Mindketten lehúzták az embert. A műsor az évek során gyakran váltott telefonszámot (06-81-603-000, 06-91-334-455, 06-91-334-334, 06-91-33-55-33), a hívás díja is drágult (300 forintról eljutottak 375-ig) délelőtt vagy délután volt a játék a hét minden napján, attól függően, hogy mikor hogyan rakták össze a programstruktúrát. Egy könnyed, laza, abszolút műsorvezető-központú játék volt, de sokak szerint Mikiék az évek során elszálltak maguktól. Itt "szerepelt" a Piros Gomb, Lali manó, "Cobretti felügyelő". A műsor lebontotta a negyedik falat, a játékvezetők kibeszéltek a kollégákhoz, ők is részévé váltak a műsornak, az aláfestő zene és hanghatások is részét képezték az egésznek. 2008 októberében elindították a Nyerő 8 című műsort. 8 perc alatt lehetett nyerni valamekkora összeget. Végül 2010 nyarán megszűnt a telefonos játék, mert jöttek a jósok, látók, médiumok (ASZTRO Show). A nyílt színi csalás új formája lépett életbe. Spóroltak, mert egy fillért sem kellett kiadniuk, a sok hiszékeny ember meg hívta a tisztánlátókat és egyéb kuruzslókat. Ez mind a mai napig is látható, már eljutottak arra a szintre, hogy a TV2-n is van ilyen műsor Astro-Világ címmel. A hívás díja bruttó 485 forint percenként, cserébe hallgathatjuk a sok ostoba kitalációt. Mi ez, ha nem modernkori rablás?

 Persze nem csak ezeket a burkolt reklámokat nyomatta és nyomatja a két csatorna. Top Shop, azaz televíziós vásárlás mindig is volt, ahol egy óráig azt hallhatjuk, hogy mi mire jó és mennyire akciós, rendeljük meg most.

 Más szenny dolgok is felbukkantak a csatornákon. A 2000-s évek elején indultak a valóságshowk, mint például a Big Brother. Az első évada nagy siker volt, legyőzte a ValóVilág első szezonját, azonban a második évadtól fordult a kocka és az RTL nyert. Nagyjából innentől biztosította be a mai napig is tartó piacvezető pozícióját. A két műsor valóban mindennek a legalja volt, de akkortájt szívesen néztem (sőt ma is, ha nincs jobb dolgom, lehet megkövezni). 11-12 éves korom körül nagyon szerettem a ValóVilágot, az egésznek volt egy marha jó hangulata (főleg a párbajoknak, amikor élt a stúdió és a közönség, dobok, sípok, minden volt), megosztó és botrányos karakterekkel volt tele a BB-ház és a VV villája is. Mai szemmel nézve ez persze a lejtőn való egyre mélyebb lecsúszás kezdete volt, ahol a fiataloknak nyíltan azt a mintát közvetítették, hogy a deviancia, a drog, alkohol, cigaretta, az öncélú szex a követendő minta. Ebből a szempontból jogosan büntették a csatornákat, mert tényleg elértek egy olyan szintet, amit végül a közvélemény nagy része is lenyelt és már megszokottnak tartott. Ha valami, akkor ez mindenképpen a kereskedelmi csatornák sara, de akkor is lett volna rá lehetőség, hogy az ember ne ezeket nézze. Senki nem tartott pisztolyt a fejéhez. Mint ahogy az amerikai CBS nézőit sem kötelezik a Big Brother vagy a Survivor nézésére, előbbi mégis a 16. évadánál tart. Akkor a magyar csatornák hogyan és miért lennének különbek? 2004 nyarára véget ért a valóságshow-korszak egy időre.

 Közben 2001-től meghonosodott a talkhow műfaja is nálunk. Bár valószínűleg nem Jerry Springer műsorát tekintették példaképnek (annak idején a Viasat3-on volt magyar felirattal, azt is mindig néztem), de végül elérték, sőt talán meg is haladták azt a mélységet. Erdélyi Mónika műsora amilyen jól (vagy korrektül) indult, úgy lett egyre nagyobb szemét, ami még jobban erősítette a retek klub elnevezést. Egy idő után stílszerű lett volna Roma(u)nika Show-nak hívni, mert a romákon kívül nem nagyon fordult meg ott senki. A fogatlan, műveletlen, szánalmas, de a maga módján baromi vicces kisebbség gondoskodott a felhőtlen szórakozásunkról (a YouTube-n a mai napig is a legnézettebb videók között szerepelnek az egyes adások vagy részletek) és az ORTT, valamint a prűd, kőkonzervatív nézők szívrohamáról. Az évek alatt egyre több brutalitás jellemezte a műsort, de mivel a kenyérre és a cirkuszra szükség van, azért nagyon is nézett volt. A TV2 próbált ellene tenni. Volt Liptai Claudiának is talkshow-ja, hol sorozatokkal, hol Konta Barbara, hol Jakupcsek Gabriella botránymentes, de cserébe dögunalmas műsorával (igen, a Ridikül is az) kísérleteztek, végül 2008. szeptember 22-től megtalálták a méltó ellenfelet Joshi Bharat személyében. Ez már inkább a Dr. Phil című műsorra hajazott. Problémamegoldó szerepkört vállalt magára, ám idővel ebből is kisebbségi műsor lett, pedofíliával, verekedéssel, obszcén beszéddel, szóval mindennel, ami szem-szájnak ingere. A Mónika nézettsége elkezdett csökkenni, ezért még inkább bekeményítettek. Ahogy az ORTT is a 12 órás műsorfelfüggesztéssel. Ezt még tovább akarták emelni, sőt a szerződés felbontásával is fenyegették a két csatornát, de ebből a testület töketlensége miatt nem lett semmi. Mivel a gazdasági válság begyűrűzött az országba, a csatornák rákényszerültek a spórolásra, büntetéseket meg nem akartak fizetni, ezért 2010-ben megszűnt a két délutáni beszélgetős műsor. Egyre kevesebben nézték, de a 9 éves fennállása alatt örökre beivódott a magyar televíziózás történetébe. A mai napig is létezik egy csoport "A Mónika show-t követeljük vissza" névvel.

 Sebestyén Balázs szembesítőshow-ja is sokáig létezett (a mai napig is ismétlik), ám ő Mónikával szemben jókat röhögött és a maga módján lealázta a műsora vendégeit. Ott is megfordult a magyar társadalom színe-java. Vagy alja. De vicces volt. Én személy szerint soha nem azért néztem ezt a két műsort (Balázsét annyira nem szerettem), hogy megbotránkozzak, felháborodjak, panaszos leveleket írjak az ORTT-nek. Szerettem tiszta szívemből röhögni a sok idiótán, alig vártam, hogy egymásnak essenek. Igen, tudom, kicsinyes, perverz és felszínes vágy, de jól esett látni, hogy mi az a szint, amit a többség szerencsére nem ér el (és ez nem az a tipikus sznob, elit, magát mindenkinél különbnek gondoló mentalitás, mint ami a mai netezők többségét jellemzi). A Jerry Springer-t is ezért néztem, sőt a ValóVilágot is. Cirkusz, káromkodás, székdobálás, agymosás, népbutítás - mégis itt vagyok. Tudni kell helyén kezelni a dolgokat, pont ez lenne a demokrácia és a liberalizmus lényege, hogy majd én eldöntöm, hogy engem mi érdekel és mi nem. Nem pedig helyettem netes macskajancsik vagy holmi médiahatóság megmondja a frankót.

 2005 februárjában elindult Gáspár Győző Győzike című családi műsora is. Ezt mindig is utáltam, nem is nagyon néztem. Na nem Győzike miatt, hanem a lánya, Virág miatt. Egyszerűen irritált az egész. Aztán említhető a retek műsorok között az Esti Showder is. Fábry Sándort sajnos sosem szerettem, szerintem egy humortalan figura, aki magán kívül nem nagyon figyelt oda a vendégeire, látszott rajta, hogy teher neki az egész. A politikai elfogultsága nem érdekelt. Egy másik retek műsor a Heti hetes (volt meg az is), ahol kiégett "humoristák" nyilvánvalóan a baloldal szekerét tolják. Azt vallották, hogy a humor ellenzéki, de valahogy 2002 után erről elfeledkeztek, és az akkori kormányt felmagasztalták az égig, miközben a másik oldal szemében a szálkát is meglátták. Elfogult, kommunista és liberális gittegylet, ami idővel egyre kevésbé volt népszerű (variáltak is a napokkal és vetítési időpontokkal). Lejáratták magukat egy ország előtt, 2010 óta meg lekonyult a szájuk. 2012 óta csak az RTL II-n osztják az észt, némileg felújított csapattal (volt, akinek már talán kínos volt ott szerepelni), A műsor tehát olyan, amilyen, de a társadalmi megítélés ezt is a csatornával azonosította. Tehát még egy pont a reteknek.

 Sokan a Gálvölgyi Show-t és a Kész átverést is a retek műsorok közé tették, ami megint a vetítő csatorna megítélését ásta alá. Gálvölgyi János sokak szerint egyre humortalanabb lett, a másik műsor meg csak az ökörködésről és a becsapásról szólt. Hajós Andrásnak is volt egy műsora, Benne leszek a tévében címmel, ami szintén nem aratott osztatlan sikert.

 2005 áprilisában elindult Liluval A rettegés foka, ahol különböző embereknek kellett különféle próbatételeket kiállni, sokszor gusztustalan és megrázó dolgokat csinálva. Ezt sem nézték sokan jó szemmel. Júliusban még a börtönbe készülő Zalatnay Saroltával is csináltak műsort, amit szerintem nem kell magyarázni, hogy miért retek műsor az emberek felfogásában. Olyan embert propagáltak, akit börtönbe csuknak? Ez ám a szép jövő! Később persze Stohl Andrással is eljátszották ugyanezt.

 Volt két feledhető és szintén alja műsoruk még Bajkeverők és Ötökör címmel. Utóbbi csak egy adást élt meg. 2006 áprilisában választási műsort közvetítettek, ahol Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor vitázott egymással. Persze ez is retek műsor, csak más értelemben... Elindult a Szombat esti láz is, amit én személy szerint nem szeretek, mert hideg, mű és arisztokratikus műsornak tartom, de azért a fenti "díszes" kínálat közé nem illik bele. 2007-től kezdve egyre több lett a sorozat (bár már előtte is volt), hol minőségi, hol kevésbé jó darabokat tűztek képernyőre. Megoszlóak a vélemények ezekről, hiszen a nézettség alapján népszerűek, ergo sokan szeretik.

 A TV2 is próbálkozott persze műsorokkal. Ott volt a Megasztár, ami akkoriban újdonságnak számított, ezért szerették az emberek, ma már viszont a csapból is tehetségkutatók folynak, így odalett a varázs. Volt Dalnokok ligája, Popdaráló is, még Bochkor Gábor is kapott műsorokat (Csaó Darwin!, Buzera), 2008-ban elindult a rövidéletű, ám annál botrányosabb Az igazság ára, ami különféle titkokat szedett ki az emberekből, ezáltal részben meg is alázta őket. De Uri Geller és a lehetséges utódai is ámulatba ejtettek egy egész országot. A Favorit rövidke, alacsony nézettséggel kísért története a celebek és sztárok útját követte. Elindult a Senorita Szöszi Hargitai Beával, volt egy 10! című műsor Szorcsik Vikivel, Édesnégyes is volt (kaptak is érte pénzbírságot), a sztárok is a fejükre estek, megismerhettük Mr és Mrs-t is, azaz a sztárpár-showt.

 Celebek, csatornához közeli emberek, nyomozós sorozatok, talkshow-k, telenovellák, megvágott filmek, késői időpontok, lehúzás - ezek jellemezték a két csatornát 2010-ig. Miután az ORTT-ből NMHH lett, utána sem változott érdemben sok minden. Némileg talán szelídebben, de ők is megtalálták a korábbi műsoraik jogutódját. Így bukkanhatott fel A gyanú árnyékában, Családi titkok, Veled is megtörténhet!, Édes élet, Éjjel-nappal Budapest is. Újraindult a ValóVilág, amihez hiába csináltak előzetesen etikai kódexet, ugyanúgy büntetendő volt, mert sok olyan tartalom került képernyőre este héttől, aminek akkor nem szabadna a törvény szerint. De volt itt ÖsszeEsküvők is, ami bár szép nagyot bukott, azért gondoskodott arról, hogy ne a poziív minták sorát erősítse. Ahogy a Vundersőn és Zuperszexi is inkább a feledés jótékony homályát érdemli.

 A világ változott az elmúlt 15 évben, átalakult az értékrendünk és az ízlésünk is. Persze ma is megbotránkozunk sok mindenen, és ami évek óta rögzült bennünk, az nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Innentől bármit is vetíthetne az RTL Klub vagy a TV2, soha nem mossák már le magukról, hogy milyen fertőt csináltak maguk után. Szerencsére a Budapest TV színvonalát nem érték el, ahol a kártyajósok, a fűtőszállal történő távgyógyítások és "operációk", Anettka primitív műsora, a csalások mindennaposak voltak, de azért közel jártak hozzá. Ők kicsiben csinálják ugyanezt, kicsit talán finomabban adagolva. Épp ezért nyugodtan tegyünk egyenlőségjelet az egykori ORTT és a "szennycsatornák" közé, mert bár előbbi talán jót akart, de nagyon mellényúlt és saját magából csinált vesztest, utóbbi meg gondoskodott arról, hogy sokan elítéljék a kínálata miatt. A legfőbb vesztes persze a néző. Vagy épp nyertes? Nézőpont kérdése. Sok jót és értékeset talán nem nyert, de nem is ez a kereskedelmi tévézés elsődleges feladata. "Lehetett volna ezt jobban is csinálni, de elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. Európában ilyen böszmeséget még csatorna nem csinált, mint amit mi csináltunk" - lehetne akár ez a jelmondat is. De a nézők egy része még mindig nézi őket, hiszen megteheti. Más leromboltatná őket. Csak ez nem lenne túl demokratikus megoldás, ugye. Megint más pedig magasról tesz az egészre, mert az internet segítségével akkor, úgy és azt néz, amit csak akar. Mert Amerika a menő. Meg a kereskedelmi csatorna. Ami persze nem az, mert torrent bácsi elhozza a reklámnélküli felüdülést, miközben a letöltő nem azon sajnálkozik, hogy szegény Amerika a Jersey Shore-tól, a Big Brother-től, a Snooki & JWoww-tól vagy épp Honey Boo Boo-tól kap fertőzést. Hiába: a szar mindenhol szar marad. Ha elsötétítik a csatornát, ha nem. Az ember nem ettől fog megváltozni. Amíg a kínálat bőséges, addig mindenki eldöntheti, hogy ő mire kíváncsi. Minden más csak fika és felesleges népnevelő okoskodás. A távirányító egy nagyszerű találmány, használják minél többen! De legfőképpen ne alkalmazzanak kettős mércét magyar és nem magyar dolgok között, mert ennél nagyobb álszentség nincs médiás berkeken belül. Van, amiben fejlettebb a Nyugat, amiért lehet irigyelni őket, másban meg pont olyan, mint ami nekünk megadatott. Van ennél sokkal rosszabb is. És talán lesz is, hiszen nem véletlen a mondás: mindig van lejjebb. A nézettség és a szabad választás joga viszont nagy úr. Akár a neten, akár a tévében. Vagy tévé nélkül. Szerencsére ez még nem tartozik hozzá a minimális életfeltételekhez. A szennyet lehet ignorálni, mint ahogy csak annak az agyát mossák és azt butítják el, aki ezt engedi. De ezt mindenki hadd döntse el saját maga, ne pedig helyette valaki más. Ez lett volna az előző cikkem lényege is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2014.01.04. 11:38:09

Ez egy nagyon jó, összeszedett írás lett, gratulálok hozzá!
süti beállítások módosítása