Az eddigi leggyengébb – harmadik – rész után úgy látszik, hogy kezdenek magukra találni az írók, és az első részhez hasonlóan izgalmas, cselekményes epizódot kaptunk. A második részben már látszott, hogy bizony valamerre el kellene indulni, mert a köztes, a mindenből egy picit módszer nekem nem fekszik. Vagy legyen kő kemény karakterdráma, de rendesen felfestett szereplőkkel, vagy emeljék ki csak a főbb karaktereket, de a történet lendüljön. A második és a harmadik rész ennek a keveréke volt. Látszik, kik a mozgatórugó szereplők, és őket árnyalják is, úgy ahogy, de emellé vázlatos és néhol banális történetet írtak.
Tudom, tudom, adaptáció, ha nem tetszik, reklamáljak az írónál. De nem ez a helyzet, a sorozatot készítők belenyúlnak a feldolgozandó műbe, és itt-ott, főleg a költségvetéshez mérten, igazítanak a történetben. Ez nem is baj, nem egy olyan feldolgozás van, ami egyenértékűen jó, meglepő és fordulatos, mint a regény. Csak ezeknél nem csupaszítják le a felvázolt eseményeket és a szereplők se egysíkúak. A potenciál megvan a sorozatban, látunk jó jeleneteket, izgalmas és rejtélyes dolgok történnek, csak súlytalanul.
Nincsenek előkészítve a jelenetek a hatásos mondatokhoz, illetve a könyv hossza miatt gyanítom, hogy egy-két szegmenst – amik mélyítették volna a szereplőket – ki is hagytak. Ez persze azért van, mert ha betűről betűre adaptálnak egy művet, az bizony nem sül el jól, mert visszaadni azt, amit az író képzelt, szerintem nehéz. Ezért nem épp a hűségre kell fektetni a hangsúlyt, hanem a feldolgozásra, egyfajta mankónak tekinteni a könyvet a sorozathoz. Persze legyenek hűek a könyvhöz, ne csaljanak, de minden apró részletet azért nem kell megjeleníteni. A továbbiakban spoileresebb leszek.
A negyedik rész – egy szó, mint száz – jobb, mint a harmadik. A vázlatosságot nem sikerült most se levetkőznie a sorozatnak, annyi szálon futnak az események, hogy normálisan talán a főbb eseményt dolgozzák ki, de a többire csak tessék-lássék jut idő. A bunkerba zárt lány kezd unalmas lenni, vagyis a negyedik részre nem gondoltam, hogy az írók valami frappánsat rántanak elő a kalapból, de azért sikerült valamit csinálniuk. Főleg, hogy a rész cliffhangere ehhez a történethez kapcsolódik és jól zárták le az epizódot. Amikor a tanácstag megtalálja a lányt nekem nem az ugrott be, hogy elvágja a láncot, felkapja és kiviszi, hanem pont a lincshangulat elkerülése végett visszazárja az ajtót.
A fő történetszál a járvány volt, amit jobban oldottak meg, mint az előző részben az üldözést. Nem voltak lógva felejtett mondatok, illetve volt egy-két látványos jelenet is. De még mindig tudnak jobbat, és hatásosabbat ennél szerintem, mert ezt most megoldották, de az epizodikus jelleg – a minden részben egy probléma – kezd sablonossá válni. Ami egyfelől jó, mert követhető, másfelől rossz, mert a többi szereplő köré írt történetekkel (bunker, roham, faház, rádió) nem nagyon foglalkoznak.
Azonban valami miatt ez a rész is bejött. Nem tudom, miért, de látszik rajta, hogy Stephen King-es. A házak, a szereplők és a történet is megidézi az író stílusát, szokásait. A színészek továbbra sem nagyon tudnak szabadulni a kidolgozatlan szerep jelentette béklyótól, ami azért látszik a játékukon. A dialógusok az előző részben szintén érdekesek voltak, a negyedik epizódban viszont korrektül hozták, amit kellett, és kínos dolgot nem vettem észre.
Értékelés: Az interneten olvastam, hogy voltak, akik kaszálták a harmadik rész után, amit meg is értek, az az epizód tényleg nem sikerül túl jól. Az első rész a legjobb eddig, de a negyedik sem volt annyira rossz, valami van a sorozatban – nem feltétlenül a bura – ami jó. A hangulat megfakult ugyan a pilot-hoz képest, de az írók kezdik elővenni a pánikot és a lakosok félelmét - amit kétszer kijátszanak, majd ki is írnak a történetből. Potenciál van benne továbbra is, csak kérdés, hogy hányszor lehet hivatkozni erre és mikor kell kaszálni a szériát?
6/10
