Az első részre még hét pontot adtam, mondván, ennél csak többet fog kapni a potenciál miatt is. Ezt pedig a tizedik részben kiosztott kilenc ponttal fejeltem meg, viszont a helyzet most nem annyira rózsás, mint akkor. Nem, a félreértések elkerülése végett, gyorsan leírom, hogy egy cseppet sem lett rosszabb, sőt, hoho, a sorozat, csak tíz részre és egy katartikus epizódra könnyebben vág az ember kilenc pontot, mint egy teljes évadra.

"Azt mondja, paranoiás vagyok?"

 Elnézést a kissé hektikus évad kritikáért, de nem részletezném az évadban történteket és nem is elemezném őket. Inkább a fontosabb, emlékezetesebb részeket emelném ki. Elsőre, ami így eszembe jutott azon felül, hogy az írók remek munkát végeznek, az az, hogy John Reese mennyire hasonlít Jack Bauer-re. Az egyszemélyes rohamosztagot múltkor említettem, és nem is mennék bele ilyen szintű összehasonlításba, de egy-két tipikus dolgot azért felfedeztem. Egyikük sem öli meg az embereket, ha teheti. Jack Bauer általában „elaltatta” az embereket, míg John Reese térden lövi őket. A másik pedig az, amikor dühösek. Jack Bauer (harmadszor) lányát mikor elrabolták és azt mondták neki megölték emlékszünk milyen vérfürdőt rendezett? A hideg kirázott azoktól a jelenetektől, olyan hatásosak voltak. Na, valami ilyenre képes John Reese is, ha ismerőse, vagy szerette kerül bajba. Most pedig az évadról is valamit.

 Figyelnem kellett, mert annyiszor keverték a szálakat, hogy néha azt sem tudtam, hol tartanak, annyi fele kellett megosztanom a figyelmem. Egy kérdés viszont itt van, hogy a Harold-ot a könyvtárban „megszólító” és a laptoppal ügyesen bánó hölgy az most azonos-e azzal, aki a végén a képbe került, vagy ezt a történetszálat még nem zárták le? Úgy érzem vannak még itt nekem is helyretenni való dolgok.

 Az epizodikus ügyek pedig nem voltak rosszak. Élveztem nézni, ahogy próbálták az emberek életét rendbe hozni, még ha néha belefutottak rossz emberekbe is. Egy-két ilyen nyomozásnál viszont ki lehetett találni, hogy az aktuálisan követett ember nem áldozat, ahogyan azt John és Finch hiszi, de ezt elnézem az íróknak, mert tényleg gondolkodtatják a nézőt.

 Az utolsó pár rész az első évadból különösen tetszett. Szinte mosolyogtam, mikor Carter és Fusco egyszerre volt a képen és mind a ketten a párossal beszélgettek és jelentették, milyen gyanús a másik. Ezt nagyon szeretem, humorosak és szintén jók annyira, mint a főszereplők együtt. Ott is vannak az apró fricskák, pillantások, amik nem zökkentenek ki a feszült részekből, de mégis viccesek és kedvelhetőbbé teszik a szereplőket.

 Az évad végi cliffhanger nem lepett meg, mármint az, hogy volt. Majdnem minden részben volt valami apró dolog, amit később, nem feltétlenül a következő epizódban, de feloldottak, szóval hatásos jelenetekre, fordulatokra számítottam. Egy picit csalódás volt, hogy az érzelmi vonalat is felfedték és került a képbe ilyen is, de kívánta a történet. És nekem is az ínyemre volt az, hogy a gép korábbi eseményeket is megmutatott és több szálon futottak az események.

Értékelés: Tetszik-e? Igen. Jó volt az évad? Igen. Akkor mégis mi ez a keserű szájíz, mit vártam még? Őszintén? Olyan katarzist, mint a tizedik részben. Nem volt rossz, mondom, imádtam a részeket és az évadzáró se volt kutya, de az írók már megmutatták, hogy miket tudnak és olyan szintű élményre vágytam. Az évad korrekt volt remek pillanatokkal és messze az egyik legjobb akció sorozat a mostani szériák közül a Person of Interest, úgyhogy lehet bennem van a hiba, hogy még keresek valamit, pedig nem kéne, mert így jó?

8/10